A titkok lánya

18. rész

Fél órán át kocsikáztunk valamerre. Nem igazán figyeltem a tájat inkább Lucasra és Aurorára fordítottam a figyelmem. Hihetetlen hogy ennyi idősen ilyen éretten képes viselkedni. Lehet hogy néha (mindig) rosszul viselkedik de amikor kell akkor képes komoly lenni. Nagy dolog ez az ő korában. Ekkor Wern lefékezett. Megérkeztünk. Kinéztem az ablakon és egy kissebb kunyhót pillantottam meg. Az ablakpárkányon rengeteg gyógynövény sorakozott, a ház falánál pedig kertészkedéshez szükséges dolgok voltak lerakva. Kiszáltunk a kocsiból. Én megfogtam Aurora kezét, Wern pedig kivette a kocsiból Lucast, majd mind megindultunk a ház felé. Lucy ment elöl, gondolom azért mert az az ember aki itt lakik nem szivesen fogad embereket. Csak a házra kell nézni. Az erdőben a legeldugottabb helyen.
Lucy bekopogott a házba. Egy kissé idősebb hölgy nyitott ajtót. Arcán az látszott hogy nem igazán örül a látogatóknak de azért megteszi amit tud.
-Gyertek be.-mondta majd gyorsan kitárta az ajtót. Amint beértünk egyből gyorsan be is csukta. Wern az ágyra tette Lucast. A nő megvizsgálta Lucas sebeit. Amint végzett felegyenesedett és felém fordult.
-A férjed jól lesz. Szerencsére a fegyver amivel megtámadták nem okozott akkora kárt.-mondta komoly arcal. Az ablakhoz lépett és különféle gyógynövényeket tépett le. Egy mozsárban összemorzsolta őket, majd Lucas sebére szórta. Lucas ekkor felszisszent. Ugyan tudtam, hogy ez azt jelzi fáj neki mégis megnyugodtam, hisz legalább mutat egy kis életjelet.
-Mi okozta a sérülését?-kérdezte Lucy.
-Egy átkos penge. Csak egy nagyon erős boszorkány képes ilyet létre hozni. Várki is az ellenségetek, ha ilyen volt a birtokában jobb ha féltek.-mondta. Aurora jobban hozzám bújt én pedig átöleltem. Ezután már csak arról beszélt mi fog kelleni Lucasnak mikor pár hét múlva felkel.
------------------------------------

3 hét múlva;
Jelenleg éppen a kocsiban ülök és Elenor (mint később kiderült így hívják) háza felé hajtottam. Nemrég hívott, hogy Lucas talán ma már felkel. Elkezdett nyöszörögni és a nevemen szólongatott. Ez jó jel.
Szembe jött velem egy autó. Hirtelen csak annyit láttam hogy a benne ülő ember elrántja a kormányt és egyenesen belém csapódik, ezután pedig elsötétült minden.

Lucas szemszöge:

Egy fura helyen voltam. Mindent sötétség borított és csend volt. Meghaltam volna? Csak arra emlékszem, hogy lementem a konyhába mert Niki zajt hallodt. Várjunk! Mi van Nikivel és Aurorával? Ha valakit találtam a konyhában és engem kiütött akor ők........nem! Lucas ezt felejtsd el. Niki erős lány. Megvédte magát és a lányunkat. Biztos nincs semmi bajuk. Ekkor furcsa kis fénypontok jelentekm meg körülöttem majd hirtelen a konyhánkban találtam magam. Épp akkor léptem be.....én? Akkor ez egy emlék lenne? Akkor amikor lejöttem a konyhába. A másik én körülnézett de nem látott semmit. Már indult volna vissza mikor hirtelen egy szempillantás alatt megjelent előtte egy srác és leszúrta ő pedig ájultan borult a padlóra. A srác aki leszúrt felvette az alakomat és felindult a lépcsőn. Ekkor azonban kissé émelyegni kezdtem majd elsötétült minden.

Ismét éreztem magam alatt az ágyat. A fejem sajgott, a sebem ahol megszúrt az a srác pedig rohadtul fájt. Egy idegen házban voltam és egy idegen nő ült mellettem. Felültem az ágyon, ő pedig egy bögre teát nyomott a kezembe,aminek valami borzalmas szaga volt.
-Ki maga?-kérdeztem miközben belekortyoltam a teába. Furcsa módon igen csak finom volt.
-A nevem Elenor. Lucy és Wern idehozott mikor megsérültél.-mondta faarcal.-Velük volt a feleséged és a lányod.
-Jól vannak?-kérdeztem egyből.
-A lányod igen. A feleséged csak volt.-ekkor már kissé komorabb ábrázattal beszélt engem pedig belülről szétvetett az ideg.-Éppen ide tartott mikor karambolozott. Korházba vitték de.......
-De.....-nem válaszolt csaj lesütötte a szemét.-MONDJA MEG! UGYE NEM HALT MEG?
-Nem nem halt meg.-ekkor kissé megnyugodtam de még mindig nem eléggé.-Lucas Nikit elrabolták a kórházból. Nem tudják ki tehette.

Én viszont tudom. Hunter.