Márk és Feri

1.1K 72 8
                                    

-Dia szemszög- 

Megyek a Füvészkertbe. Még jó, hogy korán elindultam otthonról, így időben vagyok. Nyugalmam viszont úgy látszik, már nem lesz.  A két pásztorral találkozok. 
- Hali! - köszönök nekik. 
- Helo! - köszön Dávid, Márkkal ellentétben. Ő lemaradva sétál mögöttünk. 
- Már megakartalak kérni téged valamire... - kezdek bele bizonytalanul. 
- Engem? Nem a bátyám? 
- Te is tudsz verekedni, tehát nem őt - eléggé furcsán néz rám. Megértem miért, de miért olyan fura ez? 
- Tudok bizony, de mire kell?
- Taníts meg verekedni! - fordulok felé és teszem magam elé kezeimet, tenyeremnél összeérintve. Nagyokat pislog, erre nem számított, pedig ahh! Miért ilyen nagy cucc ez? Egyszerűen nagyobb biztonságban érezném magam, ha már egy háború közepén vagyunk!
- Tudod mit? Legyen!
- Köszi! 
- De aztán ne panaszkodj nekem, hogy fáj! 
- Nem állt szándékomban. 
- Akkor jó. 

Az út további része átlagos témákkal telt. Zavart, hogy Márk hozzánk se szólt, de mintha mindig figyelt volna. Amikor öccse beleegyezett, hogy tanít picit, felhorkant. 

-Feri szemszöge-

Mikor a szigetre értem, furcsa látvány fogadott. A két pásztor nem együtt volt. Egyikük egyedül állt és unottan bámult, másikuk Diával beszélgetett. Mi történt itt? Nem hinném, hogy haragba lettek, de akkor mi történik? Ezt ki kell deríteni. Ők ketten külön ülnek? Na ilyen se volt még! Ez a változás izgalmas hónapja lesz. 

Odaérek és ők meg szalutálnak. Szebenics közben majdnem elbotlik, de egy szemforgatáson kívül nem reagálok rá. Minek? A balhé nem minden estben dob fel. Inkább leülök a többiekkel szembe és várom, hogy valaki adjon egy javaslatot. Senki se szólal meg, félnek, mert nem akarják h kiszúrjak velük. Az idősebb pásztor unja meg ezt leghamarabb. Ő mindig is vitatta, hogy én vagyok az erősebb. Ő akar vezető lenni, de ebből ugyan nem eszik. 
- Parancsnok, - áll fel és egy laza szalutálást produkál, majd folytatja - mi lesz a mai program? - lassan előre dőlök és könyökömmel térdemre támaszkodok. Nézem őt. Mennyit bír? Mikor fog kijönni sodrából? Muszáj tudnom, meddig képes tiszteletben tartani, hogy itt, a felettese vagyok. - Parancsnok! Ha csak hülyéskedsz itt, leváltatunk! - eddig bírta. Ezt észben tartom. Még jól jöhet az infó. 
- Engem leváltani? Tudom, hogy nem lenne merszed Márk - állok fel én is. Kezem a zsebembe, de kihúzom magam előtte. Pár centivel vagyok csak magasabb nála. Körülöttünk néma csend. Félnek. Tőlem és tőle is. Ez már csak így van. Azaz, mikor oldalra nézek, feltűnik, hogy Dia inkább érdeklődve néz, mint félelemmel. Egyszer menne a tömeggel és ne tűnne ki belőle! 
- Ha arra kerül sor, hogy egyszer is vesztesz, máris leváltanak. Nekik vezető kell, akitől hatalmat kapnak a városban. - közben engem néz. Mosolygok rajta. Bár csak a fele őszinte mosoly, a másik provokálás. 
- Hatalmat? Kik felett? Azok felett akiket megvertek? Egyébként is, azért mert nem mindent erőszakkal oldok meg, mert nem mindig csak tetteteket várok el, nem vagyok rossz vezető. De ha ki akarsz szállni, az itteni leghíresebb csapatból, csak gyerünk. Akkor nem fogom  megmondani kit einstandolhatsz és kit nem. Viszont, nem hagyom, hogy a gyengéket bántsd! Ha most ezen az ajtón távozol, mától ellenség leszel - azzal hátra fordulok. Egy helyben állok, háttal neki. Nem látom mit tesz, tehát kiszolgáltatva. Viszont lélektani szempontból, igenis előnyös ez. Ez bizonyságot is nyer, mikor megszólal Márk. 
- Komolyan gondolod ezt? 
- Teljes mértékben. 
- Akkor.. - kíváncsi vagyok mi játszódhatott le a fejében. Vajon mennyire gondolkozott el azon, hogy elmegy? Mert ez akkor is a csapata, akikkel régóta együtt van. A tesójáról is biztos agyalt. Vele menne e? Hisz a mai napig biztos volt ez, de hiába állok háttal tudom, hogy Dávid ül. Dia mellett. Azzal is tisztában vagyok, hogy ilyen egyedül még nem érezhette magát. Ereje lenne felépíteni egy a Vörösöknél erősebb csapatot, de vajon akar e? - Maradok. - visszafordulok felé és kezet fogok vele. Mindketten erősen fogjuk meg, mint mindig. A többiek fellélegeztek. Hiába tagadnám, szükség van a Pásztorokra ebben a csapatban. 

A Vörös lány - Pál utcai fiúkWhere stories live. Discover now