A titkok lánya

19. rész

Niki:
Mikor kinyitottam a szemem igen csak meglepődtem. Csak annyira emlékeztem, hogy balesetem volt. Arra számítottam, hogy egy kórházi ágyon, mindenféle pittyegő géppel mellettem fogok kelni. De nem. A padlón ültem, a falhoz láncolva egy sötét helyen, előttem pedig Hunter mosolyogva ált és figyelt.
-Milyen ismerős helyzet nem igaz?-kérdezte vigyorogva.
-Ha jól emlékszem abban a helyzetben is legyőztünk. Ez most sem lesz másképp.-néztem rá határozottan.
-Az akkori körülmények nem voltak megfelelők. Köztünk volt egy áruló.-utalt Lucasra.
-Neked áruló, nekem hős.
-Ch. A szerelmet túlértékelik. A világban a hatalom számít csak igazán. Ha gyenge vagy előbb vagy utóbb meghalsz.

Lucas! Lucas!
Nem tudsz vele beszélni. Ez a disznó valahogy blokkolta a kötődéseteket és a képességeidet. Rólam azonban szerencsére nem tud. Idevezetem Lucast ne aggódj.
Köszönöm.

-Te csak a hatalomért élsz nem igaz?-kérdeztem vissza.-Sose tudtad igazán mi is az a szeretet.
-Szerettem a nagymamádat. Ő volt az aki elárult.-rúgott dühösen a falba.
-Valóban. Elárult, de csak azért, hogy azzal lehessen akit szeret.
-MONDTAM HOGY A SZERELEM SEMMIT NEM ÉR!-kiabálta.
-Téged aztán győzködhetlek, úgy is mindegy már neked. Sose leszel képes senkit se szeretni. Hiába lesz nagy hatalmad ha megölsz, a végén úgy is egyedül maradsz. És az ezerszer rosszabb mintha gyenge lennél. Hidd el. Tudom.-néztem félre. Nem hazudtam neki, hiszem tényleg tudtam milyen érzés egyedül lenni. Régen nem volt egy barátom se. Hiába tudtam megverni azt aki belémkötött mégis szomorú voltam. Az, hogy erős vagy egy cseppet sem tesz boldoggá.
-Ó de várom, hogy megöljelek. Utána pedig Lucast. Majd a falkát. És legvégül a lányodat. Egyedül lesz majd és rettegni fog, hisz tudja majd, hogy jövök. Lassú és fájdalmas halála lesz.-mondta őrült vigyorral az arcán.
-Hozzá ne merj érni!!- meg akartam ütni de csak a láncokat ráncigáltam.
Hogy rohadnál meg.
-Nem akadályozhatod meg.-vigyorgott tovább,majd kiment, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.
Ha bántani meri a szeretteimet esküszöm, hogy ha kell még a halálból is visszajövök de megölöm. Nem ismer engem, nem tudja mire is vagyok képes ha feldühítenek.

Lucas:
Felpattantan az ágyról. Igaz nagy fejfájással járt ez a mozdulatom, de ez nem gátolt meg abban, hogy egyből hazafelé induljak.
-Hová mész?-kiáltotta utána Elenor.-Még nem vagy teljesen jól.
-Nem érdekel! Megkeresem a feleségemet!-ekkor pedig átváltoztam farkassá. Hazáig futottam. Nem törődtem semmivel. Akármi az utamba került egyszerüen átléptem rajta és tovább futottam.
Ha Nikinek valami baja esik azt nem bocsájtom meg magamnak.
Amint hazaértem már futottam is be a házba. Reméltem hogy Aurora jol van. Átnéztem az egész házat de senkit nem találtam. Niki és az én szobámban azonban volt egy üzenet.

Elvittük Aurorát egy biztonságos helyre. Ha a falkához tartozol tudod hol vagyunk. Ha nem akkor üzenjük Hunternek hogy b@szódjon meg.

A falka.

Okosak. Örülök hogy elvitték. Nekem most meg kell találnom Nikit.
Átpörgettem az agyamon minden lehetséges helyet ahol lehetnek. De egyszerűen semmi sem tűnt logikusnak. Bárhol ott lehetnek hisz csak a kristályra és Nikire van szükségük.

Francba! Kellett nekem egyedül hagynom őket akkor.
Lucas! Most nincs idő az önsajnálatra. Tudom hol vannak!
Hol?
Emlékszel a táborra? A közelében van egy barlang. Abban bújtak el.
Honnan tudod?
Az maradjon az én titkom. Inkább most siess! Mentsd meg Nikit!
Rendben.

