Kitaszított félisten

9 fejezet- Zászlóvadászat- folytatás

  -Nem baj- szólalt meg Jason.- Majd csak el tudok intézni egy vak fiút valahogy.

-Aha- gondolta magában Will- 126 fokot balra, 22 fokot le. 

Azonban még nem fordult meg, egyrészt mert akkor elárulta volna Jasonnak, hogy pontosan tudja hol van, másrészt, mert ki kellet tapogatnia, hogy melyik nyílvesszője tompa hegyű (egy kis véset volt minden tompa hegyű nyelén), mert teljesen vakon nem mert megkockáztatni egy lövést hegyes vesszővel. 

-Tudod, Will- folytatta Jason- a pacsirtáid nélkül te nem látsz, nélküled pedig a csapatod nem valószínű, hogy észreveszi a ködbe rejtőzőket, és emellett Lia egyedül nem sokat tehet ha tucatnyian támadják őt.

-Úgy főleg nem sokat tehet, hogy itt sincs- jegyezte meg Will, majd a következő másodpercben már lőtt is. Jason fájdalmas kiáltása jelezte hogy talált, de mivel nem hangzott puffanás, ezért Will egy újabb nyílvesszőt küldött a kiáltás helye felé, aminek a jutalma egy újabb fájdalmas kiáltás, és egy megnyugtató puffanás volt. Will elégedett volt magával, de csak ameddig fel nem hangzottak a lépések, és a meglepett kiáltások, hogyha Lia védővarázslatai lelepleztek valakit.

Lia sóhajtva beállt egy fa mögé és egy nyílvesszőt küldött a tisztásra mindenfajta különösebb célzás nélkül. De nem is az volt a célja, hogy eltaláljon valakit, hanem hogy megzavarja azt a boszorkányt vagy varázslót, aki feltételezése szerint ott tartózkodott és álcázó varázslatot vont a tisztás köré. A próbálkozás sikerrel járt. Egy pillanatra feltűnt a zászló, a mellette posztoló két őr, és egy boszorkány. A következő pillanatban már el is tűntek. 

-Vakon fogócskázunk egymással- jegyezte meg magában Lia, miközben ő is álcázó ködöt vont maga köré, és elindult a zászló helye felé. Emlékezetből kikerülte az őröket, majd rövid keresgélés után megtalálta a zászlót. Szerencsére a boszorkány csak a látványt tudta variálni, az anyagot nem. Lia megragadta a zászlót, kirántotta a földből és a legközelebbi árnyékba ugrott. A patak partján bukkant elő lihegve. Percy aki annak a szakasznak az őrzésével volt megbízva kérdőn nézett rá a túlpartról:

-Hát te?

Willt valaki lesodorta az ágról, és tőrpárbajba keveredett vele, ami nagyjából abból állt, hogy Will könnyedén elfutott előle, és mivel elfogytak a nyílvesszői, jobb híján sértéseket vágott az ellenfele fejéhez. Szerencsére jóval gyorsabb volt mint az ellenfele, és ő nem viselt páncélt, ami akadályozhatta volna. 

-Gyerünk már Lia- gondolta magában- Ezt nem tudom meddig fogom bírni. 

Mintha a kérdésére felelne, egy kagylókürt szólalt meg. A üldözője hangosan káromkodott, így Will rájött, hogy az ellenfele lány. 

Lia Percy kíséretében sétált ki az erdőből, a zászlóval a vállán, amikor az egyik Hermészes odaszaladt hozzájuk:

-Srácok, egy kis gond van. Egy gigantikus tengeri szörny tart a tábor felé.