A titkok lánya

2.rész

Megérkeztünk......

Míg a többiek mind egyszerre próbáltak lejutni a buszról, addig én ültem a helyemen és vártam, hogy mindenki leszáljon. Mikor ez megtörtént felkeltem és leszáltam a buszról. Elvettem a bőröndjeimet, majd a tekintetemmel az ofőt kerestem. Ő fogja beosztani a szobákat, így valószínű, hogy az egyik cicababával kerülök egybe. Mikor megláttam Mr. Diaz arcát elkeztem felé sétálni. Mire odaértem már mindenki ott tömörült körülötte.
-Niki Love és Nina Lopez! Egy házban lesztek!-kiabált át a tömegen. Nina egy kedves, elég visszahúzódó lány. Nincs sok barátja, de néha látom beszélgetni Lucas-al, ami elég fura. Nem tulajdonítottam nagy figyelmet ennek, inkább csak fokytattam a tevékenységet amit akkor csináltam. Ninával egyszerre indultunk meg ugyanannak a háznak az irányába. Egyszerű faház volt, egy kis teraszrésszel. Nem szóltunk egymáshoz. Én azért mert tudtam: még ő is furának tart, ő pedig azért mert tudta hogy fura vagyok. Remekül elleszünk ebben az egy hétben.
Beléptem a faházba. A két sarokban volt két ágy, sima fekete huzattal. Mellettük egy-egy polcos szekrény, ami valószinű a ruhák tárolására van ott. A szoba jobb oldalán volt egy ajtó, ami a fürdőre nyílt. Ez jó pont! Nem közös zuhanyzó van!😄 a két ágy között volt még egy ablak ami az erdőre nézett.
Leraktam a bőröndjeimet a ball oldali ágyra, majd elkezdtem kipakolni belőlük. A ruháimat összehajtogatva a polcra helyeztem, majd a könyveimet is melléjük tettem. Miután végeztem elővettem a töltőmet és a fülhalgatómat, a telefonomat feltettem töltőre és elindítottam a Black Magic című számot. Eközben mellettem Nina éppen a bordó pulcsiát hajtotta össze az ágyán. Én lefeküdtem a sajátomra és elmélyedtem a zenehalgatásban. Mindeközben Nina eltűnt a házból, így egyedül maradtam a gondolataimmal.
Nem akarok itt lenni. Miért kellett betuszkolni ide?  Úgy sem fogok barátkozni, csak unatkozni. Amit otthon is tudnék. Bár, ha úgy nézzük, akkor legalább le tudom rajzolni azt a szép hegyeket ott kint. Mondjuk lehet hogy kicsit változtatok rajta. Lehetne úgy, hogy mindent hó borít. Gyönyörű lenne. Megyek neki is látok!
Felkeltem az ágyról, elővettem egy grafitot és a rajzfüzetemet, majd kisétáltam az udvarra. Megláttam egy padot ahonnan szépen rálátni a hegyekre.
Ha oda ülök biztos szépen le tudom majd rajzolni.
Elindultam a pad felé, azonban Lucas fél úton elém ált.
-Szép lökés volt.-mondta elismerően. Elhúztam a szám.
-Kössz.-mondtam majd kikerültem és folytattam az utamat, azonban Lucas felvette a tempóm és velem együtt sétált.
-Hova megyünk?-kérdezte mellém érve.
-Mi sehova. Én ahhoz a padhoz megyek, hogy nyugodtan tudjak rajzolni.-mutattam az előttem lévő padra.
-Rendben. Én meg veled megyek és nézem ahogy rajzolsz.-mondta.
Mitől lett ilyen levakarhatatlan? Máskor csak néhány szóra méltat és akkor sem a legkedvesebbekre.
Nem szóltam semmit csak sétáltam a pad felé, immár Lucas-al az oldalamon. Leültem a pad szélére, Lucas viszont szorosan mellém ült és a füzetemet bámulta. Én próbáltam nem tulajdonítani neki nagy figyelmet, inkább elkezdtem rajzolni. Kicsit ugyan változtatni kellett rajta, mivel havas tájként ábrázoltam, de nem okozott nagy problémát. Lucas végig figyelte minden mozdulatomat.
Miért viselkedik így? Beverte volna a fejét a buszon? Nem hiszem. Akkorát azért csak nem löktem rajta, hogy ennyire kifoduljon magából.
Végül így sikerült a rajzom:

