A Vörös lány - Pál utcai fiúk

Grundon

-Dia szemszöge-

Vajon most mit kéne tennem? Lebuktam addig világos, de hogyan tovább? Ne is köszönjek nekik? Legyek bunkó? A bocsánatukért nem fogok könyörögni mert nincs rá szükségem, de valamit kéne mondanom? Egy bocsánatot vagy ilyesmit? Ahh, nehéz helyzet. 
- Szia Dia! - futott oda hozzám Kolnay és rám mosolygott. Miért teszi? Miért mosolyog nekem? Lehet.. nem is tudja? 
- Hali! 
- Csele mesélte, hogy tegnap beszökött a Füvészkertbe? - eközben átkarolta a vállam. Én meg ledermedtem. Semmit se értettem. Tudják vagy nem!? Nem mesélte el vajon Csele? 
- Mi!? 
- Bizony, én is alig hittem el. Magától bemegy oda? Ráadásul egyedül. 
- És mi történt!? - nem tudtam leplezni félelmemet, de szerencsére nem hozta fel. Nyilván azt hiszi, Cselét féltem. Jobb ez így.
- Azt mondta megtalálták és kikötötték - várta, hogy elcsodálkozzak vagy meglepődjek a szavai miatt, de mivel nem mutattam nagyobb megrökönyödést, csalódottan folytatta. - és otthagyták.
- Meddig volt kikötve? Hogy szabadult ki?  - örült, hogy végre felkeltette az érdeklődésem.
- Azt mondta egy óráig. Arra ment a gondnok vagy ki és kikötötte őt. 
- És mit reagált a gondnok? 
- Ha jól emlékszem Csele azt mondta, lesz ennek következménye a Vörösökre nézve - francba! Kellett otthagyni őt! - Megérdemelnék végre, hogy kitegyék őket!  

Végre elértünk a Grundra.  Én meg nem tudtam mit tegyek. Addig nem fogok dönteni, amíg nem beszélek Bálinttal! 

Ahogy belépek, látom ez nehezebb lesz mint gondoltam. Körbeveszik őt, ő meg mosolyog. Amikor viszont meglát, elkomorodik. Feláll és idejön hozzám. Kolnay már elment Barabással vitázni. Tehát ketten beszélhetünk, de nem mozdultunk. Ott az ajtóban beszéltünk. 
- Miért nem árultál el? 
- Mert hiszem, hogy van annyi bőr a képeden, hogy idegyere és te mond el. Meg, elmondtam Bokának.
- Most komolyan? Álljak középre és mondjam, hogy ,,áruló vagyok"? 
- Azt kellett volna tenned - hallom meg Boka hangját magam mögött. Sebesen fordultam felé. A szívem gyorsan dobogott. Nem féltem. Egyszerűen.. megszégyenítő ez a helyzet. Nagyon rosszul érzem magam. 
- Lehet, de így alakult. 
- Tegnap ott voltál velük, ugye? 
- Igen. 
- Miért nézted végig? 
- Nem néztem. Aktívan részese voltam mindennek. 
- Értem. Tehát nemhogy nem védted meg, még ellene is voltál? 
- Igen - itt elakadt a beszélgetés. A csendben nevetés hangzott fel. A többiek neki álltak métázni és egy elég szerencsétlen ütésen ment a nevetés. Nem vágytam oda. Valahogy.. ha lehetőségem lett volna se állok be. - Akkor, sziasztok! - Már kiléptem volna a Grundról, amikor érzem, hogy egy kéz megmarkolja a csuklóm. Erősen fogja, vissza kell fordulnom. 
- Ennyivel nem úszod meg. 
- Rendben. 
- Boka, mit tervezel? - kérdezte kíváncsian Csele, de mintha egy ki bizonytalanság lett volna benne. A másik fiú fürkészve nézte az arcát, még megszólalt. 
- Nyugalom, mi nem süllyedünk le az ő szintjükre - mintha megnyugodott volna, de még mindig bizonytalan volt. Én is. Na mi fog történni? Áts tuti örülne, izgalmas rész következik, annyi szent. 

Beállunk a játék közepére és Boka még mindig fog. Nem mintha eltudnék futni olyan gyorsan, a frissen becsukott ajtón át. A Pál utcaiak körénk gyűlnek lassan és sugdolóznak.  A hangulat egyre feszültebb lesz, de biztos vagyok benne, hogy még tudom majd fokozni. Mivel én némán állok, az elnökük ragadja meg a szót. Röviden és frappánsan.
- Egy Vörösinges áll veletek szemben, aki szeretne mondani valamit - na itt kitört a káosz. Mindenki suttogni kezdett a mellette állóval vagy épp bekiabálva mondta véleményét. De aki gondolkodott, már tudta, hogy igaz. Fekete pólóm felett, ott virított a vörös pulcsim. Élveztem. Ha ezzel megszégyeníteni akart, nem jött össze. Egy perce még úgy éreztem megalázó, de elszállt belőlem azaz érzés. Miért lenne megalázó felvállalni a csapatom? Enyhe hangulatingadozás..
- Dia! Mond, hogy nem igaz! 
- Csak akkor, ha azt szeretnéd, még többet hazudjak - furcsamód, hirtelen csend lett. Síri csend. Úgy döntöttem elmondom a bűnöm, érzelem mentes hangon. Essünk túl rajta, meg amúgy is, addig Boka nem enged el, amíg nem tárok ki mindent. Szerintem ezt tervezi büntetésnek. Szerinte megalázó és szar érzés. Az a jó, ha ezzel megúszom. Nem azért mert félek tőlük, hanem szimplán jó. 
- Ha ezt akarod Boka, rendben. Azért csatlakoztam hozzátok, mert a Vörösökhöz akartam kerülni. Kémkedtem utánatok. Tegnap lebuktam Csele előtt és megütöttem mikor lefogták a Pásztorok - rengeteg gyűlölködő arcot kaptam, van aki el se hitte. Egy kifejezéstelen elnöki arc és egy megdöbbent Csele arc különbözött csak a többiekétől. 
- Mit fogunk vele csinálni? - érkezett egy kérdés Barabástól. 
- Semmit - hangzott mögülem a válasz. 
- Csak úgy hagyjuk, hogy ezt tegye? 
- Elég szégyen, hogy mindenki előtt el kellett mondania - azzal elengedett. Én meg ránéztem, tréfából meghajoltam, majd kifutottam a kapun. Nem jöttek utánam, nem kiabáltak semmit nekem. Azaz, egy perc múlva, mikor a Füvészkert felé mentem, Csele hangját hallottam. A nevem kiabálta. Ezután is fut utánam? Szépen vagyunk. 
- Miért nem mondtad el, hogy én mit tettem? 
- Mert hiszem, hogy van annyi bőr a képeden, hogy ezt nem hallgatod el - vettem kölcsön a nemrég elhangzott mondását, majd hátra fordultam és otthagytam a gondolataival.