Házikedvenc [KIADVA]

2.- A helyzetem

***

Harmadik nap:

Két napja volt, hogy magamhoz tértem ebben az ismeretlen világban. Mintha álmodnék. Egy borzalmas rémálmot, amiből képtelen vagyok felébredni. De ez nem álom. Erre hamar rájöttem, ahogy éhségem egyre erősödött. Még az ujjamat is megharaptam csak, hogy biztosra menjek. Fájt. Ez maga volt a valóság.

Három napja folyamatosan nyers, véres húscafatokat kaptam eledelül, mint a többi berácsozott lény egy vödör vízzel együtt. Kizárt volt, hogy én az meg tudja enni. De éhes voltam. Nagyon éhes. És egyre gyengébb, minden múló órával. Lábam még inkább sajgott. Lehet csak egy csúnya ficam, de mellette ott volt még az a méretes seb, vagy inkább vágás, ami a csípőmtől egészen a vádlimig húzódott a jobbomon. Dunsztom sem volt, hogyan szereztem, de rosszul festett.

A szörny-gondozónk, ahogy az eddigiek alapján tippeltem, nem kezelte és valójában féltem is külön rámutatni. A másik beteg rab az előző nap lett elhurcolva, ki tudja hova, és nem tért vissza. A legrosszabbtól tartottam.

Később aznap:

A gondozó a ketrecem rácsai előtt áll. Csípőre tett kézzel. Tekintete a sarokban gubbasztó alakom és a középen levő, érintetlen, most már rothadó húscafatok közt ingázott. Nem örült. Megfordult és fel-alá kezdett járkálni az asztal és a ketrecek közt kezében egy papírköteggel. Vajon mit próbált belőle kilesni? Ezután beszélni próbált hozzám, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, de egy szavát se értettem. Beszéde ismeretlen hangzású szavakból és állati morgásokból állt. Szürreális hanghatás. Végül feladta és a papírokat az asztalra hajította. Fejét vakargatva jött vissza egy hatalmas tállal a kezében. Emlékszem, ebből etette a növényevőket. Betette a ketrecembe, közvetlenül a nyílás elé és várt. Nem szerettem, amikor ennyire intenzíven figyeltek, de nem mertem újat húzni vele. Láttam, mikre képes. Elővánszorogtam a sarokból. A tálban különböző gyümölcsök és zöldségek voltak levelekkel és fűszerű zöld... növényekkel. Az édes illattól összefutott a nyál a számban. Az ajtó előtt álló szörny nem mozdult. Kiválogattam, amiket felismertem és amikről úgy gondoltam, ehetőek. Valóságos lakoma volt ennyi idő elteltével. A gyomrom megkönnyebbült a jóllakottság érzéstől.

A tál alján észrevettem néhány ismerős levelet a növénykavalkádban. Gyógynövények! Gyógyszer! Tudtam, hogyan hasznosíthatnám őket a leghatékonyabban, de ahhoz forrásban levő víz kellett volna, ami nem volt. Improvizálnom kellett. Kihajítottam a nagy tálból a fölösleget, belecsipkedtem a gyógynövényeket és a vizesvödörből öntöttem rá egy kicsit. Hagytam, hogy a levelek levet eresszenek, majd fogtam az összeaprított anyagot, masszává nyomkodtam a tenyeremben és a sebemre tettem. A maradék folyadékot pedig megittam, hogy belsőleg is működjön a hatóanyag. A kettő együtt kellő fertőtlenítést és gyulladáscsökkentést kellett, hogy adjon.

A szörny még mindig csak állt, de szemei kikerekedtek. Egy másodperc múlva a korábban elhajított lapokért nyúlt és bőszen írogatni kezdett rá. Jegyzetek?

***