Niki Love egy lassan 18 éves lány. 10 éves volt mikor a szülei autóbalesetben meghaltak. Azóta nevelőszülőről, nevelőszülőre adták tovább, mert folyton furcsaságokat csinált. Csendes volt, és szeretett rajzolni, azonban ha valaki felidegesítette, el...
6 év múlva(😇): 6 év telt el teljes nyugalomban. Megszületett a kislányom Aurora eki egy igazi kis angyal. Legalábbis mikor az apja ott van. Ha ő nincs a látókörében egyből kitör a káosz. Mégy csak 6 éves de már ilyen rossz. Mi lesz később? Bele se merek gondolni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
6 éven keresztül boldogok voltunk, biztonságban éltünk eggyütt a családunkal és a falkával. Egészen a mai napig: Reggel szokásosan 6 órakkor keltem fel. Néhány embernek nagyon koránnak tűnik de én hozzászoktam. Megcsináltam Aurora reggeliét majd a szobájába mentem, hogy felkeltsem. Most jár első osztályba.......egy mágikus lényeknek fenttartott iskolában. Lucassal azért döntöttünk így mert nem szerettük volna, hogy különcnek érezze magát az emberek között mert ő más. Beléptem a szobájába. Általában még aludni szokott ilyenkor, de most az ágya szélén ült és a semmibe meredt. -Jó reggelt kicsim. Mi a baj?-kérdeztem miközben leültem mellé. -Semmi. Csak rosszat álmodtam.-mondta és hozzám bújt. Én elkezdtem a hátát simogatni. -Elmondod mi volt benne?-kérdeztem. -Egy bácsi. A suli előtt veszekedett veled. Aztán előrántott valami kristályt, ami fénylett te pedig összeestél.-mondta, közben pedig éreztem hogy mégjobban bújik hozzám.-Muszály ma elmennem? -Sajnos muszály.-sóhajtottam.-De, ha megint visszajönne ez a rossz érzés csak szorongasd meg ezt.-mondtam, miközben a nyakába akasztottam a nyakláncot amit az esküvőmön is viseltem. -És ne aggódj kicsim.-jelent meg Lucas az ajtóban. Együtt szoktuk suliba vinni Aurorát. Ilyenkor már készen szoktunk lenni így míg mi pozsamában, addig ő egy farmerben, egy fehér pólóban és egy tornacipőben ált előttünk.-Apa vigyáz anyura. ------------------------------------
Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, úton az iskola felé. Lucas vezetett mint mindig mivel én elég béna vagyok és a végén még belehajtanék egy árokba. Minden reggel így szokott lenni. Mármint nem borolunk árokba😅. Lucas és én együtt elvisszük Aurorát suliba, aztán engem hazavisz ő pedig megy és csinálja az Alfás dolgait. Nem folyok bele nagyon a falka ügyeibe ha nem muszály. Elfogadtak mint az Alfa párját de nem osztogatok parancsokat. Teliholdkor a házunk környékén maradnak, hogy ügyeljenek rám és Aurorára mivel ilyenkor Lucas nem igazán tud. Most ha megkérdezi valaki hogy miért azt fejbevágom, hogy eszébe jusson. Hunter. Nem győztük le csak eltűnt. Lassacskán mindenki megfeletkezett a vadászról aki elrabolt, de mi emlékszünk mindenre. Mivel az én családomnak kell lezárnia a kört így én és Aurora lehetünk a célpontok. Hacsak nincs valami más megoldás erre, vagy nincs egy rejett rokonom.
