A Vörös lány - Pál utcai fiúk

Emberrablás

- Dia szemszöge -

Éppen csak úgy sétálgatok, mikor meghallom, hogy valaki a nevem kiabálja. Oldalra nézek, Csele az. A Pásztorok épp elkapják. Odamegyek.
- Igen Csele? - látom meglepődött. Ha azt hitte, kiszabadítom őt, tévedett. Miért tenném? Semmi okom nincs rá.
- Rá szólnál a csapattársaidra? - rájuk nézek. Márk arcán egy izom megrándul. Nem akarja, hogy parancsolgassak nekik. Nem is fogok. Ő dolguk ez. Gonosz vagyok? Nézet kérdése. Nem segítek az ellenségemnek a csapatom kárára.
- Sajnálatos módon, nekik nem mondhatok semmit. Tudod, hogy van ez. Ranglétra - Dávid elvigyorodott. Elég visszataszító vigyor volt.
- Akkor nézd végig ahogy megvernek! - kiáltja nekem. Bólintok, kicsit távolabb sétálok és leülök.
- Ha ezt szeretnéd, végig nézem - vajon csalódottság van a szemében vagy düh? Mikor Geréb lett áruló kerülték. Velem akkor miért viselkednek így? Ilyen kedvesen. Meg folyton kérnének valamit. Unalmas ez így. A Pásztorok majd feldobják. Tényleg, vajon velük eindtandolhatnék egyszer? Hátha hasznom vennék. Miben is? Öhm.. hát.. létszám növelésben. Nem, ez az ő hobbijuk. Gonosz egy hobbi és talán jobb is, ha nekem nem ez lesz az elfoglatságom.

Igazából nem történt túl sok minden. Néhány üveg golyót vettek el és pár ütés. Sajnáltam őt, de csak mint embert. Nem mint barátot. Miután végeztek a Pásztorok, egyből elmentek. Én meg ott maradtam Bálinttal. Néztük egymást. Én mosolyogva ő mérgesen. Hátra fordult, de nekem címezte szavait.
- Egy ilyen erős csapattal könnyű bátornak lenni! Mindig megmentenek és semmit se kell csinálnod csak mögéjük bújni! - fájtak szavai. Utáltam, ha gyengének és gyávának hisznek.
- Ezt gondolod?
- Igen. Átssal is csak azért mertél pimaszkodni, mert tudtad, hogy úgyse bánt! - vissza fordult, már a szemembe nézett. Nézte mit reagálok. Én megakartam védeni magam, de ő az ellenségem. Miért kéne elismernie?
- Nem csak annak szólok vissza, aki nem tehet ellenem semmit.
- Pedig nagyon úgy tűnik. Mikor lefogtak az előbb engem, akkor szóltál csak vissza.
- Nem hiszed el? Azt hiszed, csak akkor vagyok bátor, ha védelemben érzem magam?
- Igen. Ha nem így van, bizonyítsd be - keresztbe fonta kezeit. Úgy mondta, mintha ez egy taktika része lenne. Vigyáznom kell, nehogy átverjen. - Hallottál a múltkori incidensről?
- A melyikre gondolsz?
- Amikor Kolnay, Barabás és Csónakos elkaptak.
- Én emlékszem, de re is arra, hogy Áts mentett meg? Nem jó példa.
- Amíg nem volt ott, addig se hagytam magamnak.
- Persze. Könnyű úgy, ha lesik minden kívánságod!
- Te komolyan azt hiszed, az én életem csak öröm és móka? Hogy ők mindig megvédenek? Hogy nincsenek problémáim? Hogy gyáva vagyok? Akkor tudd meg, tévedsz!
- Mondj akár egy dolgot is, ami mostsnában nehézséget okoz neked. Amitől nem mentett meg senki.
- Nem tárom ki a magánéletem - nekem nincsenek problémáim szerinte. Őt vajon hányszor tették ki hazulról? Hányszor mert visszaszólni szüleinek? Nem tudhatom, de nem tartom valószínűnek, hogy annyiszor mint én.
- Akkor gyere velem a Grundra és mutasd meg, hogy neked van igazad.
- Nem ér annyit, hogy higgy nekem - szemében látom, megijedt. Tehát ez egy terv.
- Akkor gyáva vagy.
- De nem hülye. Tisztában vagyok miért akarod ezt.
- Na mért? - bizonytalanul kérdezett.
- Ez egy terv része. Nem megyek a csapdába, főleg ha az nyílt karokkal vár rám.
- De velem fogsz jönni - majdnem elkapta a karom, de elrántottam.
- Azt ne hidd, hogy ez így megy! Különben is, mit akartok még tőlem?
- Bosszút.
- Aha. Ti?
- Ne hidd azt, hogy velünk bármit megtehetsz! A ma este után félni fogsz tőlünk és rájössz, jobban jártál volna, ha velünk leszel - azzal egy bokorból kijött Barabás és Kolnay, akik lefogtak. Próbáltam védekezni a megtanult taktikák alapján, de sikertelenül. Egyikük belém vájta a körmét. Felszisszentem, de nem szólaltam meg. Mindenki szokott vajon ilyen helyzetekbe kerülni, vagy csak én vagyok ekkora tehetség?

