Wonderful /SzJG ff/ ✔

1.12

(09.26)

~Zsófi

Még a 19-ei focizást lemondtam Szabival. Azóta az ominózus veszekedés óta Martinnál vagyok és a suliba se mentem. A telefonomból kiszedtem a SIM-kártyámat így senki sem tud elérni telefonon. Martin nagyon kedves volt, hogy befogadott engem. A mai napot a srácokkal töltöttük.
- Tetszik a stílód - kacsintott Tibi.
- Mit mondtam? - húzta fel a fél szemöldökét Martin.
- Bocs - húzta be a nyakát. Erik megint megkínált cigivel és én megint elfogadtam. Már nem köhögtem annyira, mint az elsőtől.

Este leültünk vacsorázni Martinnal.
- A szüleid nem haragudnának, hogy átmenetileg itt vagyok?
- Nem és majd csak a jövőhéten jönnek haza.
- Értem - feleltem. Vacsi után elmosogattam, majd elmentem fürdeni. Miután végeztem felvettem a pizsimet és bementem Martin szobájába.
- Ú, de szexi vagy - villantott egy édes mosolyt.
- Köszi - hajtottam le a fejemet elvörösödve. Ő is elment fürdeni, majd visszajött egy szál alsóban és lerántott magával az ágyra.
- Szeretlek, Zsófi! - csókolt meg. Miközben csókolt a kezei felfedező útra indultak a testemen.
- Martin - suttogtam elszakítva a számat az ő ajkaitól.
- Igen?
- Fáradt vagyok.
- Rendben akkor aludjunk - adott egy puszit. Hálás voltam neki ezért.

(09.27)

~Zsófi

Hallgatnom kellett volna mindenkire! Akkora idiótának érzem magam, hogy arra nincsenek szavak. Kezdem inkább az elején.
Délelőtt tízkor arra keltem, hogy valaki a nyakamat csókolgatta.
- Jó reggelt - pislogtam álmosan Martinra.
- Neked is drágaságom - csapott le az ajkamra. Vad volt és követelőző. A kezét a derekamra vezette, miközben a számról a nyakamra tért rá. Néhol gyengén megszívta a bőrömet amitől apró sóhajok hagyták el a számat. Keze is egyre lejjebb vándorolt rajtam. A combomról a hasamra vezette nagy kezét és egyre lejjebb ment. Egy ponton megragadtam a kezét.
- Martin, én még... nem hiszem, hogy készen állok rá.
- Szóval még szűz vagy? - csodálkozott el egy pillanatra.
- Igen.
- A szűz csajok a legjobbak - villantott egy perverz mosolyt, majd tovább csókolt volna, de én próbáltam ellökni magamtól.
- Martin elég!
- Na cica - morogta a nyakamba, majd erősen szívott a nyakamba mire én felsikítottam a fájdalomtól. A kezét a fenekemre helyezte és megmarkolta az említett részemet.
- Martin hagyd már abba!
- Élvezni fogod, Zsófika - ekkor én felhúztam a térdemet. Nyikkant egyet, majd eldőlt.
- Beszari szuka - mondta nekem, mire én fogtam a cuccaimat és sírva elhagytam a házat. Hazáig rohantam pizsamában. A kapunál megálltam és félve nyitottam be. Az ajtónál megálltam és bekopogtam. Lara nyitott ajtót. Amint meglátott rögtön a nyakamba ugrott.
- Annyira sajnálom - sírtam a vállába.
- Semmi baj, de... De úristen neked is kiszívta a nyakad?
- Mi az, hogy nekem is? - néztem rá értetlenül, mire lehajtotta a fejét.
- Te is?
- Ezért mondtam, hogy rossz ember. Sajnos én is bedőltem neki tavaly. De gyere be! - állt arrébb, hogy betudjak menni. A ház üres volt.
- Anyáék?
- Vásárolnak. Miután megszöktél apa magát hibáztatta - ült le a kanapéra.
- De te nem mondtál semmit Martinról?
- A helyzet aktualitását tekintve mindketten tudjuk, hogy neked kell elmondani - nézett rám afféle "bocsi, de ez van" fejjel. Ekkor valaki benyitott az ajtón. Apa volt az anyával a nyomában. Amint meglátott engem a táskák kiestek a kezéből.
- Márk! - szólt anya apára, majd ő is meglátott engem.
- Zsófikám - ölelt meg anya jó szorosan. Viszonoztam az ölelését.
- Ne haragudj, anya - könnyeztem, majd apára néztem. Engem figyelt. Miután anya elengedett apához mentem.
- Apu én... - ekkor szorosan magához húzott, hogy megöleljen.
- Sajnálom! Nem gondoltam komolyan, hogy rossz apa lennél! - sírtam el magam.
- Tudom - simogatta a hátamat apu. Ott sírtam apa vállán a nappali közepén kisebb nagyobb szívás nyomokkal a nyakamon. Apa óvatosan eltolt magától, de a szemei kikerekedtek.
- Te... ti... azt... - makogott apa.
- Nem történt semmi olyan - nyugtattam aput.
- Ha a kezeim közé kerül én esküszöm, hogy megölöm!
- Inkább ne, mert nem akarlak a börtön rácsai mögött látni! - szólt közbe anya.
- Sajnálom, hogy nem hallgattam rátok!
- Semmi baj - ölelt át újra Lara.
- Segítesz? - suttogtam a fülébe.
- Persze. Bármiben - válaszolt.

