A titkok lánya

7.rész.

Éppen az ágyamban ültem és gondolkoztam az olvasottakon.
Akár Nina is lehetne egy képességgel bíró. Nagyon okos így előnyére lenne egy erő.
Ekkor azonban megrezzent a telom.

Rómeó❤😂: Szerelmem, ráérsz?
Júlia❤😘😂: Igen.
Rómeó❤😂: Nézz ki az ablakodon.
Júlia❤😘😂: Minek? Már sötét van.
Rómeó❤😂: Csak csináld.

Odasétáltam az ablakomhoz, majd kinyitottam és kihajoltam rajta. A házunk előtt ott ált Lucas kocsija, az említett személy pedig nekitámaszkodva figyelt engem.
-Te mi a francot csinálsz itt?-kérdeztem hangosan.
-Gyere le velem. Mutatok valamit.-mosolygott rám.
-Nem. Sötét van és isten tudja mit akarsz.
-Nem foglak megerőszakolni egy fánál. Ha csak nem akarod.-kacsintott rám, mire paprika vörös lettem.
-Lemegyek.-válaszoltam bosszúsan majd becsuktam az ablakot. A szekrényemhez léptem, majd kinyitottam azt és válogatni kezdtem a sok ruha közül. Végezetül csak ki tudtam nézni valahogy. De szegény Lucas szerintem már gyökeret eresztett a kocsijánal.

Gyorsan megnéztem, hogy a szüleim alszanak e. Szerencsére mélyen aludtak a szobájukban, összebújva.
FUUUJ. NE AKKOR AMIKOR A HÁZBAN VAGYOK.
Szó szerint leestem a lépcsőn. Szó. Szerint. Kb 5 lépcsöfok volt hátra, mikor úgy döntöttem, hogy én most elesek. Remek. Mozdulatlanul vártam hogy majd a szüleim lejönnek és leszidnak, ez azomban nem jött el.
Huhh.
Felkeltem a padlóról, majd leporoltam magamat.
Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
Próbáltam minnél halkabban kiosonni az ajtón, ami úgy ahogy sikerült is. Mikor kiléptem rajta, a kocsinál a vigyorgó Lucas fogadott.
-Zajos sikert arattál.-nevette el magát, mire tőlem csak egy szemforgatás volt a válasz. Illedelmesen kinyitotta előttem a kocsi ajtaját, amin én be is ültem. Hamarosan ő is csatlakozott hozzám.
-Azért jól vagy?-kérdezte, miközben alaposan, talán túl alaposan is, végigmért.
-Igen, köszi.-válaszoltam és az utcát keztem fikszírozni. Ő elindította a kocsit.
-Hova megyünk?-kérdeztem néhány perc után.
-Meglepetés.-válaszolta mosolyogva, azonban rám sem nézett.
-Nem szeretem a meglepetéseket.-fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Miért?
-Mert nem! Utálom, hogy nem tudok valamit.-válaszoltam.
-Aranyos vagy.-mosolyodott el. Ismét elpirultam, azonban most észre is vette.-Ennyire zavarba hozlak?
-NEM HOZOL ZAVARBA!-vágtam rá, a kelleténél talán kicsit hangosabban. Válaszul csak egy öntelt vigyort kaptam, ami elég is volt ahhoz, hogy tudjam; Visszatért a seggfej Lucas. Ujfent megforgattam a szememet, ezután pedig csak bámultam a semmibe.
Már épp kezd nem seggfej lenni, erre ez. Nem tudok kiigazodni rajta.

------------------------------------
Kb fél óra múlva:
Már vagy 30 perce kocsikáztunk. Kezdem azt hinni, hogy direkt kerülőt tesz, vagy csak visz körbe körbe. Az okát még nem tudom de ki fogom deríteni.
-Lucas. Mond meg hova viszel.-néztem rá türelmetlenül.-Körbe körbe megyünk.-nagyot sóhajtott majd válaszolt.
-El viszlek egy helyre, ami tényleg meglepetés. Ott el kell mondanom neked valamit. Aztán a másik hely is ehhez kötődik. Tudom, hogy nem sok info és ezek is elég zavarosak. De kérlek bízz meg bennem.-válaszolta.
-Hogy bízzak valakiben, aki gyűlöl.-fordítottam el a fejemet. Azonban a következményekkel nem számoltam. Hirtelen lefékezett, pont az erdő mellett, majd megszólalt.
-Nem gyűlöllek. Épp ellenkezőleg. Niki én.......-Ekkor azonban a kocsi teteje megrázkódott, mintha valami ráugrott volna.
-Lucas.....
-Ne mozdulj.-tettem amit kért. Nem is tudtan volna megmozdulni. Túlságosan féltem. Lucas megfogta a kezem.-Ha szólók fuss, ahogy csak tudsz.-bólintottam. Hirtelen minden elcsendesedett, azonban csak egy pillanatra, ugyanis ekkor valami kiszakította az én oldalamon lévő ajtót. Felsikítottam, amint megláttam hogy egy vörös szemű, véres szájú árnyalak lebeg a kocsitól nem messze.
-Fuss!-kiabálta Lucas. Én egyből kiugrottam az autóból és az erdő irányába kezdtem futni, azonban valami megfogta  a vállam. Amikor hozzámért reszketni kezdtem, nagyon fáztam és úgy éreztem menten összeesek.
Ez a valami nem volt benne a könyvben. Kössz. Sok segítség volt az a könyv.
Térdre rogytam és köhögni kezdtem. Életemben nem fájt még valami ennyire. Mintha tűkkel szurkálnák a tudőmet. Csak annyira emlékszem hogy egy morgás jött a hátam mögül, majd egy sikoly és elsötétült minden.
------------------------------------