Wonderful /SzJG ff/ ✔

1.23

(12.24)

~Zsófi

Reggel szinte kiugrottam az ágyból. Ma van szenteste és a szülinapunk Larával.
- Lara ébredj! - ugrottam rá, mint valami ötéves.
- Bazd meg - kiáltott fel miután ráugrottam.
- Bocsi, bocsi, bocsi - kezdtem kirohanni a szobából.
- Állj meg Zsófi! Most véged! - futott utánam. Érett 16 évesek vagyunk (mostmár). Úgy, ahogy voltunk pizsiben rohantunk ki az udvarra, mert ugye Lara engem üldözött én meg kirohantam. Rohadtul nem volt jó ötlet mezítláb a hóban futkározni, de ez van. Egyből az istállóba rohantam és felmásztam a padlásra. Ott lihegtem és néztem Larát. Épp ekkor ért be. Tanácstalanul forgolódott mire Penelopé (a dédiék macskája) hozzám dörgölőzött és nyávogott.
- Csss - szóltam a macskára erre megharapta az ujjam én meg fel visítottam.
- Megvagy! - indult fel a padlásra.
- Penelopé, te áruló dög! - néztem rá csúnyán miközben felálltam és menekülő utat kerestem. Lara felért.
- Nem menekülhetsz - jött lassan közelebb.
- Ó, igen? - mosolyodtam el és leugrottam a padlásról.

~Heni

- Lányok, mit... Zsófi!!! - sikítottam fel, mert láttam, hogy esik. Szerencsére a szénakazalban landolt.
- Mi történt?! - jött be Márk is.
- Te! Ha nem ugráltattad volna régen a szalmába a gyereket akkor most nem vetette volna le magát! - néztem dühösen Márkra, mire ő értetlenül meredt rám.
- Mivan?
- Semmi! - fújtatva mentem el az istállóból. Még hallottam, ahogy a lányoktól kérdezi, hogy „Mi baja van anyátoknak?”. Bementem a házba és leültem az asztalhoz és ráhajtottam a fejem. Egyszercsak egy kezet éreztem a vállamon. Felnéztem és Zsuzsi néni állt előttem miközben egy kedves mosollyal nézett rám.
- Minden rendben, kedvesem? - ült le mellém.
- Nem tudom. Félek - ismertem be.
- Mitől?
- Attól, hogy Márk elhagy a hangulat ingadozásom miatt. Egyszer minden rendben aztán vagy szomorú vagyok, vagy mérges vagy teljesen vidám esetleg őt hibáztatom mindenért - ismertem be könnyezve.
- Ugyan, Márk nem hagyna el ezért. Ismerem őt. Szeret téged, ahogy a gyerekeket is. Nem akarja, hogy rossz legyen nekik - simította meg a kezemet.
- Elhiszem, de azért nem élne együtt egy sárkánnyal csak azért, hogy nekik jobb legyen. Mi van, ha nekik az lenne a jó, ha... elválnánk? - nyögtem ki nehezen.
- Ilyesmire ne is gondolj, Heni! Márk szeret téged és nem tart sárkánynak! Jegyezz meg valamit, ha nem szeretne akkor nem kérte volna meg a kezed a szalagavatótokon és most nem élnétek boldog házasságban három csodálatos gyerekkel! - mondta határozottan.
- Igaz, de...
- Nincs semmi de! Ma van a lányaitok 16. szülinapja! Legyél vidámabb, hidd el sokat fog segíteni neked is és nekik is. Rendben?
- Rendben és köszönöm, hogy meghallgatott.
- Jaj, Heni! Tegezz már az isten szerelmére! 17 éve ismerjük egymást - nevetett fel.
- Rendben, köszönöm - mosolyodtam el végre.

~Márk

- Biztos nem tudjátok? - kérdeztem sokadjára a lányokat.
- Nem, nem tudjuk mi baja van! - sóhajtotta Lara a szénában ülve.
- Jól van na! Biztos meg van neki - motyogtam az utolsó mondatot.
- Apa! - rohant be Beni. Kissé zaklatottnak tűnt.
- Mi a baj, pajtás? - kérdeztem aggódva. Utoljára kiskorában láttam ilyennek amikor még azt hitte, hogy szörnyek vannak az ágya alatt.
- Tényleg válni fogtok?! - nézett rám kétségbeesetten, mire a lányok egyszerre kiáltottak fel, hogy „MIIIII?!”.
- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.
- Anya mondta, hogy jobb lenne nekünk, ha elválnátok - felelte Beni.
- Ne váljatok el! - pattant fel Zsófi. Nem mondtam semmit csak megkerestem Henit. Bent segített főzni a nagyinak.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - néztem Henire érzelem mentes arccal.
- Maradjatok, majd én megyek - ment ki a nagyi.
- Mi a baj? - kérdezte ártatlanul.
- Neked mi bajod van, Henrietta?! Azt hittem boldog vagy velem! Velünk! - kezdtem dühösen.
- Én boldog vagyok.
- Igen? Akkor miért Benitől kellett megtudnom, hogy válni akarsz?! 15 év házasság után?
- Nem akarok válni - lépett közelebb könnyezve.
- Akkor miről beszélt a fiunk? Hm?!
- Lehet, hogy hallotta amikor a mamáddal beszélgettem...
- Remek, a nagyinak elmondtad, de a férjednek nem?! - szakítottam félbe.
- Befejezhetem?! Arról beszéltem vele, hogy félek mi lesz ha el akarsz válni a hangulat ingadozásaim miatt! Nyilván nem akarsz egy igazi házi sárkánnyal együtt élni és ezért féltem! Érted már? - sírta el magát. Szótlanul álltam előtte. Lehunytam a szemeimet.
- Mit csinálnál, ha elválnánk? - szipogott.
- Visszamennék az exemhez - feleltem gondolkodás nélkül.
- Férjnél van - fintorgott.
- Nem, mert miután elválunk utána már szabad lesz ő is.
- Rendben, akkor hajrá - indult ki a konyhából, mire megragadtam a karját és magamhoz rántva megcsókoltam a feleségemet. Miután elváltunk mosolyogva néztem rá.
- Rólad beszéltem, butus - pusziltam meg az orrát, mire elvörösödött. Még mindig aranyos, mint annak idején 16 éve.
- Hangulat ingadozásod van? Na és, minden hónapban ez megy, már hozzászoktam. Sárkány lennél? Nem hiszem, mert nincs pikkelyed és nem okádsz tüzet...
- Azt nem, de mást igen - rohant a wc-be. Gyorsan utána futottam, de az orrom előtt csapta be az ajtót. Felcsapta a wc tetejét utána öklendezett, majd kiadta a reggelijét.
- Heni, minden rendben? - szóltam be, de választ nem kaptam.

