A titkok lánya

14.rész

2 hónap múlva:

Ma van. Ma van. Ma. Van. Az. Esküvő. Napja!!!!!!! Kicsit se vagyok ideges, áh dehogy. Jelenleg az esküvő helyszínén, az én erőmnek köszönhetően épült ház egyik nagy szobájában vagyunk. Éppen a tükör előtt ültem és anya csinálta a hajamat, miközben engem szétvetett az ideg. Anya, mintha csak megérezte volna az idegességem, megszólalt:
-Ne idegeskedj. Minden tökéletes lesz.-mosolygott rám. A tükörből én is visszamosolyogtam rá. Nèhány perc múlva Apa lépett be az ajtón. Ámuldozva figyelt engem, a kislányát akit majd az oltárhoz kisér. Könnyek gyűltek a szemébe. Mivel anya épp a hajamon ügyködött nem tudtam odamenni és megölelni így ő lépett hozzám közelebb és körém fonta a karjait.
-Ha az a kis farkaska megbánt, üzenem hogy tartok egy láncfűrészt otthon.-súgta a fülembe, mire elnevettem magam. Elváltunk, majd anya bejelentette, hogy elkészült a hajammal.

-Gyönyörű lett, köszönöm.-fordultam anya felé, majd megöleltem. Felvettem a ruhámat is, amit már láthattatok, majd apa segített felhúzni a cipőmet is.

Feláltam és a nagy tükörben végignéztem magamon. Soha nem gondoltam volna, hogy pont Lucas Villiers-hez fogok férjhez menni. De ő már nem az a bunkó, seggfej srác akit megismertem. Kedves, jószívű és szerethető. Hogy lehet valakibe így beleszeretni?
-Tökéletes.-hallodtam magam mögött anyu hangját.-vagyis majdnem.-ekkor megfordultam és megláttam mit tart a kezében. Az ő nyakláncát, amit az esküvőjükön vett fel. Onnan tudom, hogy láttam róluk esküvői fotót és ott láttam előszöt a nyakláncot.