Gondolataimból a fék zaja taszított ki. Megérkeztünk az iskolához. Egy nagy, sárga falú, nagy udvarral rendelkező épületről volt szó. A falnál rengeteg idősebb diákcsoport sorakozott, míg a füvön kisgyerekek futkároztak vagy beszélgettek. Ez volt a Magic School. -Megjöttünk Csipkerózsika.-fordult hátra Lucas Aurorához. A kislányon látszott a gondterheltség az álma miatt. Én csak bátorítóan rámosolyogtam. -Sziasztok. Legyen jó napotok.-mondta, majd egy-egy puszit nyomott az arcunkra. -Neked is kicsim.-mondtam, majd kiszált az autóból. Egyből odaszaladt a két kis barátjához Mirandához és Ashly-hez. Miranda egy boszorkány kislány, szőke hajjal és tengerkék szemekkel, míg Ashly egy vérfarkas barna hajjal és szintén barna szemekkel. Lucad elhajtott ezzel pedig elkezdőtött az újabb nap. Viszont nyugtalanít Aurora álma. Valamiért úgy érzem Hunter volt az a férfi az álmában. -Mi a baj szivem?-kérdezte Lucas, közben pedig a kezét a térdemre fektette. -Semmi. Csak gondolkodom. -Min? -Aurorának volt egy álma. Azt mondta hogy az iskolája előtt egy férfi velem veszekedett, majd egy kristályt vett elő ami fényleni kezdett én pedig összeestem.-meséltem. A végére már Lucas arcán is aggodalom látszott. -Hunter?-kérdezte elhaló hangon. -Lehetséges.-válaszoltam. -Ha ő az, akkor kurva nagy szarban vagyunk.-ütött rá a kormányra.-Nem megyek ma sehova. Otthon leszek veled. -De..... -Nincs de. Összehívok egy gyűlést a házba.-akadékoskodott.- a falkának tudnia kell róla.-soha nem láttam még őt ilyen idegesnek így jobbnak láttam, ha csak csönben maradok és bólintok. Így is tettem. Az út további része síri csönben telt. Egyikünk sem szólalt meg, de a levegőben így is érződött a feszültség. Amint Lucas lefékezett már ki is pattant az autóból, becsapta az ajtót és beszaladt a házba. Én, lassabban ugyan, de követtem. Nem mentem olyan lassan, mégis mikor beértem úgy éreztem lemaradtam egy pár dologról. Mikor beléptem a nappaliba Lucas a kanapén ült és éppen letette a telefont. -Már beszéltél is velük?-kérdeztem csodálkozva.
Rohadt lassú vagyok. Azt tudtuk teki. Nem vagy lassú csak én vagyok gyors.
-Igen beszéltem. Max 1 óra és mindenki itt lesz.-mondta közeben pedig idegesen dobolt a térdén. -Bízom a lányunk megérzésében mégis szerintem furcsálni fogják, hogy egy álom miatt hívtuk őket ide.-ültem le mellé a kanapéra. -Tudom. Gondolram erre. De ebben az esetben én mindent komolyan veszek. Még akkor is ha egy szerencsesüti mondja.-Vigyorodott el a végére. -Haha humorzsák.-dőltem hátra. Lucas fordult egyet és fölém kerekedett majd megcsókolt. -Most is humorzsák vagyok? -Igen. Határozottan.-Vigyorodtam el. Az ajtó felől köhintések hangját hallodtuk így Lucas csalódottan leszált rólam. -Nem gondoltam, hogy ilyen hamar ideértek.-pillantott az ajtóban áldogáló Wern-re és Lucy-ra. -Sajnáljuk, ha megzavartunk valamit.-nevetett fel halkan Lucy. -Egyszer mi is megzavartunk valamit amiben eléggé bennevoltatok.-vigyorogtam a kedves kis barátnőmre. -Részegek voltunk.-Motyogta Wern piros arcal. -Lucy nem.-nevetett Lucas. -Az egy dolog.-húzta fel az orrát az említett amin mind jót nevettünk. Miután ez egy kicsit csillapodott Wern egy puszit nyomott a barátnője arcára. Ezután már csak könnyed témák jöttek fel, mig a többiek meg nem érkeztem és Lucas meg nem nyitotta a falkagyűlést.
Hello my friends! Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy nem volt rész egy ideje, sőt szinte semmi életjelet nem mutattam magamról, de eléggé lebetegedtem és tanulnom is sokat kell. De ígérem, megpróbálok sűrűbben hozni részeket. Kell is mert ha nem akkor kedves barátném jóvoltából elhagyom az élők sorát.
Ne aggódjatok hamarosna felpörögnek az események. Addig is várjatoook.😘😇😉