~Zsófi

- Nem, Beni csak félre értett valamit - magyarázta dédmama.
- Most miattad balhéztak össze! - ekkor anya kirohant a konyhából és a wc felé rohant, apa meg utána.
- Most hagyjátok szerintem - tanácsolta dédpapa.

Délután volt az ajándékozás. Lara kapott egy új jégkorit, parfümöt, könyvet, cipőt és egy menő fejhallgatót (nálunk egybe van a szülinapi és a karácsonyi ajándék is). Én balerinacipőt, JBL-t, parfümöt, könyvet és egy tök jó pólót (fenti kép ÍRÓ). Beni deszkát, sapkát és tabletet kapott. Az ajándékozás után mindenki elvonult lazítani. Én kimentem a lovakhoz. A dédiéknek kb 15 lova van. Az enyém egy gyönyörű fekete shagya arab kanca, akit Esperanzanak hívnak. Felnyergeltem a lovacskámat és vágtattunk egy kicsit a havas erdő felé. A távolban egyszercsak megláttam valamit a hóban feküdni. Halkan leszálltam a nyeregből és lassan közelebb mentem. Egy szürkésbarna szőrgombóc feküdt a hóban. Leguggoltam mire rám nézett. Annyira megijedtem, hogy fenékre estem. Egy farkas kölyök feküdt a lábam előtt. Felállt és felém jött, de én hátrébb kúsztam a hóban. Ki tudja nincs-e a közelben a falkája. Az állat a lábam előtt esett hasra. Cuki volt, de akkor is egy farkas. Felnézett rám és nyüszíteni kezdett. Megesett rajta a szívem ezért a kezembe vettem és visszaültem a nyeregbe.

- Gyí - mondtam és elindultunk a tanya felé. A kis farkas elaludt a kezemben. Otthon leszálltam Esperanza hátáról, lenyergeltem, lecsutakoltam és bementem a házba. Halkan melegítettem tejet és felosontam a szobába. Lara az ágyán feküdt csukott szemmel. Biztos aludt. Leültem az ágyamra és egy cumisüvegből kezdtem etetni a picit. Olyan kis édes volt. Meg éhes. Nagyon gyorsan kiitta az összeset.
- Te aztán éhes lehettél, pajti - gügyögtem neki, mire ásított egyet.
- Álmos vagy igaz? Várj, mindjárt csinálok neked egy kis vackot - kerestem pár régi takarót amit a földre tettem. Mire kész lettem a kölyök elaludt az ágyon. Nem volt szívem felkelteni ezért hagytam ott aludni. Felültem az ablak párkányba és néztem ki az ablakon. Kezdett havazni.

Este arra eszméltem fel, hogy Lara mocorog. A farkas békésen aludt tovább.
- Szia - ásított Lara, majd az ágyamra nézett. Leugrottam a párkányról és befogtam a száját nehogy sikítson.
- Ne sikíts - suttogtam, mire bólintott. Elvettem a kezem a szájától.
- Ez egy farkas! Zsófi, hogy volt ennyi eszed?
- Egy kölyök.
- Igazad van, már nem is veszélyes - dünnyögte Lara, mire apa benyitott a szobába. Én meg gyorsan letakartam a kölyköt a takaróval, de sajnos erre felkelt és morgott.
- Mi ez?
- Csak a hasunk korog. Nagyon éhesek vagyunk - hazudtam.
- Nem, ez hangosabb a hasatoknál.
- Akkor anya van megint rosszul?
- Mi mocorog ott - jött az ágyamhoz, de elé álltam.
- Semmi!
- Zsófi, ha nincs ott semmi akkor állj félre.
- Nem lehet, de tényleg nincs ott semmi - ekkor megint morgott a kölyök. Apa kikerült és levette róla a takarót. Rémülten nézett rá, majd rám aztán újra a farkasra.
- Ez egy farkas - jelentette ki.
- Nem, ez csak illúzió - kalimpáltam összevissza, mint egy hülye.
- Zsófi, annyira nem vagyok hülye, hogy ne tudjam ez egy farkas kölyök! Hogy került ide??
- Hát az úgy volt... - kezdtem bele a mesélésbe. Apa türelmesen hallgatott, majd mikor befejeztem mély levegőt vett.
- Oké, tavaszig maradhat, de még megbeszélem a dédiékkel - ment ki a szobából. Fél órával később apa azzal jött vissza, hogy maradhat. Boldogan öleltem meg apát utána lementünk vacsizni. Anya nem volt lent.
- Anya?
- Nagyon rosszul van - nézett ránk apa. Így anya nélkül vacsoráztunk meg. Vacsi után letusoltunk utána lefeküdtünk aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.