A titkok lánya

17. rész

Az a bizonyos nap:

Ez a nap is úgy indult mint mostanában szokott lenni. Minden éjjel Aurora mellett voltam és legtöbbször nem aludtam. Most azonban ez más volt. Lucas rámparancsolt, hogy aludjak mert minden nap egy élőhalott zombit lát a felesége helyett. Kössz. Kedves. De legalább őszinte. Ezen az éjszakán végre tudtam egy keveset aludni. Azonban kb hajnali kettő körül furcsa zajra lettem figyelmes. Azonnal szóltam Lucasnak aki le is ment hogy körül nézzen. Én addig felkeltem és Aurora ágya előtt, harcra készen vártam az eseményeket. Nem sokkal később lépéseket hallodtam a folyosóról. Izmaim megfeszültek és csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell védenem a lányomat. Egyre hangosabbak lettek a léptek, tehát egyre közelebb ért az ajtóhoz. Majd hirtelen csönd lett. A kilincs lenyomódott, az ajtó kinyitódott és...........Lucas lépett be rajta. Fellélegeztem és normalizáltam a testtartásom. Lucas szótlanul közelebb lépkedett míg elém nem ért.
-Mi volt az a zaj?-kérdeztem kissé nyugottabban. Ekkor azonban olyasmi történt amire semmiképpen nem számítottam. Lucas mozdította a kezét és majdnem eltalálta az arcom, de időben kapcsoltam és kitértem előle. Egy határozott rúgással gyomorszájon találtam mire kissé meghátrált ám nem sokáig, hiszen pillanatokon belül éreztem hogy valami eltalálja a vállam. Odakaptam a kezem, de nem sokáig tétlenkedhettem mert az ellenfelem ismét támadásba lendült. Az arcomat vette célba de kitértem előle és kicsavartam a kezét.
-Hol van Lucas?-kérdeztem, hisz világos volt, hogy ez nem Lucas. Valaki felvette az alakját.
-Szokj hozzá, hogy nem látod többé!-válaszolta fogcsikorgatva majd kiszabadult a szorításomból és a bordáim közé ütött. Pillanatnyi figyelmetlemségemnek hála több helyen is sikerül eltalania, mire a földre kerültem. Ekkor a zsebébe nyúlt és egy kést vett ki belőle.
-Utolsó szavak?-kérdezte őrűlt mosolyal.
-Dögölj meg.-köptem a szavakat. Csak mégjobban vigyorgott és közeledni kezdett felém. Ekkor azonban egy lebegő kés jelent meg előttem.

Ezt nem én teremtettem ide.

Oldara néztem és megláttam,hogy Aurora felébredt. Az ágya mellett ált, kinyújtott kezekkel és a kést figyelte. Hirtelen megmozdította a kezét, mire a kés előre repült és a támadóm szívébe fúródott. Mielőtt összeesett volna láthatóvá vált az igazi arca. Szőke haja és zöld szeme volt. Kb 24 éves lehetett.

Alakváltó.
Igen. Nyilván Hunternek dolgozik.
Akkor visszatért. És ahogy látom újjá építi a kis magánbirodalmát.
Niki kérlek nagyon vigyázz magadra.
Te aggódsz értem? Ez újdonság.
N-nem aggódom csak nem akarok magányos lenni. Csak veled tudok beszélni.
Persze persze.

Odaszaladtam Aurorához, a kislány pedig átölelt.
-Hol van apa?-kérdezte sírós hangon.
-Ne aggódj kicsim. Itt van valahol. Megkeressük jó?-próbáltam nyugtatni. Megfogtam a kezét és együtt, fokozott óvatosságal, lesétáltunk a nappaliba. Lucas a falnak dőlve, ájultan hevert a padlón. A kezén több lilafolt, míg a hasán egy verző seb tátongott. Nem tudom, hogy sebezte meg hisz vérfarkas de jelen pillanatban nem is tudott érdekelni. Odaszaladtunk Lucashoz.
-Lucas! Lucas! Kelj fel.-szólongattam és a hangom lassan már hisztérikussá vált.
-Anya mi van apával?-kérdezte Aurora a szemei pedig lassan könnyezni kezdtek.
-Semmi kicsim. Apa meg fog gyógyulni.-ezzrl a szavakkal magamat is nyugtatni próbáltam. Egyből felhívtam Wernt és Lucyt hisz tuttam, hogy ők biztos nem alszanak.

Sajnálom srácok. Majd máskor élvezhetitek egymás társaságát.

-Niki?-szólt bele kissé lihegve Wern.
-én vagyok. Ne haragudjatok, hogy megzavarzalak te sürgősen ide kell jönnötök. Egy alakváltó betört hozzánk és Lucas megsérült.-kezdtek el nekem is folyni a könnyeim.
-10 perc és ott vagyunk.-mondta ezzel pedig letette.

Ezalatt a 10 perc alatt felfektettem Lucast a kanapéra, én és Aurora pedig mellette a földön ültünk. Én a haját cirógattam, Aurora pedig a kezét fogta meg. Nemsokára befutott Lucy és Wern.
-Istenem.-suttogta maga elé Lucy, amint meglátta Lucast.
-Hogy történt? Hogy tudta megsebezni?-kérdezte Wern közben pedig Lucashoz sétált.
-Nem tudom. Hangokat hallodtam. Lucas lejött megnézni mi az. Aztán feljött az alakváltó Lucas alakjában és harcolni kezdtünk. Aurora mentett meg. Aztán találtunk rá.-meséltem el a történteket.
-Ne aggódj. Ismerek valakit aki talán tudja mi történhetett.-mondta Lucy és már kezében ott is volt a telefon. A konyhába ment, hogy telefonáljon. Wern Aurorát ölelte át én pedig Lucas vállába temettem az arcom és sírtam.

Lucas......kérlek.......VÁLASZOLJ TE IDIÓTA!

Lucy visszatért a konyhából.
-Rendben. Vihetjük. Meggyógyítja.-mosolygott rám én pedig megkönnyebbülve néztem vissza rá. Wern felemelte Lucast és kivitte egészen a kocsijukig. Betette a hátsó ülésre, mellette pedig én éd Aurora foglaltunk helyet. Wern vezetett, Lucy pedig mellette ült.

Remélem az az ember tud segíteni.