Házikedvenc [KIADVA]

15.- Emberi bőr?!

Újabb 2-3 nap Creepy Falván:

Az elmúlt néhány napban, míg lábadoztam, felfedeztem a Gigász, vagyis Wergo, lakosztályát. Bár így hívom, de nem egészen ez a neve. Egyszerűen képtelen voltam ennél pontosabban kiejteni az a félig morgásból, félig gyomorhangból induló idegen szót. De megelégedett vele és fel is ismerte, mikor szólítottam.

Az egész viszonylag vicces helyzet volt. Mikor elfogyott a furcsa rágcsálnivaló és a kelleténél is több takarót terített rám, rájöttem, hogy ha ennyire értelmes, akkor bizonyára neve is van. Vagy legalábbis felfogja, hogy valahogy szólítanunk kell egymást. Igazából én lepődtem meg jobban, hogy mennyire tisztán ejtette ki a nevem. Nem okozott neki nehézséget az "S" a Sara-ból. Olyan könnyedén, szinte lehelte, majd az "R"-rel villanásnyi dorombolást hallatott. Komolyan olvadoztam, míg gyakorolta a nevem. Olyan kellemes volt hallgatni.

Bár az ételek variálásával voltak még gondok, lassan sikerült elérni, hogy ne csak full vega ételeket hozzon nekem. Sajnos így is sokszor vakarta a fejét, mikor a főzést vagy sütést próbáltam magyarázni. Sehogy sem tudtam megértetni vele, hogy én nem nyersen eszem a húst. De nem adta fel. Addig próbálkozott és lapozgatta a gondozó hátrahagyott jegyzeteit, míg végül egy filézett halat nyomott az orrom elé, miután 3 tál saláta után is korgott a gyomrom.

- Hát... ha azt vesszük, hogy ez a lazacra hasonlít a leginkább... talán jó lesz. - vettem egy kisebb darabot a tálról kóstolónak. Az íz egyezett. És végre húshoz jutottam! Végre éreztem, hogy jóllakok.

Láthatóan ő is elégedett volt magával. Ujjain ezidáig gyülekeztek a vágásnyomok, ahogy a különböző növényeket és terméseket szerzett be nekem. Bár nap végére ezek a sebek mind eltűntek, én nem felejtettem el, hogy mennyit vesződött értük.

És persze ahogy rendes ételhez jutottam, meg rendszeres folyadékhoz, bizony hamar rám jött a szükség. A mosdó lelőhelye is a felfedezéseim részét képezte, ráadásul egész tűrhető módon... Kit akarok átverni? Vérciki volt! Gondolni se akarok rá! Már tudom, hol a rötyi és kész. És ő is rájött, hogy ezt egyedül intézném. Mamám!

Az a néhány nap nyugalomban telt. Túl nagy nyugalomban. Szétuntam az agyam. Wergo órákra magamra hagyott időnként. Gondolom, vadászni ment vagy ki tudja. Ilyenkor kisurrantam a hálóból, annak ellenére, hogy nyomatékosan elmutogatta, hogy maradjak nyugton, amíg gyógyul a lábam.

- Nem ismersz még eléggé.

Természetes, hogy mászkáltam. Így fedeztem fel a többi folyosót és termet. Már amelyikhez volt hozzáférésem. Annál is inkább, minthogy viharsebességgel javult az állapotom. Szinte alig fájt a lábam. Bár nem láttam a sebet, a kötést nem akartam leszedni. Masszívan tartott és nem akadályozott a mozgásban. Több nem is kellett.

Egyik ajtó mögött, amin egyszerű kilincs volt, jackpot-ra leltem. A konyha! Főnyeremény!

- Hmm! És ha jól érzem, az éléskamra is a közelben van.

Nem tévedtem, de ahogy követtem az orrom, egyre hidegebb lett. Hűtött kamra? Valóban. Ott volt a fagyasztó is. Mágneses zárral ellátva, amit nem az én erőmre terveztek, de kézzel-lábbal támaszkodva, nyomakodva csak sikerült kinyitnom. Jeges fuvallat tódult kifelé, ami az én egy szál pendely öltözékemnek sok volt. Sok lett volna. Ha a látvány le nem sokkolt volna.

Fejek lógtak kampókon és lenyúzott végtagok, amiken még ott voltak az ujjak és paták. Éppen csak fel voltak darabolva. A vaddisznóra emlékeztető fejet pikkelyek borították és fülei helyén uszonyokat láttam. Agyarai akkorák voltak, mint teljes kézfejem. A 6 disznószerű agyar bizarr részlet volt az összképen. Élettelen szemei egyenest rám meredtek. Végignézve a felhozatalon, a többi is hasonló kiméra lehetett egykor. Még kígyószerű testet is láttam feldarabolva és hasábonként egymás mellé helyezve egy tálcán. Illetve nem is tudom, mi volt az, mert hát... az ott... az egy láb, nem?