A titkok lánya

11. rész

Egy sötét szobában ébredtem, egy falhoz láncolva. A fejem sajgott és gyenge voltam. Ahogy kitisztult a látásom egy idegen férfi és Lucas alakja rajzolódott ki előttem.
-Bizonyára arra vagy kíváncsi, hol vagy és hogyan kerültél ide.-szólalt meg az idegen férfi.-Noss a pontos helyet nem áll módomban a tudtodra adni, azonban azt elárulom, hogy az én kedves Lucas unokaöcsém hozott téged ide. De nyílván azt sem tudod ki vagyok-nevetett fel, majd folytatta.-Sok néven illetnek, de a Hunter névre halgatok leginkább. A te fajtádra vadászom.
-Az unokaöccse vagy?-néztem dühösen Lucasra. Nem nézett a szemembe, csak lehajtott fejjel válaszolt.
-Igen.
-Szóval minden hazugság volt.-hajtottam le a fejem.
Nem! Tényleg szeretlek. De meg volt az okom......
NEM AKAROM HALLANI!
Szomorúan bámulta az arcomat.
-Most mit akarsz kezdeni velem?-néztem vissza Hunter-re.
-Örülök, hogy megkérdezted.-mondta vigyorogva, majd intett egyet, mire két srác mellém jött, eloldoztak, de helyette bilincset tettek rám és lefogtak. Hunter és Lucas elindultak előttünk, engem pedig utánuk ráncigáltak. Egy hosszú és poros folyosón mentünk végig, amiket kristályok borítottak.

Hova visztek?
........
Válaszolj!
Én sem tudom!
Ooo. És ez igaz? Vagy ez olyan mint amikor megcsókoltál.
Az igaz volt.
Hogyne.
Haver szerintem hagyd most Nikit.
Ki vagy te egyátalán?
Ahová tartunk ott megtudhatod.
Te tudod hova megyünk?
Igen.

Egy nagy terembe értünk, ahol semmi más nem volt, csak a szoba közepén álló kristály.
-Ez, az erő kristálya.-mondta Hunter.-Ez a kristály gyűjti össze a vetítők erelyét. Már csak egy vetítő kellett, hogy teljes legyen a kör. 12 vetítő erelyéből születik az Isteni erő, melyel képes leszek bármit megteremteni és lerombolni az egész világon.

Hogy jössz ide te?
Én?
Nem.
Csak várd ki a végét.

- A legelső vetítő akinek az erelye bekerült a kristályba a feleségem volt. A te dédmamád.
-Hogy mi?-kérdeztünk vissza egyszerre Lucas-al.
-Ne aggódj. Nem nekem szült gyereket. Épp ezért került be az erelye a kristályba.-nézett a föld felé Hunter. A szemében nem láttam semmi érzelmet.

Hogy történt?
A dédapád Hunter egyik csatlósa volt. Ő volt az egyetlen aki tényleg foglalkozott velem. Mikor elmondtuk Hunternek, hogy babánk született és elmegyünk megölt engem, a dédapádat, Harryt pedig bezárta egy cellába. Hamarosan kiszabadult és felnevelte a lányunkat.

-Meg akarod ölni?-kérdezte dühösen Lucas.
-Igen.-válaszolta érzelem mentesen Hunter. -Csak így kapja meg a kristály az erelyét. Te pedig a hugodat.
-Nem erről volt szó!-kiabált rá.

Csak a hugodat akartad visszakapni.
Igen. Sajnálom....
Nem. Semmi baj. Már az elején meg kellett volna halgatnom. Ugyan nem értek ehhez a testvéresdihez, de tudom milyen elveszteni valakit akit nagyon szeretsz.
Igen. De nem éri meg érte feláldozni egy másik szerettemet.
Jajjj de nyálas. Fuuuj.

-Hát nem akarod vissza kapni Sarah-t?-fogta meg a vállát Hunter.
-De.-ekkor lelökte magáról Hunter kezeit.-De nem olyan áron, hogy elveszítsek valakit akit szintén szeretek.
-Szeretsz? Mi az hogy szereted?
-Persze számodra idegen ez a szó. Bármit megadnék azért, hogy Niki biztonságban legyen.-mondta, majd a szeme izzani kezdett, a karmai pedig kinőttek. Rávetette magát Hunter-re. Nem nagyon lehetett követni a harcukat, mert mindketten gyorsak voltak. Hol az egyik, hol a másik ált nyerésre. Amikor Lucas a földre terítette Huntert, az egyik csatlósa a vádlimba lőtt. Fájdalmasan felsikítottam, ami felhívta Lucas figyelmét. A fickó lefogott és nekem szegezte a pisztolyt.
-Ha csak megmoccansz, a kis barátnőd agya sajnos szétloccsan.-mondta fenyegetően a férfi. Hunter kihasználva az alkalmat, lerugta magáról Lucast, majd felém kezdett sétálni.
-Kezdjünk neki. Már alig várom, hogy enyém legyen az erő.-A pólómnál fogva a kristály elé ráncigált. A zsebéből előhúzta  a pisztolyát, majd nekem szegezte.
-Lassan elmehetnék céltáblának is.-morogtam magamban. Hunter már épp meghúzta volna a ravaszt, mikor valaki a földre terítette. Lucas bátyja. Körülnéztem. A hely megtelt farkasokkal, akik Hunter csatlósaival küzdöttek. Nem bolt nehéz dolguk, hisz többen voltak és sokkal erősebbek náluk. Visszanéztem Hunter-ra azonban szörnyű látvány fogadott. Lucas bátyja a karját fogta miközben fájdalmasan mogott, míg Hunter felkapta a kristályt majd hirtelen köddé vált. Lucas hozzám szaladt, letépte rólam a bilincseket majd magához ölelt.

Úgy féltettelek.
Tudom. De ne aggódj. Kemény vagyok. És alapbol te kevertél bele fiatal úr.
Tudom. És sajnálom. Mindennél jobban szeretlek és nem tudnám elviselni ha történne veled valami.
Nyáááááálas.
L&N:Fogd be!

------------------------------------
1 héttel később:
Minden visszatért a régi kerékvágásba. Lucas, mivel a bátyja vezeti az apja falkáját, így lassan ugyan, de falkát kezdett gyűjteni. Jelenleg hatan vannak rajta kívül a falkában. Lucy, Bella, Daran, Wern, Sel és Demon. Mind nagyon rendesek és viccesek is. Azonban egy dolog nem kerüli el őket soha: A baj.
Én és Nina lassan mindent megtudtunk egymásról és legjobb barátok lettünk. Kiderült, hogy Nina néha belelát a jövőbe. Amikor elmondta, akkor avattam be abba hogy Vetítő vagyok. Nem sokkal később ismerkedett meg a falkánkal.
Hunterr azóta nem láttuk. Azonban félünk, hogy egyszer visszajön, mert mint később kiderült, az én vérvonalam kezdte a kört, így annak is kell lezárnia.