A Vörös lány - Pál utcai fiúk

Befejező rész

Este van. Csak ülök a gally házban. Halkan könnyezek. Kezemben egy maroknyi fű, az ő vére festette vörössé. Egy fiút látok meg, amint bemászik hozzám. Nem tudok meglepődni. Érzékszerveim kikapcsoltak. Benedek is így lehet vele. Bejön, leül mellém és a két ellenséges fiú, a két erős, itt sír egymás mellett. Nem beszélünk. Megfogja a kezem és elnyütt hangon mondja:
- Köszönöm, hogy vele voltál amíg lehettél. Boldog lehett melletted - nem válaszolok. Megölelem. Mondanám, hogy a férfias fajta, de hazudnék. Inkább olyan, mint két fáradt és végtelenül szomorú léleké. Az a két személy vagyunk, akiknek ő jelentette a mindent.
- Szerinted.. magától tette? - töröm meg újra a csendet. Felém fordul és nagyon komolyan mondja.
- Ismertem minden szeszélyét. Félelmeit. Jópár miattam lett az. Ugyanakkor azt is tudom, hogy soha nem tenne ilyet. A legelkeseredettebb órájában sem. Ne higgy a rendőrségnek - bólintok, majd újra a fának dőlök, de még mondandóm van neki.
- Nagyon szeretett téged és ne hibáztasd magad azért, amit akkor tettél.
- Elmesélte az ágyas sztorit? - néz rám, elgyötört mosoly szerűséggel.
- Igen.
- Akkor annál is jobban szerethetett mint hittem. Még nekem se mondta nekkora nyomott hagyott benne, de tudom.
- Ő hálás volt neked, nem mérges. Te se legyél az magadra.
- Ezt én is mondhatnám - elfogyott a mondanivaló. Sokáig ültünk ott, de már nem sírtunk. Az ürességet és a túl sok gondolatott ízlelgettük.

A temetés is eljőtt. Nem állok rá készen. Lehet nem fogom látni, de a teste itt lesz a közelemben. Nincsenek itt sokan. A Pál utcaiak, pár felnőtt és Kötő. Az ő családjából csak Benedek van itt. Tartása feszes, arca nem árul el semmit, de én, aki láttam sírni, tudom mennyire nehéz  neki. Nem szólók senkihez, hozzám se szólnak. A gyászmenet néma és hangtalan. Néhányan sírnak. Az ellenségei is. Nem. Ilyet mégse. Boka arcán látok egy nedves csíkot. Túl sok ez a két csapatnak.  Bármelyik gyereknek sok lenne. Két halott. Mindkettő halálához közöm van.

A szertartás végén elszivárognak az emberek. Csak a gyerekek maradnak. Nem bírom nézni ahogy Csele és társaik a sírjára hullatják a könnyeiket. Síró társam is így lehet vele. Fájó szívvel hagyjuk ott a halott testet. A kerítéshez megyünk és megtámasztjuk. Némán várjuk, ahogy kijöjjenek. Soká tart. Egy óráig lehettek bent. Megijednek kettősünktől, azt hiszik bosszúra vágyunk. Én fogok is, az elrablásért tartozok, de nem most. Hallkan mondja társam, alig hallhatóan, de a szipogásban is meghallják a címzettek. Nem hittem volna, hogy ilyen hideget mond, de azt is csodálom, hogy nem esik nekik. Mondanám, hogy csak a bordája miatt, de többről lehet szó.
- Remélem átélitek egy nap azt a fájdalmat, amit ő. Ha nem lennék biztos abban, hogy ő nem akarja hogy ilyenek miatt piszkítsam be a kezem, most nem csak a lelketek fájna. De azt ajánlom, hogy érezzétek a bűnötöket - tudjuk, nem ők ölték meg, mégis fülük farkuk behúzzák. Egyszer még jó duó leszünk. Ebben biztos vagyok.

Mi jövünk. Hangtalanul mellé telepszünk. A teste itt van, bezárva, de a lelke szabad. A szél fúj, én meg emlékekbe temetkezek. A hajára, mikor vörösingben elfutott. A fájdalom nem nő tovább, de még mindig elviselhetetlen. Tudom, örökké az marad, de a kétségbe esést legalább lecserélte, a halk és hangtalan fájdalom. Nem sírunk. Nem szólunk. Mégis tudjuk, mennyire hiányzik a másiknak. Örökké fog, mert ő különleges. Nem fél követni a saját igazát. Én se fogok félni követni. Megbosszulom őt, de csak annyira, amennyire elfogadná.

Némán ölünk, egyszerre tűnik örökké valóságnak, és egyetlen pillanatnak. Felállunk. Társam elég erős ahhoz, hogy ne forduljon vissza, de én nem. Egy fuvallat suhan el mellettem. Lehunyom szemem és arra gondolok, ha létezik másvilág, ha a reinkarnáció igaz, legyen végre boldog ott, ahol van. Emléke megmarad, egy erős és bármire képes lányként. Angyal szárnyai voltak, de mégis zuhanásba hallt meg. Talán ha használja, még most is itt lenne. Feje fölött glóriával. Bárki bármit mondhat, nekem örökké ő marad a legszebb, legkedvesebb és legbátrabb angyal.

_____
Köszönöm mindenkinek a támogatást és, hogy elolvastátok! Sajnálom, hogy ilyen vége lett. Szomorú, de szép történet lett belőle. Köszönök mindent!