Wonderful /SzJG ff/ ✔

1.6

(09.08)

~Zsófi

Édes szent istenem! Életem egyik legszebb napja volt a mai! De csak sorjában.
A pihentető hétvége után újult erővel kezdtem meg a hétfői, azaz a mai napot. Kikeltem az ágyamból és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruháimat. A választásom egy kék ejtett vállú "Perfect girl" feliratú felsőre, egy szaggatott farmerre és a fekete DRK cipőmre esett. Gyorsan felöltöztem, a hajamat hagytam a vállamra omlani és a táskámmal a vállamon indultam le a konyhába. Beni kint reggelizett.
- Jó reggelt, öcsi - mosolyogtam rá.
- Neked is - felelte fel sem nézve a telefonjának a képernyőjéből. Megforgattam a szemeimet és kimentem a házból. Martin ma is kint várt engem.
- Szia, hercegnő - adott egy puszit a számra.
- Szia - üdvözöltem én is. Kézenfogva mentünk a suliba, de jóval előtte elengedtük egymás kezét. Bementünk a suliba és mentünk a saját termünkbe. Az első óránk nyelvtan volt utána jött egy dupla tesi. Az öltözőben Larát meglátva eléggé meglepődtem rajta. Teljesen máshogy nézett ki. A haja nem a megszokott barna volt, hanem szőke, mint... nekem. Értetlenül néztem rá, de csak megvonta a vállát és kiment.
- Kiköpött úgy néz ki, mint te - nézett rám Bogi.
- Az biztos - feleltem. Az óra első felében futottunk utána kosaraztunk a fiúkkal. Egyszercsak Daniella felvisított.
- Jaj a körmöm! Letört! - visította, mire Zoli odaszólt neki.
- Talán nem kéne tigris karmokkal suliba járni - a beszólását hangos röhögés követte. A lány sértetten ült le. Tesi után mentünk átöltözni. Larával egyszerre végeztünk így számon tudtam kérni a változást.
- Stílusváltás - adott választ a kérdésemre.
- De... így teljesen úgy nézel ki, mint én.
- Nem, mert az én szemeim barnák, míg a tieid lilák. Lehet, hogy hasonlítunk, de attól mások vagyunk - ezzel fogta magát és elment. Utána már egésznap ezen kattogtam. Francia előtt a szünetben apa instáját nézegettem, de a szemem megakadt egy képen. Két lány volt rajta, meg apa. Összehúzott szemmel néztem a képet, mire valaki a frászt hozta rám.
- Mit nézel? - kérdezte hirtelen Olivér, mire felsikítottam. Minden szem rám szegeződött.
- Ennyire rossz a lelkiismereted? - nevetett a szöszi srác.
- Olyan hülye vagy!
- Bocsi, de mit néztél?
- Csak egy képet apáról. Két kislánnyal van a képen - mutattam meg neki az ominózus képet.
- Aham, öhm nem tudom ki van a képen. Bocs, Zsófi.
- Most hazudsz.
- Nem!
- De!
- Nem!
- Nem!
- De - önelégült vigyorral adtam a tudtára, hogy csőbehúztam.
- Baszki!
- Szóval? - néztem rá szépen. Oli nagyot sóhajtott.
- Kérdezd meg erről az apukádat. Tényleg nem mondhatom el - hagyta rám, majd leült elém. Egész francia órán ezen agyaltam, de nem jutottam semmire. Viszont nem tudtam válaszolni Cortez kérdésére, mert nem figyeltem. Juj. A kövi szünetben átmentünk a saját termünkbe. Földrajz következett Felmayer Dániel tanár úrral. Ha jól tudom akkor Mesi keresztszüleinek az unokája. Elég fiatal tanár, de tök jó fej. Föci után jött a matek és a kémia amik nagyon gyorsan elrepültek. Délután Bogival mentem haza (Martinnak még volt egy órája). Az egész utat végig fecsegtük. Volt szó a hírességekről, fiúkról, zenéről és a többi csajos témáról. A kapunkban elköszöntem tőle, majd bementem.
- Nem késtem! - kiáltottam el magam és felmentem a szobámba megírni a leckémet. Azzal hamar megvoltam így lementem anyuhoz.
- Átmehetek Szabihoz?
- Nyugodtan, de fél hatra itthon legyél.
- Köszi - öleltem meg, majd kirohantam. Boldogan mentem Nóriékhoz. Mikor odaértem becsengettem, majd vártam. Pár perccel később Szabi nyitott ajtót.
- Szia, Zsófi! Mizu?
- Szia, nincs kedved focizni?
- Ez kérdés volt? Várj és hozom a labdát - ment be és egy szempillantás alatt visszajött. Becsukta az ajtót és elindultunk a közeli pályára. Ott Szabi letette a napszemüvegét és középre tette a labdát.
- Mehet, tökmag?
- Mehet - bólintottam elszántan.