-Nagyon szép lett.-mondta Lucas miután végig nézett a rajzomon. Kissé elpirultam.
Még sose dicsért meg senki.
-Köszönöm.-Mondtam, majd feláltam és a ház felé indultam. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy visszanézzek Lucas-ra de elvetettem az ötletet.
Meg ne fordulj! A végén azt hiszi bejön neked!
Amikor beértem a házba Nina az ágyon olvasott. A Rubinvörös című könyvet.
Azt nagyon szeretem!
Eltettem a rajzfüzetemet és én is elkezdtem olvasni, a Csontváros című könyvet.
-Szereted?-hallodtam Nina hangját. Ránéztem, ő pedig érdeklődve nézett vissza rám.
-Igen. Imádok olvasni.-mosolyogtam rá, mire ő is eleresztett egy mosolyt.
-Én is. Melyik a kedvenced?-kérdezte. Átült az én ágyamra és velem szemben foglalt helyet.
-Throne of glass.-válaszoltam mire felcsillant a szeme.
-Nekem is. Imádom.-mosolyodott el. Sokat beszélgettünk a könyvekről, néhány filmről meg ilyesmikről és egész jó barátok lettünk.
Talán igazuk volt a "szüleimnek". Talán lesznek barátaim. Egy már biztos.
Kb 3 óra múlva Nina elment vacsorázni. Én nem voltam valami éhes, így ez idő alatt lezuhanyoztam és átvettem a pizsamámat. Amint bedőltem az ágyba egyből el is nyomott az álom.
Az álomban:
Egy tisztás közelén ültem és rajzolgattam. Előttem ált egy gyönyörű fa, amiről csak úgy sugárzott a különlegesség. Azonban nem virágzott. Így lerajzoltam úgy , hogy rengeteg rózsaszín virág nyílik rajta. Időközben feljött a telihold, így ezt is belerajzoltam, mert szerintem elég különleges. Azonban úgy döntöttem hogy a holdat vörösre színezem, mert miért ne? Szeretem a furcsa dolgokat, mert olyanok mint én. Amint végeztem a rajzal büszkén néztem végig a művemen, majd a fán amit lerajzoltam.  Azt véltem felfedezni hogy az igazi fán elkeztem vurágok nyílni. Épp olyanok mint amiket lerajzoltam. Ez önnmagában nem lepett volna meg annyira, de a hold színe hirtelen vörösre színeződött. Amint a holdat csodáltam mögöttem a bokrok megrezdültek. Hátrafordultam és a bokorban két jégkék szempárt fedeztem fel. Szinte rögtön rájöttem hogy egy farkas áll velem szemben, ugyanis felvonyított, mire az erdő csedjét egyre több farkasvonyítás törte meg.

Hirtelen ültem föl az ágyamban, a fejemet fogva.
Huh.......fura egy álom volt. Hogy jutott ilyesmi az eszembe?😅😅
Sűrün voltak ilyesmi álmaim ezért részben már hozzázoszoktam. Körülnéztem a szobában azonban a mellettem lévő ágy üres volt.
Vajon hol lehet Nina?
Erre a kérdésre azonban rögtön választ is kaptam.
-Niki! Gyere! Ezt látnod kell!-hallodtam az ajtó mögött Nina hangját.
Biztos megint összeverekedett pár ember.
Felvettem a papucsomat, majd unottan kisétáltam a teraszra. Azonban amint kinyitottam az ajtót furcsa érzés csapott meg.
- Mi a franc?!