A Vörös lány - Pál utcai fiúk

A szigeten

- Lokina Dia szemszög- 

- Szia Csele! 
- Boka még nincs? - legalább nem tetteti, hogy kedvel. Igaz, Vörös pulcsim megbámulja. Nee! Elfelejtettem levenni. Ha kérdezik, az álca miatt... Bár az nem jó... Inkább leveszem és derekamra kötöm. Nem baj ha fázok, legalább nem gyanús. Annyira.
- Mint láthatod. 
- Csak, hogy tudd, nem bízok benned. Valami furcsát érzek körülötted. Mintha lenne valami nagy titkod - azta! Végre beszél erről. 
- Kinek nincs? - látom szemében, hogy azt mondja magában ,,jól feleltél". Erre elmosolyodok. 
- A tiéd mégis más. 
- Miben? 
- Nem tereled el sehonnan a szót, így nem tudok rájönni mivel kapcsolatos. Talán emiatt is furcsa ez az egész. 
- Emiatt utálsz engem? 
- Mi? Ezt meg honnan veszed? 
- Csak úgy látszódott, mintha.. 
 - Nincs semmi bajom veled, ezen a megmagyarázhatatlan érzésen kívül. 
- Talán egyszer elmúlik - nem válaszolt erre. Az utca kövét kezdte tanulmányozni. Vagy nagyon gondolkodott valamin, vagy teljesen üres volt a feje. 
- Sziasztok! - jött hozzánk Boka. Csele felnézett és és én is rá figyeltem. - a terv annyi, hogy bejutunk a szigetre, ezt a papírt oda tesszük. 
- Mi áll rajta? - oda adta a kezembe János én meg elolvashattam, volna, ha nem lett volna az egész tintás. 
- Boka,.. ezt nem lehet elolvasni - ránézett a papírra és rájött mire értem. 
- Van valamelyikőtöknél papír? 
- Nálam van - azzal odaadta Csele a kis fecnit. Hátha ezt észre veszi Áts! 
- Kisebb nem akadt? 
- Eltéphetjük - vajon poénból mondta ezt, vagy tényleg így gondolta? 

Egy jó öt perc után végre elindulhattunk a szigetre. Kisebb vita is lett abból mit írjunk, de maradtunk a bevált szövegnél, kicsit átírva: ,,Itt jártunk. Megint. "

Végig agyaltam a settenkedést. Vajon mit tervez Áts? Ha elkapnak minket se bukhatok le. Bár már nem szeretnék kém lenni, de muszáj. Még tagadnom kell, kivel vagyok igaziból. 

Megkerestük a csónakot és a hídtól legtávolabb eső részhez mentünk. Vajon mikor bukunk le? Áteveztünk. Csele maradt a csónaknál. Nem lett volna jobb, ha én maradok? Hát Boka szerint nem.
- Nem maradhatnék én itt? 
- Mi az? Berezeltél? - piszkálódott Csele. 
- Nem. 
- Akkor? 
- Miért akarsz maradni? - szólt közbe Boka. Nem tudtam mit mondani ezért folytatta. - Nem tudom mennyire bízhatunk benned, tehát jössz. 

Szóval itt van a majom elásva. Nem bízik bennem. Ma talán megszerzem a bizalmát. Később meg eldobom.. Nem. Nem ezt csinálom. Azaz, de. Mégse szeretnék bele gondolni. 

Egy bokorban guggolunk az elnökkel. Na, hogyan tovább? Már nagyon mocorog mellettem. Vagy kínosan érzi magát, vagy már elege van a várakozásból. Azért gondolom, hogy ezek miatt, mert én így érzek. Nem bírok nyugton maradni. Mi lesz most? Hogyan tovább? Áts, ha tervezel valamit, kérlek gyorsan tedd! 

- Áts Feri szemszög-

Már itt kell lenniük és az azt jelent, hogy lassan elkaphatná Kötő. 