- Feri szemszöge -

Mikor hazaértem, csodálkozva látom, még nincs itt Dia. Pedig korábban indult mint én. Valami történt? Nem, biztos nem. Lehet csak sétál egyett. Sőt, biztos. Én akkor mit tegyek? Kivel legyek? Elmegyek a Füvészkertbe hátha ott van. És ha a Pásztorok is vele vannak? Dávid vajon, hogyan néz rá? Ha vele van, kapni fog a fejére. Ha megtiltom a barátkozást, nem lesz jobb neki. Akkor szemmel tartom őket.

Ekkor csengettek. Talán ő az. Felpattanok, hogy ajtót nyissak. Szinte oda kövülök a küszöbre, mikor meglátom ki az. Boka János. Ő meg mit akarhat it? Már épp rácsapnám az ajtót, mikor mondandója közepébe belevág.
- Dia bajban van - a mozdulat félbe marad. Inkább kilépek mellé és az udvaron hallgatom meg. Hogy kerül mindig bajba? - A legtöbb Pál utcai megutálta ás ellenségének tekinti. Ezzel nem is lenne probléma, de rá szálltak.
- Ezt, hogy érted ?
- Amikor csak lehetőségük van bántják - miért nem mondta el nekem? Megvédtem volna.
- Ennyire megviselte őket?
- Igen - neki dőlök egy fának. Kezem összekulcsolom a mellkasom előtt. Egyszerűen nem hiszem el.
- Most velük van?
- Nem tudom.
- Hogy hogy nem tudod?
- Tegnap merült fel az ötlet egyikükben, hogy el kéne rabolni és megtörni őt, hogy tudja milyen - ezek idióták! Megtörni? Tegnap este, a szemem láttára sírt és még mindig nem tud beszélni azokról, amiket át kellett élnie! Nagyot tévedtek, ha azt hiszik, ez így elfogadható. Egyesével törném el az összes orrát.
- Esetleg nem kellett volna tiltakozni!? Te vagy a parancsnok! Mi is alkalmazunk olyan módszereket amiket nem kéne, de nem rabolnák el senkit és akarnám mindenáron megtörni!
- Áts, megértelek, de ezzel nem jutunk előrébb. Én tiltakoztam ez ellen, ezért nélkülem cselekedtek.
- Nem kéne megállítani őket!?
- Meg kell találnunk őket. Utána tudok csak intézkedni. A Grundon nincsenek. Viszont Áts, azt szeretném tisztázni, ha megtaláltuk őket, egy ujjal se érhetsz hozzájuk. Dia vétett, emiatt akarják megbüntetni.
- Nem néztem volna ki belőlük.
- Én se. Utána én megbüntetem őket ezért, de te nem tehetsz semmit. Mi se tettünk Cselénél - nem mondtam semmit. Muszáj hallgatnom rá, ő ismeri azokat a fiúkat. Nem voltunk náluk soha jobbak. Most se. Annyi a külnbség, hogy veszélyesebbek, mert bosszúból teszik. Azt hittem. Ők olyan tipik ártatlanok. Hát nagyobbat nehezen tévedhettem volna.
- Merre keressük őket? - elindult. Én meg utána. Lépteink gyorsak voltak, nekem mégis perceknek tűnt minden sarok megtétele. Féltettem Diát. Vajon mit tesznek vele azok a barmok? Az órák teltek, egyik helyet néztük a másik útán. Sehol se voltak. Az idegrendszerem már nem tudom meddig bírja. Meg kell találnom! Muszáj!

Most a házak jöttek. Akikről tudta Boka, hogy van pincéjük, érdeklődtünk. Pince. Na azon nagyon kiborultam. Még, hogy pince! Mi ez!? Valami kín vallatás? Vajon meddig bírja Dia?
- Áts, egy ötletem maradt.
- Akkor mire várunk? Menjünk már!
- Az ötlet nem egy hely, hanem egy cselekedet. Kolnay házánál maradunk. Megvárjuk amíg hazaér, majd kifaggatjuk.
- Mást nem tudunk csinálni.
- Megfenyegetem, hogy ha nem mondja el, akkor kiteszem a Pál utcaiaktól. Ezért nyomatékosan megkérlek, ne tégy semmit. Csak támaszd az ajtót, hogy ne tudjon bemenni.
- Csak Dia kedvéért teszem. Miatta tűröm, hogy parancsolgatsz. Különben is, tőlem ne kérj semmit.
- Tudom. Máskor már rég megvertél volna.
- Nem feltétlen. Nem vagyok én vadállat.
- Akkor miért viselkedsz úgy?
- Valahogy kell tiszeletet szerezni.

Csend lett. Két ellenséges vezér együtt dolgozva. Ha azt mondja nekem bárki, ez megtörténik, tuti kiröhögöm. Azt amúgy nem értem, miért segít Boka? Ennyire ellene van? Persze, ha a Pásztorok csinálnának ilyet, talán segítenék. De más módszerekkel.

Ekkor meglátok egy árnyat, amint közelít felénk..