Niki. Nagyon sietek!

Niki:
Nem tudom mennyi idő telhetett el de egyszer csak valaki bejött hozzám. Egy barna hajú srác volt. Leszedte rólam a láncokat, majd helyette bilincs került a kezemre. Fegyvert szegezett nekem és kivezetett a kis börtönömből. Egy furcsa, keskeny folyosón mentünk végig. Azonban egyátalán nem szabályos volt mint a házakban. Ez egy barlang. De inkább hasonlít egy labirintusra. Össze-vissza kanyarodtunk míg egy nagyobb terembe nem értünk. Hunter a terem közepén ált, a már ismerős kristályal a kezében.
-Annyi év után ujra itt vagyunk.-nézett a kristályra olyan imádattal amit le sem lehet írni. Tényleg ennyire vágyik a hatalomra?-A kristály végre megadja majd nekem azt az erőt amire oly régóta vágyom.
-Minek kell neked ekkora erő?-próbáltam húzni az időt.
-Persze te ezt nem értheted. Ki akarom alakítani a saját világomat. Egy saját királyság melynek élén te magad álsz......csodálatos.-válaszolta. Ez megszállott.
-Nem jó neked az a világ ami most van?
-Nem. Ez egy hibás világ melyben túl sok a jó.
-Miért baj az?
-NE KÉRDEZGESS-kiabálta.-Ne húzd az időt. Kezdjük.-nézett rá a mögöttem álló emberre. Végem.

Lucas:
Odaértem a barlanhoz. Sötét volt, de a vérfarkas adottságaimnak köszönhetően tökéletesen láttam. Inkább hasonlitott egy laburintusra mint barlangra. Az ötödik zsákutcába futottam. Mérgesen belerúgtam a falba.
Nem igaz! Nem itt kéne lennem. Niki bajban van én meg itt tökölök.
Ekkor azonban meghallottam Niki hangját.
-Minek kell neked ekkora erő?-futni kezdtem a hang irányába.
-Persze te ezt nem értheted. Ki akarom alakítani a saját világomat. Egy saját királyság melynek élén te magad álsz......csodálatos.-Hunter. Egyre gyorsabban futottam. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha elkések Niki.......
Ekkor értem oda. Az egyik fal takarásában tökéletesen el tudtam bújni. Niki mögött egy barna hajú srác ált és fegyvert fogott rá. Niki kezei bilincsben voltak, Hunter pedig előtte ált az imádott kristályával.
-Nem jó neked az a világ ami most van?
-Nem. Ez egy ez egy hibás világ melyben túl sok a jó.
-Miért baj az?
-NE KÉRDEZGESS-kiabálta Hunter.-ne húzd az időt. Kezdjük.-mondta majd a barna hajú srácra nézett. Hunter Niki felé nyújtotta a kristály, a srác pedig éppen készült meghúzni a ravaszt.
Ne nem azt nem!
Farkassá változtam és rávetettem magam a srácra. Szinte semmit nem kellett tennem. Nem küzdött, nem kapálózott. Egyszerűen megöltem. Niki elé sétáltam és egyszerűen szétharaptam a karján lévő bilincset. Legszivesebben ráugrottam volna annyira örültem, hogy jól van, de elsősorban azt kellett biztosítanom, hogy ez így is maradjon. Morogva Hunter felé sétáltam. Most először láttam rajta bármiem érzelmet. Félt. Tényleg félt a haláltól. Tudta, hogy megölöm. Szivesen eljátszadoztam volna vele. Elengedem és hagyom hogy meneküljön és egész életében attól rettegjen, hogy megtalálom. De jobb szeretek biztosra menni. Amint elég közel értem hozzá rávetettem magam.

Niki:
Annyira megkönnyebbültem mikor Lucas megjelent. Elintézte a srácot aki fegyvert fogott rám, leszedte rólam a bilincset és Hunterre vetette magát. Hunter leginkább nem magát hanem a kristályt védte, azonban kiesett a kezéből és darabokra tört a padlón. Lucas visszaváltozott. A ruhája csupa vér volt, a haja pedig az arcára tapadt. Odafutottam hozzá és megöleltem.
-Vége.-suttogta a fülembe.
-Vége.

Hello my friends! Lassan a sztori végére érünk. Még egy rész lesz ami valószinű vagy ma vagy holnap kikerül. Várjátok <3
Puszi <33