Házikedvenc [KIADVA]

1.- Hol vagyok?

Első nap:

Ismeretlen helyen tértem magamhoz. Egy cellában voltam... sötétben... kellemetlen szag terjengett... és iszonytató hangok riogattak minden irányból. De legalább nem volt hideg.

Homályos emlékeim maradtak a tábori éjszakáról, amikor valami robbanásszerű hangot hallottunk, fényjátékkal kísérve, mint valami villámlást. Elindultunk a hang irányába és... teljes feketeség. Nem emlékeztem többre.

Most... állatok vettek körül. Vagy legalábbis úgy gondoltam. Bizarr hangokat adtak ki. Abban sem voltam biztos, hogy ez a valóság és nem csak álmodom. A fejem lüktetett... és a lábam sajgott.

Nyíló ajtó recsegése hangzott fel. Sápadt fény áradt be, aminek hatására hangzavar tört ki... Féltem. Léptek hallatszottak és valami mogorva motyogás egy érthetetlen nyelven. Villany kattant, lámpa felizzott... és végre láttam.

Soha nem látott lények voltak körülöttem tartályokban, amikről eddig azt hittem, cellák. Ketrecek voltak. Madárhoz, nyálkás zseléhez, emlősökhöz hasonlító lények sorakoztak mindenütt. Egyetlen közös vonás, RETTEGÉS. Rettegés attól a valamitől, ami felkapcsolta a lámpákat. Rettegés az ismeretlentől, ami várt ránk. És ez a rettegés ragályos volt.

Lekuporodtam a ketrecem legtávolabbi sarkába és vártam. Léptek közeledtek. De valamiért furán hangzottak. Mintha minden léptét apró koppanás kísérné, mintha... karmai lennének, de két lábon járt. Mégis mi az ördög lehet ez? Egyre közelebb került. Nem láttam, mi volt az, de a hatalmas, macska-madárszerű lény a szembe ketrecben a puszta látványától is félt. A helyzet ellenére, képtelen voltam nem megjegyezni, hogy ez az állat egy az egyben egy videójátékból lépett ki... még szarvai is voltak.

Fém csilingelt majd nyikorgott. Egy zárat nyitott ki az a lény, ami a fényeket kapcsolta fel, és egy kisebb teremtményt kapott ki ketrecéből. A kis lény vak pánikba tört ki. Hangja dobhártyát szaggató volt. Egy másodperccel később újra csend. Mit tett vele?! Megölte? A lény közelebb jött és láttam, hogy az eszméletlen, kisebb teremtményt egy asztalként funkcionáló felületre teszi. Reméltem, hogy életben van. Az igazolná a sejtésem. De ami még így is rettegésre késztetett, az a másik lény volt. Két lábon járt, ahogy tippeltem, és hegyes karmok meredeztek a lábain. Csupán hátulról vehettem szemügyre, de teljes testét szőr borította. Olyan volt... mint egy... De az lehetetlen. Állat volt, bizton állíthattam, de... a mozgása túl rendezett volt, majdhogynem... emberi. Felnyúlt valamiért egy magas polcra. Kezek. Egész biztosan kezek voltak. Karok szőrrel, bundával borítottak borotvaéles karmokkal. Nem körmök, karmok. Elkapott egy üveg tartályt, egyik karmát belemártotta és az eszméletlen lénybe döfte. A saját karmát injekciós tűként használta?! Mi a franc történik itt? Az a szörny messze intelligensebb volt holmi közönséges állatnál! Az bizonyos. Csak reménykedhettem, nem én leszek a következő.

***

Halli,

Egy új, kósza ötlet született idén karácsonykor (2018). Hát igen, a tavalyi Christmas Challange is egy új történet ötletét (Primal Instinct) eredményezte. Pszt, az még folyamatban van, nem álltam le vele végleg. ;)

Szóval ez az idei. Kérlek írjátok meg, mit gondoltok róla, így első olvasás után. Érdemes lenne tovább folytatni, alaposabban is kidolgozni? Van egy elképzelésem, hogyan is lehetne mélyebbre menni a történettel, néhány további rész is írtam hozzá, de még nem ástam bele magam.

Sokat jelent nekem a véleményetek, ne kíméljetek! ^^

Shina