Kitaszított félisten

23. fejezet

Nicholas idegesen pislogott a barlang bejáratára. Nem szerette a sötét helyeket, ami elég fura Hádész fiától, (nem minthogyha a képessége nem lett volna az), de az anyjával nem vitatkozik az ember, arról, hogy ki az apja. Miközben ő és Eric még mindig az árnyékutazásból próbálták összeszedni magukat, Will magabiztosan elindult. Így hátulról egyáltalán nem látszott rajta, hogy vak, csak az volt feltűnő, hogy a két madara, akiknek a hangja már kezdett Nicholas idegeire menni, folyamatosan csicsergett. Amikor a fiú elért a barlang bejáratához, megállt. Nicholas sóhajtva sétált mellé, és húzta ki a kardját. Mindig tartott magánál egy tőrt, de Eric a fegyverraktárban hosszas válogatás után a kezébe nyomott még egy kecses pengét, és ráadott egy páncélt meg egy sisakot. Ebben a szerelésben elég ostobán és szerencsétlenül érezte magát, de legalább Will elégedettnek tűnt amikor megtudta, hogy felvette őket. Vagy legalábbis nem tett egyetlen egy gúnyos megjegyzést sem. Beljebb merészkedtek a barlangba. Ő és Eric harcra készen maguk elé tartották a fegyvereiket, míg Will azzal se fárasztotta magát, hogy legalább egy nyílvesszőt tegyen az idegre, hanem könnyed léptekkel haladt, mint aki a szokásos esti sétáján van, nem pedig egy küldetésen. Vagy ez volt a harcra kész sétája.

Amikor Nicholas már csak alig látta az előtte sétáló Willt, megállt, ahogy Eric is. Will félig feléjük fordult.

-Mi van?- kérdezte.

-Talán nem ártana, ha látnánk valamit?- kérdezett vissza Nicholas.

Will mintha elmosolyodott volna, bár nem lehetett biztosan látni:

-Persze, hisz nektek kell fény- ezzel a zsebébe túrt, és előhúzott egy kis tárgyat.

-Van zseblámpád?- lépett közelebb Nicholas, de Will csak a fejét rázta.

-Nem lámpa, hanem a nap pótkulcsa. Olyan, mint egy miniatürizált nap. Szóval gondolom világít.

Ezzel elkezdte nyomkodni rajta a gombokat, amíg az egyiknél elkezdett világítani. Ekkor a fiú az íja tetejére erősítette, így elég nagy területet képes volt bevilágítani. Tovább sétáltak, amíg Will fel nem emelte a kezét, hogy álljanak meg. A fényt is kikapcsolta. Eric megakarta kérdezni mit csinál, de aztán ő is meghallotta a lépteket a távolban. A falhoz lapultak, és tovább lopakodtak. A folyosó egy terembe torkollott, ahol három szörny masírozott fel-alá. Noha Eric sok szörnyet ismert, még soha nem látott ilyeneket. Magasabbak voltak nála, de nem sokkal, olyan két méterkörüliek lehettek. Úgy nézettek ki mintha fekete gyurmaemberek lennének. Otrombák voltak, nem volt se szemük, se szájuk, se orruk. A bőrük tökéletesen sima volt. Will integetett nekik, hogy jobbra menjenek, majd magára és bal felé mutatott. Ericcet bosszantotta, hogy parancsolgat nekik, de a hely nem volt alkalmas arra, hogy ezt megvitassak. Ő a fegyverraktárból egy dárdát hozott el. A lényeknek pocsék érzékszervei lehettek, mert fel sem figyeltek rájuk. Will egyetlen könnyed mozdulattal tett egy vesszőt az idegre, húzta ki a füléig, és célzott. Könnyedén engedte el, és talált. A lény fel se vette. Eric csapásai is elpattantak róluk.

-Mégis hogy kéne megölni ezeket?- kiabálta felé Nicholas, miközben testtelené vált, így nem tett kárt benne az hogy a saját lénye folyamatosan püfölte hátulról. Eric válaszolni akart, de az előtte álló szörny olyat rúgott belé, hogy a falig repült. A szörny odalépett mellé és felemelte az öklét, hogy lesújtson. Aztán összerogyott az oldalába vágódó tőrtől. Will tökéletesen dobta át a teljes termen, és pont a hóna alatt találta el, ott, ahol a szív szokott dobogni. Mire Eric feltápászkodott, Will már odarohant mellé, hogy kirántsa a fegyvert a szörnyből, hogy a Nicholas-t eredménytelenül csépelő szörnybe hajítsa. Nicholas megkönnyebbülten fellélegzett, és kirángatta a tőrt halott ellenfeléből.