Kitaszított félisten

25 fejezet

Liam egy pokolkutya fejét simogatta. Ezeknek a szörnyeknek rengeteg előnye volt. Először is, ameddig volt élelem, addig hűségesek voltak. Másodszor is, kedvelték. Harmadszor is, bárkire könnyebb ráijeszteni, ha egy ló méretű kutya van veled. És persze a maguk vérszomjas módján egész cukik voltak. Számára. Az egyik félisten közeledett felé. Nem jegyezte meg a fekete hajú fiú nevét, mert úgy gondolta, úgy sem tudná megkülönböztetni a rokonaitól. A serege tagjai utána fordultak. A pokolkutyák meglepő módon nem morogtak rá, de a félistenek, akik csatlakoztak hozzá lenéző tekintettel méregették. Liam megértette őket. A srác nem tűnt harcosnak. Vagy életképesnek. Főleg mivel nyugtalan pillantásokat vetett a szörnyekre. 

-Készen vagytok?

Liam felvonta a szemöldökét. A fiú nyilván semmit nem értett a hadseregekhez. Vagy csak költői kérdésnek szánta, mivel a félistenek mind teljes fegyverzetben, alakzatban álltak. Csak a szörnyek heverésztek, de tőlük többet nem is lehetett elvárni. Mindenesetre bólintott, és feltápászkodott. Elindult a kastély kapuja felé, a fiúval az oldalán. Rögtön mögötte a félistenek jöttek. Sokan Kronosz seregéből jöttek, és mind harcedzett veteránok voltak. Utánuk jöttek azok a szörnyek akiket hirtelenjében össze tudott szedni. A kapu előtt Will, Lia és a másik három fiú várt rájuk. Amikor odaértek melléjük, feltűnt neki, hogy Will szája sarkában egy halvány mosoly jelenik meg, valahányszor Liára pillant. És meglehetősen sokszor pillantott rá.

-Megcsókoltad?- súgta oda Willnek cinkos mosollyal.

-Csönd!- Will a kapumedált szorongatta, és összehúzott szemöldökkel koncentrált.

-Én a te helyedben tuti az csináltam volna- motyogta Liam az orra alatt. Will tudomást sem vett róla. Hamarosan sikerült elérnie valamit, és egy kavaró, szürke portál nyílt meg. Liam egyetlen könnyed mozdulattal átugrott rajta, tőreivel a kezében. A túloldalon végtelen szürke síkság várta. Csalódottan elhúzta a száját. A hely ijesztően semmilyen volt. Még a portál, amin át érkezett, az is majdnem tökéletesen beleolvadt a "tájba". Kicsit odébb lépett, hogy a többiek is be tudjanak jönni. Nagy meglepetésére azonban nem a katonái követték, hanem egy csapat szél-ló. A legnagyobb hátán az egyik fekete hajú fiú ült, aki rákacsintott, amikor átért a portálon. Liam már meg sem lepődött, noha most először látott ilyen lényeket. De hát a mitológiában annyi furcsa lény van, neki pedig volt ideje hozzájuk szokni. Őket követték a félistenei, Willékkel kiegészülve, majd a szörnyei. Amint az összes katonája átért a kapun, elkezdte csatarendbe állítani őket. A félistenek középre, a szörnyek pedig a szárnyakat biztosították. Közben még arra is jutott ideje, hogy a szél-lovakat irányító fiúnak elmagyarázza, hogy mit kellene csinálnia. Néha Willre pillantott, aki azonban csak összeráncolt homlokkal szorongatta a kapumedált. 
Hirtelen egy fekete alak jelent meg. Ormótlan volt, úgy nézett ki mint egy gyurma ember. Őt követte még egy, és még egy. Egymást után jelentek meg.

-Lándzsákat- kiáltotta Liam. A félistenek egy makedón falanxot alkottak. A több méteres lándzsákat két kézzel kellett fogni, emiatt csak kis pajzsuk lehetett. De ez nem is volt probléma. Ameddig tudták tartani az alakzatot, addig nem lehetett keresztül törni a falukon. Az idegen szörnyek megindultak. Formátlan tömegben rohantak feléjük, mindenfajta szervezettség nélkül.  Liam is megindította a saját seregét. A szörnyek elindítottak egy bekerítő hadműveletet. Liam nyugtalanul próbált átlátni felettük. Khaosz újabb katonákat teremtett. Intett a szél-lovas srácnak, hogy indulhat. Ő bólintott, és a másik három társával eltűnt, hogy megkerülje a főseregeket. Visszafordította a figyelmét a teljes képre. Az ő zsoldosainak sikerült bekerítenie az ellenséget, most pedig nekiláttak módszeres lemészárlásuknak. Mögöttük a szél-lovas csapat mindig szétszórta a megjelenő szörnyeket, és nem engedte, hogy a bekerítőket hátba támadják. Az egyik fekete hajú srác váratlanul egy több méteres tengeri kígyóvá változott, hatalmas farokcsapásokkal szétszórt több tucat lényt, így egy kis levegőhöz jutottak.