Niki Love egy lassan 18 éves lány. 10 éves volt mikor a szülei autóbalesetben meghaltak. Azóta nevelőszülőről, nevelőszülőre adták tovább, mert folyton furcsaságokat csinált. Csendes volt, és szeretett rajzolni, azonban ha valaki felidegesítette, el...
Reggel mikor felkeltem megnéztem az időt és 09:34 volt. Basszus. 10kor kéne taliznom Nina-val. Hupsz. Fénysebességgel ugrottam ki az ágyból, majd öltözni keztem. Egy egyszerű, fekete rövidnadrágot és egy fehér pólót vettem fel. A hajamat gyorsan kifésültem, majd ismét megnéztem az órát. 9:40. Ok. Talán nem fogok annyit késni. Leszaladtam a lépcsőn, egyenesen a konyhába ahol a szüleim kérdőn néztem rám. -Hova hova?-kérdezte Wendy. Ő a nevelőanyukám. -Találkozom egy barátnőmmel. A táborban lettünk jóban.-válaszoltam miközben egy gófrit tömtem a számba. -O rendben. Örülünk hogy vannak barátaid.-mosolygott Harry. Ő pedig a nevelőapám. Elköszöntem tőlük, majd futva elindultam a parkba, ahol majd Nina-val találkozom. Éppen átmentem volna az úton, azonban jött egy kocsi így csak egyhelyben toporogtam. A kocsi megált előttem, majd mikor lehúzódott az ablak megláttam hogy ki vezeti. -Júlia, kedvesem. Hova tartasz?-vigyorgott rám Lucas. -Rómeó, szerelmem találkozóm lesz.-válaszoltam unottan. -Júlia! Csak nem megcsalsz?-tette a szivére a kezét. -Dehogy drágám. Csak Nina-val találkozom.-néztem rá vigyorogva. -Ezesetben szállj be. Elviszlek.-mosolygott rám. A telomra néztem. 9:51. Kizárt hogy gyalog időben ott legyek. Beszáltam hát a kocsiba, majd bekötöttem magam. -Hova lesz a fuvar?-kérdezte. -A suli közelében van egy park. Oda.-válaszoltam, miközben végig magam elé néztem. Rányomott a gázra, mire a kocsi elindult. Elég gyorsan ment mert kb 2 perc múlva már ott is voltunk. -Itt lennénk hölgyem. Szivességet tettem magának.-kacsintott rám. -Most jön az hogy viszonoznom kell, ugye?-sóhajtottam fel. -Igen. Az ár......hm...nem is tudom....egy csók.-vigyorodott el, én pedig ilyedten kaptam rá a tekintetem.-ne nézz így. Akkor csak egy apró szájra puszi. -Majd megkapod. Valamikor.-mondtam majd kiszáltam a kocsiból. Ő még ott ált egy darabig majd elhajtott. Nina már ott várt. -Sziaa.-köszöntem amikor odaértem hozzá. -Lucas hozott?-támadott le azonnal. -Igen. Találkoztunk és mivel gyalog nem értem volna ide elhozott.-Válaszoltam tök nyugottan. -Hm....alakulnak a dolgok Mr. Villiers-el?- huzogatta a szemöldökét, mire meglöktem a vállát. -Hülye.-röhögtem el magam. Ő is elnevette magát majd megkérdezte: -Hol akarod kezdeni? Szerintem a könyvtárba kéne menni. -Nem hiszem.-válaszoltam.-Ha a természetfelettit kutatjuk akkor célszerűbb lenne egy woodoo boltba menni. -De ott rengeteg ilyesztő ember mászkál-nézett rám félve. -Tudom. Én is félek, de ha meg akarjuk tudni, hogy mi is történt a táborban akkor ez a legjobb megoldás.-nyugtattam meg. -Redben....... Elindultunk a legközelebbi woodoo bolthoz.
Remélem ott találunk valamit. Nem szabadott volna ezt tenned. Neki semmi köze a mi világunkhoz. Tudom. Viszont okos. Segíthet választ adni a kérdéseimre. Amikre persze te nem vagy hajlandó válaszolni.
Ezután kizártam őt a fejemből és csak az útra koncentráltam. Kb 10 perc telhetett el amikor Nina megszólalt. -Niki. Ezek minket néznek.-nézett körbe félve. Ekkor vettem észre hogy egy kissebb utcában vagyunk, ahol rengeteg bódé áll, mögöttül pedig furcsán felöltözött nők. Volt jósnő, volt olyan aki fura medálokat árult és volt aki díszes tőröket meg furcsa koponyás dolgokat árult. Kb 2 normálisnak mondhatő bódé volt, ahol ruhákat árultak. Jól körbenéztem, nem-e látok véletlenül egy könyves bódét, de sajnos csalódnom kellett. Azonban hamarosan megpillantottam egy woodoo boltot. Egyből arra felé húztam Ninát. Amikor beléptünk, nem az a látvány fogadott mint amire számítottam. Nem lógtak csontból készült nyakláncok mindenhonnan, nem volt vörös fény, sem sok függöny. Nagy terem volt, ahol az egyik sarokban rengeteg polc sorakozott, amiken gyógynövények voltak. A terem közepén egy hosszúkás asztal volt, amire ki voltak pakolva az áruk, köztük végre könyvek is voltak. Nina-val keresgélni kezdtünk a könyvek között. Végül Nina talált rá a könyvre. -Niki! Megvan!-mutatta fel büszkén a nagy, régi könyvet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ez kell nekünk.-mosolyodtam el elégedetten. Ekkor hirtelen egy nő jelent meg mellettünk. Barana göndör haja volt és vöröses szeme. Kb 30 éves lehetett. Olyasmi ruha volt rajta mint a Harry Potterben a Roxfort diákjainak talárja, csak narancs színben. -A mágiát kutatjátok?-kérdezte kísérteties hangon. -igen.-válaszoltam félve. -Akkor a legjobb könyvet választottátok. Vigyétek el. Ajándék.-az ajándék szónál végignézett rajtam. Vajon tudja, hogy én egy vetítő vagyok? Megköszöntük, majd minnél hamarabb távoztunk erről a környékről. Átmentünk hozzám, ahol a szüleim eléggé meglepődtek, de örültek hogy végre van egy barátom. Felmentünk a szobámba ahol az ágyon foglaltunk helyet. -Szerintem kezdjük a vérfarkasokkal. Ha már utánuk nyomozunk.-mondta Nina, majd felcsapta a könyvet a vérfarkasok fejezetnél és elkezdte olvasni:
