Kitaszított félisten

Egy boldogabb vég...

Sziasztok!

Elértük az 1k vote-ot. Ami fantasztikus. Emlékszem, amikor még az is nagy szó volt nekem, hogy egyáltalán valaki olvasta ezt a könyvet. De elértünk idáig, és szerettem volna megköszönni a csillagokat, a kommenteket, meg mindent. Nagyon sokat jelentettek, ahogy ez a könyv is, és a karakterei nagyon a szívemhez nőttek. Pont ezért néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen lenne, ha Will és Lia újra találkoznának, és kapnának egy boldogabb befejezést. Ráadásul nemrég az egyik olvasóm rákérdezett, hogy akkor nem találkoznak-e többet. Ez pedig arra inspirált, hogy megírjam ezt. Rövid kis szösszenet, alig több mint száz szó, de jól esett megírni. Figyelem: nem része a sztorinak, csak alternatív befejezés, szokatlanul sok cukormáz, semmi részlet, vagy magyarázat, csak újra látják egymást. És nekik ez pont elég.

Apróka

-Hello- köszönt Will, amikor kinyílt az ajtó, mert jobb nem jutott eszébe. Legalább öt percig toporgott az ajtó előtt, de semmit nem tudott kitalálni, így megmaradt ennél, és igyekezett nem kimutatni, hogy legszívesebben elszaladna. Szép is lenne, akkor minden méltóságát elveszítené. 

-Hello?- Lia hangján hallható volt a rosszallás.- Két év után csak ennyit tudsz mondani? Hello? Elveszítettelek, meggyászoltalak, de mégse tudtalak elengedni. Vártam rád.

-Akkor is, ha kértem, hogy ne tedd? 

-William- a lány közelebb lépett hozzá, szinte az arcán érezte a leheletét.- Én mindig várni fogok rád.

Will halványan elmosolyodott, és szoros ölelésbe húzta Liát.

-Soha többé nem kell, mert soha többé nem hagylak magadra. Esküszöm- súgta.

Nem tette hozzá, hogy a Sztüxre. De hát ezt az esküt semmikép nem szegte volna meg. 

Lia lehúzta magához, hogy megcsókolja. 

-Hiányoztál- mondta Will, miután elváltak. 

-Tudom- mosolyodott el Lia és behúzta Willt a lakásba. Sok mindent kell majd megbeszélniük, és bepótolniuk, de ez mellékes volt. Együtt voltak, és végső soron csak ez számított.