Niki Love egy lassan 18 éves lány. 10 éves volt mikor a szülei autóbalesetben meghaltak. Azóta nevelőszülőről, nevelőszülőre adták tovább, mert folyton furcsaságokat csinált. Csendes volt, és szeretett rajzolni, azonban ha valaki felidegesítette, el...
Attól a naptól kezdve én voltam a világ legboldogabb embere. Jelenleg éppen Nina-val és anyával a ruhaboltban állunk, hogy megvegyük az esküvői ruhámat, amit több ezer között nehéz lesz kiválasztani. Belevetettem magam a ruhák sűrűjébe, hogy megtaláljam a tökéleteset. Mindeközben anyuék hordták hozzám a szebbnél szebb ruhákat, de engem egyik se fogott meg. Végigjártuk a város összes esküvői ruhaboltját de nekem egy ruha sem tetszett meg igazán. Aztán eszembe jutott.
Hogy én milyen hülye vagyok! Rajzolok magamnak egy ruhát! Barvó édesem. Ezt előbb is kitalálhattad volna. Simán kerestél volna a neten egy ruhát amit lerajzolsz és kivetítesz. Csiribí csiribá és nem kell se pénzt se időt pazarolni. Inkább fogd be.
Amint hazaértünk nekiláttam a keresgélésnek. Szerintem vagy 3000 képet megnéztem, mire megtaláltam a tökéleteset. A lerajzolása, ugyan sok időbe telt, de megérte, ugyanis 2 óra múlva már előttem ált a választott ruhám.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
-Wao. Kicsim ez gyönyörű.-ámuldozott anya miközben végignézett a ruhán. -Egyet kell értenem.-helyeselt Nina is. -Viszont rengeteg dolgunk van!-mondta anyu, majd elkezdte sorolni:- kell még cipő, meg kell rendelnünk a tortát, ki kell választani a helyszínt, ki kell találni a díszítést, meg kell írni a vendéglistát, kellenek koszorúslányok, kell egy tanu, ki kell választani a virágcsokrot, ki kell gondolni milyen hajad legyen, meg kell csinálni a meghívókat, ki kell küldeni őket........ -Anya!-szóltam közbe.-felesleges aggódnod. A cipőt mindjárt kiválasztom, a tortát holnap nézzük ki, a helyszín a falka otthona közelében lesz. Van egy gyönyörű nagy tisztás ami tökéletes erre az alkalomra. A díszítést Lucy, Bella és Sel intézik ésnők lesznek a koszorúslányok. Csak a családot és a barátok szeretnénk meghívni, nem kell az összes ismerős. Csak a hozzánk közel álló emberek. A többit pedig egyszerű lesz kiválasztani. Relax. Nina, téged pedi szeretnélek megkérni, hogy legyél a tanum. -Örömmel.-válaszolta mosolyogva. Ezután Nina visszament a fősulira, anyu pedig haza indult. Én fáradtan dőltem hátra a fotelben.
Ki hitte volna, hogy ez ilyen fárasztó. Ugye. Esküszöm, itt helyben el tudnék aludni. Én éppen hazafelé tartok. Ne aludj el. Terveim vannak veled😏. Ooo igazán Mr. Villiers? Igen, jövendő beli Mrs. Villiers. És miféle tervekről lenne szó? Néhány perc és megtudod.
Az este további része azonban már csak kettőnkre tartozik😇😇😇😇😇😇😇😇. Aki nem jött volna rá, igen lefeküdtünk. És? Nagy cucc. Nem először történt. Éjjel azonban furcsa álmom volt.
Álom: Éppen a konyhában mosogattam amikor befutott Aurora, a 6 éves kislányom. -Anyu ,anyu-szaladt oda hozzám nevetve. -Mizus nagylány?-hajoltam le hozzá és megöleltem. -Jön apa! Apa és a falka!-mesélte vidáman. A falka minden hétvégét nálunk tölt, aminek örülök is, hiszen így kicsit együtt tudunk lenni. A munkám mellett nem igazán van időm hétközben. Ekkor befutott Lucas. Szó szerint befutott és fölkapta Aurorát. -Hát megvagy te kis futóbajnok. -ölelte magához a lányát. -Na mi az? Simán leköröz a kislányod? Bizonyára a korral jár-néztem rá kihívóan. Tőle szintén egy ilyen pillantást kaptam. -Aurora kicsim. Most menj fel. Apu beszélget egy kicsit felnőttesen anyuval.- puszit nyomott Aurora arcára, majd a kislányunk felszaladt a szobájába. Lucas vigyorogva elém ált. -Mit mondott Mrs. Villiers?-kérdezte mosolyogva. -Azt, hogy a korral jár a lassulás. Nem kell szégyelnie Mr. Villiers.-intettem mosolyogva felé. Ekkor elkapta a derekamat, magához húzott és megcsókolt. -Most is lassú lennék?-kérdezte miután elváltunk. -Határozottan.-válaszoltam,kissé lihegve. Ismét magához húzott, most azonban előtte felvillantotta a vörös farkasszemét. Megcsókolt, azonban szinte rögtön ezután a nyakammal tette ugyanezt. -Menjetek szobára.-jött be Lucy és Wern. -Ni csak kik beszélnek.-néztem rájuk vigyorogva mire mindketten elpirultak. Ekkor ébredtem fel. Csodálatos álom volt. Remélem egyszer megvalósul és tényleg magam előtt láthatom majd azt a csodálatos kislányt. A kislányunkat. De ez még a jövő zenéje. Jelenleg inkább az esküvőre kéne fókuszálnom. Már a gondolatától is kifáradok.
