Házikedvenc [KIADVA]

6.- A gigász

***

Hetedik nap:

Az elmúlt két napot ennek a rejtelmes és veszedelmes fenevad odújában töltöttem. Vagyis, odúnak néztem először, de valójában egy teljesen modernizált otthon volt, ismerős és sose látott háztartási gépekkel felszerelve.

Miután behúzott ketrecestül a sötétségbe, egy automata ajtó záródott be mögöttem, majd kellemes fényű lámpák gyulladtak fel. Ez... egy valóságos kuckó volt. Még emberi szemmel nézve is „otthon"-nak tudtam hívni. Csupán részleteiben tért el a megszokottól. A bejárati rész, a hall, sima volt, mintha betonból lenne kiöntve és fura szag terjengett körülötte. Vegyszer? Aztán egy mélyedés, mint egy árok következett a padlóban, ahol hideg víz folyt keresztül. A fenevad belelépett majd letörölte mancsait. Mi?! Csak tiszta lábbal lehetett bemenni? Mi ez a kolosszális hülyeség? A következő helység valami puha anyaggal volt kibélelve, ami leginkább vattacukorra emlékeztetett. Leszigetelt minden külső zajt, de még a gigász lépteinek dübörgését is elnyelte. De ettől még fura anyag maradt, mert ahogy a lény rálépett, a karmaival felhasította a „puff"-ot és egy másodperccel később már eltűnt a vágásnyom! Öngyógyító anyag?! Innen további 3 szoba nyílott, amiknek a belsejébe már nem láttam be. Sötét volt mind, de a bejáratuk szabadon volt hagyva.

Az óriás letett a ketreccel a puff-os szoba, gondolom ez volt a nappali, egy sarkába, ahonnan ráláttam az összes bejáratra, majd fogta magát és nekiállt végigtúrni a sötét helységeket. Valamit keresett, az látszott, de szerencsémre még nem találta meg. Addig is szemügyre vehettem új környezetem. Egy szögletes terem volt, aminek minden zugát a pamacs borította, oly mértékben, hogy ha elestem volna sem ütöttem volna meg magam. És ha a kintről jövő zajokat szigetelte, akkor az fordítva is igaz. Elnyelné a kiáltásomat, ha éppen felfalnának? Megnyugtató tudat... A szoba mérete pedig... hát, fogalmazzunk úgy, hogy a gigász kényelmesen fel tudott állni két lábra is benne. A falakon semmi minta. Könyvespolcok számomra elérhetetlen magasságban. Könyvek voltak azok egyáltalán? Néhány ismeretlen gépezet... az egy mikró lett volna?

A fenevad továbbra is ki-be járkált a szobák és a bejárat közt. Végre jutott elég időm, hogy alaposabban is megfigyelhessem az új fogva tartót. Óriás méret... pipa. Általában 4 lábon járt... állati viselkedés. Mancs-kéz... hmm... még bizonytalan. Fejen nagy, citromsárga szemek kerek pupillával, hosszú pofával, fekete, csillogó orral, kardszerű, fehér szemfogakkal és széles, felálló fülekkel a fej tetején... yep, a wiki sem írhatná le jobban, hogy is néz ki egy farkas feje. Leszámítva, hogy az „arc"kifejezései egyértelműbbek voltak... tehát némi plusz arcmozgató izommal is rendelkezett. A testét borító bunda valószínűtlenül hosszú volt. Főleg a hátán. Vagy csak dús.

Egyszer csak, ahogy próbált előhalászni valamit az egyik sötét szoba szűk bejáratából, egy nehéz tárgy esett a fejére. Persze ez megijesztette a szörnyet, de a hirtelen, észbontó mozdulata a frászt hozta rám. Ennek az óriás farkas-szörnynek szárnyai voltak! És most hirtelen kitárta őket! SZÁRNYAI, az Isten szerelmére!!! Hatalmas, denevérszerű szárnyak jöttek elő a semmiből és csapódtak a puff-os szoba két, ellentétes végében. Puha, belső bélés oka értelmet nyert... pipa. Első reakcióm volt, hogy a ketrec legtávolabbi pontjába húzzam magam. A szárnyak vége valósággal felettem voltak. Egy villanás erejéig betakarták a plafon nagyját. Szemeim elkerekedtek és az állam koppant, de hang nem jött ki torkomon.

Mi volt az? Jól... jól láttam?

A fenevad egy szempillantásig lesunyta füleit?! MI?! Most meg büszkén, pöffeszkedve felemelte fejét és szárnyait elől hagyva folytatta a kutakodást. Fenyegetően még rám is morgott, ahogy észrevette, hogy bambán bámulom. Visszaugrottam a ketrec távolabbi sarkába és a nap hátralevő részében ott is maradtam.

Amikor felébredtem, sötét volt a szobában, de fluoreszkáló pöttyök borították a falakat. A fenevad meg... közvetlenül a ketrec mellett aludt.

***