- Ég veled bunkókám - téptem össze a közös képeinket. Míg én a képeket szaggattam addig Lara azokat a ruháimat szelektálta, amiket Martintól kaptam.
- Ez? - mutatott az utolsó darabra. Abban a felsőben voltam amikor először megcsókolt.
- Máglyára vele!
- Ez a beszéd! - dobta a kukazsákba. A ruhák és a képek után a tárgyak jöttek.
- Adios maci - tettem a zsákba.
- A fülbevaló?
- Az is mehet ki - néztem a kezében tartott koponyás fülbevalóra. Két óra alatt megvoltunk az egésszel. Vagyis nem.
- Ez meg mi a... - vett ki az egyik dzsekim zsebéből egy dobozt.
- Kurva élet! - vettem ki a kezéből és egyből a zsákba dobtam.
- Te cigizel?
- Már nem! Csak párat szívtam el Martinnal meg a haverjaival - magyarázkodtam.
- Hát jó, mindegy. Már csak a hajad maradt meg a henna...
- A henna marad!
- Zsófi! Az is egy emlék!
- Nem, legalább az maradjon!
- Mindentől megkell szabadulni ami rá emlékeztet!
- De ez annyira szép!
- Majd csináltatunk újat oké?
- Oké - egyeztem bele végül. Larával és anyával együtt elmentünk a fodrászhoz. Mi Larával szőkébbek lettünk, míg anyának csak vágtak belőle. A fodrásztól a plázába mentünk pár új ruhát venni. Kaptam egy csomó jól kinéző ruhát. Közben nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk anyáékkal. Jó volt egy ilyen csajos program. Csak mi hárman. Anya és lányai. Miután végeztünk a vásárlással beültünk a palacsintázóba. Mindhárman nutellásat kértünk. Amikor megkaptuk boldogan kezdtük el enni azokat. Onnan meg hazamentünk. Otthon apa egy elismerő füttyentéssel üdvözölt minket.
- Kik vagytok és hova lett a gyönyörű feleségem és a csodaszép lányaim?
- Tudod te jól - csókolta meg anya apát. Addig mi szépen felmentünk a szobánkba. A szobában sóhajtva néztem a falamra.
- Baj van? - kérdezte Lara aggódva.
- Szemét voltam mindenkivel. Főleg Olival - néztem rá szomorúan.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de igaz.
- Ne kérj bocsánatot az igazságért - eresztettem meg egy lágy mosolyt felé. Letettem a szatyrokat a földre és kimentem a szobából.
- Hová mész? - szólt utánam Lara.
- Majd jövök! - hagytam figyelmen kívül a kérdését.

- Csókolom, Oli itthon van? - kérdeztem kedvesen az anyukájától.
- Ha jól tudom elment a barátaival deszkázni, de ha gondolod megvárhatod.
- Inkább nem. Viszlát! - mentem el onnan és egyenesen a skate parkba futottam. Ott voltak. Ricsi, Alex, Dió, Ottó és Oli. Amikor Olivér következett volna Ricsi odaszólt neki, majd felém biccentett.

~Olivér

- Ott van Zsófi - biccentett egy irányba. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne nézzek felé.
- Jó és?
- Már nem rose gold haja van - szállt be a beszélgetésbe Ottó is.
- Mit csináljak vele? Nem tudja mit akar az a tahó biztos - vontam vállat idegesen, majd az ugratóhoz gurultam.
- Reménytelen vagy haver - tekert utánam Alex.
- Mer'?
- Szerintem mondani akar valamit...
- Akkor menjen a pasijához - morogtam. Alex egy darabig csendben hallgatott, majd elvigyorodott.
- Neked bejön Zsófi? - kérdezte halkan, mire értetlenül néztem rá.
- Mivan?! Miért jönne be nekem? Kiskorunk óta ismerjük egymást és olyan, mintha a húgom lenne! Mi csak barátok vagyunk!
- Köztudott tény, hogy nincs fiú-lány barátság, mert minimum az egyik fél mindig többet érez puszta barátságnál.
- Ez badarság!
- Ez az igazság - mosolygott. Sóhajtva álltam meg, mire Alex is így tett.
- Zsófi nem tetszik nekem, csak barátok vagyunk. Vagy voltunk... De az a lényeg, hogy sose lesz több köztünk, mint puszta barátság! És ezzel a témát lezártnak tekintem!
- De nem beszélsz vele?
- Nem! - üvöltöttem rá, de hamar ellágyultak a vonásaim.
- Bocs, csak felidegesített ez a dolog.
- Nem gond. Akkor megmondjam neki, hogy nem akarsz beszélni vele?
- Igen - gurultam tovább kedvtelenül.

~Zsófi

- Olinak nincs kedve beszélni veled - jött hozzánk szomorúan Alex.
- Megértem. Így is szemét barát voltam. Mindenkivel az voltam - fordultam meg, de Alex még utánam szólt.
- Velünk nem, csak Olival és Larával.
- Meg a szüleimmel, az angol tanárral, a nagynéném fiával - soroltam letörten.
- De csak azokkal akik valamilyen szinten közel állnak hozzád.
- Jó, nekem ehhez most nincs erőm. Sziasztok - indultam el.
- Tetszik neked? - kérdezte hirtelen Dió.
- Kicsoda? - fordultam felé értetlenül.
- Oli.
- Miért tetszene? Kiskorunk óta barátok vagyunk vagy voltunk... ő nem tetszik nekem - mentem el ezúttal tényleg.
- Egyébként se tetszenék neki - suttogtam magam elé.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.