Wonderful /SzJG ff/ ✔

1.17

(10.03)

~Lara

Reggel fél hatkor keltem. Sajnos meg kellett szoknom Andrásnál (aki "felnevelt"), hogy korán keljek, mert még volt amikor reggel el kellett takarítsam a piás üvegeit. Mondhatni felemelő érzés volt (remélem érződik az irónia). Amikor elkészültem még telefonoztam egy kicsit (megnéztem a közösségiket, olvastam) utána lementem reggelizni. Mivel még csak negyed hét volt csináltam pár szendvicset amit megsütöttem a szendvicssütőben és leültem egyedül enni. Időközben Beni is csatlakozott hozzám.
- Finom lett - mondta teli szájjal.
- Köszi.
- Am azthittem, hogy ugyanolyan idegesítő vagy, mint Zsó.
- Szerintem nem is idegesítő.
- Csak azért mondod, mert az ikred - legyintett.
- Ez nem igaz.
- Akkor nem, de egyébként... miért is szöktél el? - váltott témát.
- Mert anyáék többet törődtek Zsófival és veled. Nem tudom miért, de apával a részemről nem volt valami jó kapcsolatom régen. Emlékszem, hogy Zsófinak egy rajzát dícsérte meg, mire én széttéptem. Apa őt vigasztalta én meg sértetten felrohantam a szobánkba. Olyan dühös voltam, hogy mindent szétdobáltam vagy felborítottam. Miután kicsit lenyugodtam rajzoltam egy búcsúlevelet, kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta. Nem tudtam hova mehetnék, mert tudtam, hogy a rokonok visszahoztak volna így mentem vakon a világban. Sokan látták, hogy egy négyéves kislány egyedül megy valahova, de senki sem állított meg. Csak néztek és inkább tovább mentek. Órákkal később egy parkban leültem egy hatalmas fa tövébe és csak sírtam. Végül arra kaptam fel a fejem, hogy egy idős néni megfogta a vállam. Hiába kérdezte hol lakom nem tudtam megmondani, mert úgy elmentem, hogy elfelejtettem. Végül hazavitt magához. Nála voltam egy darabig, de miután nem tudott eltartani megkérte a fiát, hogy gondoskodjon ő rólam tovább. Elvállalta, de nem sok kedve volt hozzá. Nem értettem miért, de amikor idősebb lettem akkor részegen elpanaszolta nekem, hogy egy balesetben meghalt a felesége aki terhes volt. Ezután kicsit átéreztem a helyzetét és ahol tudtam segítettem neki. Ő hiába kiabált velem, nem szóltam érte, mert tudtam miért olyan amilyen - fejeztem be a mesélést.
- Uh... elég szar lehetett - mondta a tányérját bámulva.
- Az is volt, de az a lényeg, hogy most itt vagyok veletek - erre nem mondott semmit, csak felállt és megölelt. Meglepődtem ezen, de visszaöleltem.
- De jó, hogy nem ölitek egymást - hallottuk anya hangját, mire rögtön felé kaptuk a fejünket.
- Többet nem fogsz ilyet látni - mosolygott rá Beni.
- Persze, persze - nevetett anya, majd elment.

A suliban a szekrényembe tettem be az angol füzetemet, de egy cetli volt benne.
Remélem mihamarabb rendbe jön a lábad és akkor többet láthatlak téged, lila szemű hercegnőm! A.
Értetlenül néztem a cetlire. Nyilván Zsófinak szánta. Zsebre dugtam és mentem órára.

- Jaj, ez olyan édes - vigyorgott Zsófi.
- Karesz ma is volt?
- Igen és ma is jól elbeszélgettünk - nézett rám továbbra is vigyorogva.
- Örülök neki. De nem gyanakszol rá?
- Hogy érted?
- Hát, hogy ő lenne Anonymus - fejtettem ki.
- Nem, mert Anonymus és Karesz személyisége ég és föld. Karesz olyan kis visszahúzódó, míg Anonymus magabiztosabb és van egy kis egója.
- Ez most olyan, mintha a Miraculus-ról beszélnél... Karesz visszahúzódó és Marinette is olyan a "való életben", Anonymus pedig magabiztosabb, mint Marinette katicaként - fejtettem ki a véleményemet.
- Van benne valami, de nem tudnám őt elképzelni Anonymusként. Inkább Alexet - tárta szét a karjait.
- Várj, akkor ez most azt jelenti, hogy...
- Ki ne mondd!
- Tetszik neked, Alex?!
- És kimondta - dőlt hátra Zsófi.
- De bejön neked?
- Talán. Magam se tudom. Ez olyan bonyolult.
- Ilyen a szerelem - nevettem fel.
- Lehet - nevetett ő is. Még beszélgettünk egy kicsit utána felmentem a szobámba. Zsófi hiába nem veszi észre, de én szentül állítom, hogy Karesz Anonymus.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.