Már vagy egy órája játszottunk amikor Szabi kimelegedett, ezért levette a fekete pólóját ezzel közszemlére téve kidolgozott mellkasát. Így folytattuk tovább a mini meccset. Végül 10:9-re nyert Szabi.
- Kemény ellenfél vagy - ölelt magához, mire nevetve elakartam tolni magamtól.
- Te meg izzadt - nevettem tovább. Szabi elengedett, majd szőke hajába túrva nézte meg az időt.
- Mikorra kell hazaérned?
- Fél hatra.
- Rendben, negyed óra alatt hazaérsz - indultunk hozzánk. Jól elbeszélgettünk a fociról.
- Nem akarsz a suli csapatában játszani? Elég jó vagy hozzá.
- Áh, inkább nem.
- Miért? Jól focizol.
- Jó, de félek, hogy cikiznének emiatt a lányok - suttogtam.
- Hé, ne érdekeljen, hogy mit mondanak mások! Mesi nagynénéd is hallgatott pár ribizlire és utána evészavara lett. Szard le, hogy mit gondol a többi lány, most az a lényeg, hogy TE szereted-e csinálni. A többi nem számít - mondta Szabi, mire elgondolkodtam ezen.
- Igazad van. Köszi - öleltem meg a kapuban állva.
- Nincs mit. Most megyek, légy jó pöttöm - ment haza. Mosolyogva mentem be a házba.
- Szia kincsem, moss kezet utána gyere vacsorázni - szólt anyu a konyhából.
- Okés! - futottam fel. Alaposan megmostam a kezemet utána lementem. Anya isteni meleg szendvicset csinált. Gyorsan megettük utána elindultam tusolni. Beálltam a jó meleg zuhany alá. Miután végeztem lementem a nappaliba a laptopommal és a fejhallgatómmal. Bekapcsoltam egy zenét (Ellie Goulding~Love me like you do) és felnéztem a közösségire. Egyre többen jelöltek be face-n. Nagyban nyomtam a netet, amikor egy hideg kéz simította hátra a hajamat. Rémülten fordultam hátra, majd örömömben felsikítottam és szinte felborítottam aput, ahogy ráugrottam.
- Úristen! - sírtam el magamat a boldogságtól. Anya rémülten jött le. Gondolom hallotta a sikolyomat.
- Zsófi, mi a b... - nem tudta befejezni, mert meglátta aput. Ő is csatlakozott az ölelkezésünkhöz.
- Annyira hiányoztatok! - ölelt szorosan minket apa.
- Nem azt mondtad, hogy ott kell maradnod a premierre? - néztem rá vörös szemekkel.
- Ott is voltam. Tegnap volt a film premierje és ma repülőre szálltam, hogy minél hamarabb veletek legyek - mosolygott ránk apa. Elengedtem őket, hogy apa az ő stílusában tudja üdvözölni anyut. Addig fogtam a cuccaimat és felmentem a szobámba. Bevittem a laptopomat utána átmentem Benihez.
- Itt van apa! - nyitottam be boldogan.
- Kéne csináljak végre egy "KOPOGJ!!!" feliratú táblát - tűnődött az én drága öcsikém.
- Jaj már! Gyere le és köszönj apának! Majd később agyalsz azon a táblán - rángattam ki a szobájából. Lementünk és apa már velünk együtt ölelte anyát.
- Szeretlek titeket - nézett ránk boldogan apu. Nekem meg ismét eleredtek a könnyeim. Végre itthon van!

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.