Mintha csak gondolat olvasó lett volna valaki, megjelent a tisztás szélén Boka és Lokina. Nem úgy volt, hogy hárman jönnek? No nem baj, Így is izgalmas lesz ez. 
- Parancsnoknak jelentem, hogy ezt a két betolakodót találtam! - ekkor odalépett hozzájuk a két pásztor és lefogták őket. Az idősebbik Bokát. Bár nem hinném, hogy szökni próbálna. 
- Áá! Minő meglepetés! Boka János, nem gondoltam volna ezt. Ma este találkozunk, ráadásul a Füvészkertben - az említett felmérte a terepet, majd rajtam állapodott meg a tekintete. 
- Én sem hittem volna, hogy ma itt fogok állni veled szemben. 
- Vannak még meg lepetések. Csak ketten jöttetek? - alig észrevehető szünet. Ez azt jelenti, igen. Itt van az a Csele is. 
- Nem hinném, hogy rád tartozik. 
- Értem. Szebenics, a csónakhoz! - az említett szalutált majd elment. Most Dián állapodott meg a tekintetem. Izgatott volt, de kifejezéstelen próbált maradni. Most őt fogom vallatni, miután Bokával végeztem. Csak ne szólja el magát! 
- Ő kicsoda? 
- Lokina. 
- Már lányokat is bevesztek? Ennyire gyenge a többi fiú nektek? Inkább egy lány? 
- Inkább, mint közületek bárki - ezen el kellett mosolyodnom, hisz az említett személy is idetartozott. 
- Akkor Lokina,  miért jöttetek ide? - ő Bokára nézett. Nehéz lehet úgy mondani majd a válaszokat, hogy ne árulja el magát. Ez viszont egy teszt neki. Képes e rá. Ha nem, oly mindegy. Kitesszük. 
- Miért tőle? Úgy hiszed könnyebb préda? Akkor tévedsz, a nyelve csípős. 
- Majd meglátjuk, eddig nem tűnik olyannak - a szemébe néztem. Nem tudom milyen okból. Ő elkapta tekintetét. De kis aranyos. Azaz, ez túl feltűnő! Hogy lehet ilyen hülye! 
- Tudni akarod miért vagyunk itt? - egy füttyszó hallatszott. Biztos Csele az. Az egész tervemnek oda, ha meglóg. - Azért, hogy megmutassuk, nem vagyunk gyávák és nem tűrünk el mindent. 
- Értem. Való igaz, ezzel bebizonyítottátok, hogy nem gyávák vagytok, hanem hülyék - még egy füttyszó. Mi van már!? 
- Kötő, segíts Szebenicsnek! - ő is szalutált, majd elfutott. Egy Pál utcaival bírjanak már el ketten! 
- Nem sikerül Áts? Talán rossz csapattal kezdtél ki - egy lány hang mondta. Most ennyire jól játssza a szerepét, vagy tényleg elárul? Vigyázni kell vele.. 
- Tényleg most akarsz pimaszkodni? 
- Jobb lenne egy perc múlva? - láttam, Boka jelezni próbál neki, fogja be. Sikertelenül. 
- Milyen kis harcias madárkát szereztetek magatoknak. Élvezet lesz legyőzöttnek látni őt.
- Tudod mi lesz még élvezet? Ebből a felállásból nyerni. 
- Azt gondolom. 

Végre látom, ahogy a tiltakozó.. vizes Cselét idehozzák? Annál jobb. 
- Együtt a csapat. Örültök? 
- Máshol jobb lenne. 
- Sejtettem, hogy ezt mondod. Még meddig akarsz beszólásokkal bombázni? Amíg begurulok és megveretlek? 
- Te meg meddig akarsz a beszólásokon mosolyogni? - inkább elfordultam, ingerültségemmel nem tudtam mit kezdeni. Igaza van. Tényleg mosolygok rajta, de túl messzire ment. Ráadásként mikor vissza fordulok, a másik két fogoly is mosolyog. Ezt akarjátok? Hát legyen. Ti akartátok. Főleg Te Dia, aki mindenkivel vagy és mindenki ellen.