Házikedvenc [KIADVA]

3.- Rémségek serege

***

Ötödik nap:

Bűzlök. Napok teltek el, hogy normális fürdőben volt részem. Amikor a gondozó nap végén leoltotta a fényeket, leoldottam a csuklómra tekert kendőt, amit csak divatból hordtam, belemártottam a vizes vödörbe és megmosakodtam vele. De ez közel sem volt elégséges.

Utóbbi napokban a ketrecbe zárt lények száma megemelkedett. Közülük néhány, igen fenyegető fogazattal felszerelt példány, abban a pillanatban, hogy megérezték szagomat, megpróbáltak hozzám férkőzni. Vas rácsok vagy áthatolhatatlan üveg falak, nem zavartatták magukat. Szemükből zavarodott téboly tükröződött. Csak akkor álltak le, amikor teljesen kifáradtak és vagy öt perc elteltével újra morogni kezdtek. Megkönnyebbülésemre, vagy mégsem, kimondottan tartottak a gondozótól, mikor az körbejárkált ellenőrizni, etetni. De még ha meg is próbálták támadni, mikor épp nyitotta a biztonsági zárat egy-egy ketrecen, könnyűszerrel megragadta és a kemény aljzathoz vágta őket. Mint Hulk. Mindahányszor megtörtént, megrettentett a látvány.

A délután valami megváltozott. Érződött a levegőben. Egy előérzet volt, egyfajta bizsergés a gondozó járásán tűnődve. Valami történni fog. Éreztem. Nem kellett rá soká várnom. Ajtók nyíltak valahol és a levegő megtelt megannyi járkáló zajongásával. Sétáltak. Páran rohantak. Össze-vissza, rendezetlen tempóban és formációban. Ahogy közeledtek a helyhez, ahol én voltam bezárva, láttam, hogy a többi lény a ketrecük legtávolabbi pontjába húzódik. Nem tetszett ez nekem. Nagyon nem tetszett, ahogy készültek a járkáló valamik érkezésére.

Miféle tömeg volt ez? Emberek? Mint én? De csalódnom kellett... és még rettenetesebb dolgoknak szemtanúja lennem. Ha eddig azt gondoltam a gondozó szörnyről, hogy... szörny és ijesztő, akkor most valóságos halálfélelem kerülgetett. Ezek az új lények... négy, kettő... vagy három lábon jártak. Már ha volt nekik lábuk. Némelyik csápokkal hadonászott, másnak szárnya volt és szarva. Szőr, bunda, pikkely vagy bőr borította meggyalázásai voltak az Isten alkotta állatvilágnak! De ami leginkább zavart okozott a rendszerben, az az apró részlet volt, hogy mind valamilyen szinten hasonlított egy állatra. Vagy többre. Hangjuk elárulta. Amelyiknek csőre volt, rikácsolt. A bundás egyedek morogtak és vinnyogtak. Mindnek olyan hangja volt, mint amelyik általam is ismert állathoz a leginkább hasonlítottak. Mindezekhez hozzájött a hatalmas méretük is még. A legalacsonyabb volt 2 méter marmagas... ha négy lábon állt. És az aprónép, vagy mondhatnám kölykök/fiókák, 1 méternél kezdődtek. És mind, MIND, ragadozókhoz méltó fegyverarzenállal felszerelve, vagyis potenciális végzetes találkozást jelentettek az én karomtalan, szőrtelen, tompa fogú, apró alakomnak.

Körbe-körbe járkáltak, és lassanként megálltak egy-egy ketrec előtt. Kiválasztották őket? Elviszik? Minek? Háziállatnak? Mármint... házi kedvencnek? Mint holmi hörcsögöt? Lehetséges, hogy ez volt az oka, amiért a járkáló szörnyek valami rájuk hasonlító lény ketrece előtt cövekeltek le? Madarat tolláról... szörnyet háziállatáról? Következtethetek ebből arra, hogy van itt valami emberszerű lény is? E. T.? Vagy a „ragadozó"? Nevetséges, de ezek a filmkarakterek most fenyegetően valóságosnak tűntek a tapasztaltak után. Mégis mire számíthatok?

***