Wonderful /SzJG ff/ ✔

1.40

(06.15)

~Zsófi

Az elmúlt majdnem négy hétben otthon döglődtem és szerencsétlenkedtem a bal kezemmel. Úgy tűnik, hogy egy kisöcsénk lesz és augusztus környékén fog születni (anya augusztus 16-ára van kiírva). Kicsit félek, hogy mi lesz, ha meglesz, mert Benivel két év különbséggel együtt nőttünk fel... de most nem is fogok erre gondolni! Karesz mindennap átjött és érdeklődött, de miután elment Lara az agyamat húzta vele. Kicsit idegesítő volt. Hm... már értem Beni miért tartott engem annak.
Tegnap kikönyörögtem anyuéktól, hogy hadd menjek el az évzáróra és szerencsére belementek (feltéve, ha az elkövetkezendő időben nem töröm össze magam. Erre azt mondtam, hogy nem ígérek semmit :D). Tehát reggel izgatottan készülődtem. Amikor elkészültem lementem reggelizni. Reggeli útén Larával elmentünk a suliba. Rögtön a saját termünkbe mentünk. Ahogy beléptem Bogi a nyakamba ugrott.
- Én is örülök, hogy látlak, de a kezem a mellkasomban van - próbáltam eltolni fél kézzel, mert csak csütörtökön veszik le a gipszet.
- Ííííjjj bocsi - ugrott hátrébb. Mikor már végre kaptam levegőt Dió egy filccel jött oda hozzám.
- Dedikálhatom? - vigyorgott a filccel a kezében.
- Persze - nyújtottam felé a kezem. Ezután még többen is aláírták, majd ezután bejött Haller.
- Gyerekek, mielőtt kiosztanám a bizonyítványokat hallgassuk meg az igazgató úr évzáró beszédét - kapcsolta be a tévét Haller. Pósa igazgató úr nekikezdett az évzárónak.
- Kellemes nyári szünidőt kívánok! Szeptemberben találkozunk - fejezte be a diri. Ekkor Haller kiosztotta a biziket. Rögtön belelapoztam.
- Nem buktam meg kémiából! - pattantam fel boldogan. A többiek röhögve tapsoltak meg. Ekkor Haller megköszörülte a torkát én meg leültem a helyemre.
- Remélem jövőre nem lesz ennyi rendbontás és egy fegyelmezettebb 10.B fog előttem állni!
- Nem ígérünk semmit, mert mi ülni fogunk már jövőre is - szólt be Lóri, amit hangos röhögés követett.
- Tomboljátok ki magatokat a nyáron - ezzel elengedett minket és véget ért a kilencedik utolsó órája. Bizonyítvánnyal a kezünkben léptünk ki a suliból. Tizedikesek lettünk. Hihetetlen.
- Mi a terved a nyárra? - kérdezte Karesz.
- A dédiéknél leszek, neked?
- Passz. Talán anyával megyünk valahova nyaralni - sétált mellettem, mire valaki a vállamon megtámaszkodva ugrott mellém.
- Na ki nem bukott az idén? - vigyorgott Lara.
- Zsófi, mert kettes lett kémiából - nézett az ikremre Karesz.
- Jó, de még ki nem bukott?
- Karesz. Hármas, négyes ötös jegyei vannak - szálltam be.
- Oké és még?
- Bogi se - gondolkodott el Karesz.
- Magamra gondoltam! Magyar kettes! Jipiii - ugrált.
- A kis egoista. Látszik, hogy Pataki Márk lánya vagy - nevettem fel.
- Fú, te - lökött egy picit rajtam Lara.
- Tudod, hogy szeretlek - nevettem továbbra is. Karesztől a kapunkban elköszöntünk és bementünk a házba.
- Na milyen volt? - kérdezte anyu.
- Nem buktunk semmiből - feleltük egyszerre.
- Büszke vagyok rátok - adott nekünk egy-egy puszit. Felmentünk a szobánkba, átöltöztünk és az ágyra leülve kezdtünk beszélgetni.
- És, hogy tetszett a kilencedik?
- Egész jó volt - mosolyogtam mire rezzent egyet a telefonom.
- Na ki írt? - kíváncsiskodott, mire megnyitottam az üzenetet.
- Az legyen az én titkom - kacsintottam rá és kimentem a szobából.
- De ki volt az? Ki írt? - kiáltott utánam Lara, de nem válaszoltam. Amint kiléptem a házból Lara az ablakon hajolt ki.
- Zsófi, válaszolj! Zsófi? ZSÓFI!! - kiabált, de én nevetve mentem tovább az uticélom felé. Amikor odaértem bekopogtam.
- Szia - mosolyogva nyitotta ki az ajtót.
- Szia - köszöntem én is, mire magához húzott és megcsókolt.

<Vége az 1 évadnak>

Sziasztok, remélem tetszett az évad záró rész. Zsófiék ezúttal 10.-ben fogják folytatni a gimit.

By: M.