Wonderful /SzJG ff/ ✔

2.4

(09.03)

~Zsófi

Végre péntek!
Reggel kicsit sikerült elaludnom, de semmi kedvem se volt semmihez.
- Zsófi, ideje felkelni - jött be anya.
- Nem akarok - bújtam a takaró alá.
- Tiszta apád vagy - húzta le rólam a takarót.
- Nem akarok ma suliba menni - néztem rá kissé bágyadtan. A kezét a homlokomra tette és elhúzta a száját.
- Jó ma nem mész suliba.
- Rendben - aludtam vissza. Legközelebb délután arra keltem, hogy csengettek, majd lépteket hallottam. Kopogtak az ajtón és belépett rajta valaki. Vagyis valakik.
- Szia, hogy vagy? - kérdezte Oli.
- Jól. Mi volt ma a suliban?
- Ottónak beszorult az ujja az egyik csapba és a gondnoknak kellett onnan kiszednie - röhögött Dió.
- Kurva vicces - dünnyögte Ottó.
- Na, ne legyél már ilyen - mosolyogtam rá.
- Oké, és mizu?
- Reggel lázam volt meg fájt a fejem, de már jobban vagyok.
- Remek. Holnap jössz akkor?
- Persze - mosolyogtam. Még maradtak egy kicsit utána elmentek. A nap további része unalmas volt.

(09.04)

~Zsófi

Reggel Lara azzal keltett, hogy készülődjek a fiúkhoz. Kómás fejjel öltöztem fel takarítós ruhába (magyarul, amit nem sajnálok) és Larával ketten indultunk el, Oliékhoz elvégre az ő házuk volt Cortez apjának és Cortez bandájának a törzshelye. Bementünk a garázsba, ahol mindent por és pókháló borított.
- Úristen, itt embert öltek?!
- Dehogy, csak régen használtuk - indult be Oli. Lassan elkezdtünk takarítani. A kanapéval meggyűlt a bajunk, de az is ülő képes lett. Három órával később fáradtan ültünk le.
- Srácok, kértek pizzát? - jött ki Levi két nagy dobozzal.
- Jöhet! - válaszoltuk egyszerre. Odaadta nekünk, majd visszament. Olyan finom volt. Miután elpusztítottuk a pizzákat ott beszélgettünk.
- És milyen énekest kerestek?
- Mivel hím uralom van, ezért arra gondoltunk, hogy jó lenne egy lány is a csapatba. Remélem tudjátok mire gondolok - húzogatta a szemöldökét Ottó, mire Larával megdobáltuk néhány kezünkbeeső dologgal.
- Én a hangra gondoltam!
- Tudjuk, hogy nem erre - vágtam hozzá egy labdát.
- Na, Lara állj a mikrofon elé - mutatott az állványra Alex.
- Én nem tudok énekelni!
- Kérlek!
- Ahj - ment az említett tárgy mögé. Karesz fogta a gitárját és adott neki aláfestő zenét.
- Ülj le mellém valamit mondok, szomjas vagy látom, egy üveg bort kibontok figyelj... - énekelt Lara. Nem volt olyan rossz, de tökéletes se.
- Állj! Bocsi, Lara, de kicsit hamis voltál.
- Nyugi ezzel tisztában vagyok - legyintett és leült a kanapéra.
- Te jössz, Zsófi.
- Muszáj?
- Igen!
- Nem akarok - ráztam meg a fejem, mire Ricsi, Oli és Alex megfogtak.
- Engedjetek el! Halljátok?! Tegyetek le, hülyék! - visítoztam, de a mikrofon állvány előtt tettek le.
- Legalább, had halljuk a hangod. Kérlek - kérte Oli.
- Megöllek ezért titeket - néztem rájuk szúrósan.
- Nem kéne - mosolygott Oli. Mély levegőt vettem és énekelni kezdtem.
- Van az úgy, van olyan, hogy a szív tele van, nem fér hozzá más. Fiatal szerelem bekerít ügyesen, valahogyan rám talál. Közel állok arccal a fényhez, fura lett, hogy máshogy élek, nagyot fordult velem a világ. Vadonatúj érzés, váratlan ünnep nyújtja glorián... - énekeltem teljes átéléssel. A fiúk is beszálltak a zenélésbe. Jó volt ott énekelni. A végén Dió, Ottó és Lara állva tapsoltak meg. Én meg vörös fejjel hajtottam le a fejem.
- Ez nem volt semmi!
- Nincs meghallgatás, megvan az új énekesünk! - kurjantotta Oli, majd szorosan megölelt. Boldog voltam. Nagyon.

Otthon vidáman meséltem apáéknak, hogy énekes lettem a fiúk bandájában.
- Gratulálok, kincsem - puszilta meg a fejem búbját. Felmentem a szobába és a laptopomon kezdtem valami filmet nézni.

(09.06)

~Zsófi

Reggel az ébresztőm keltett. Álmosan kinyomtam és kimásztam az ágyból és a szekrényem felé vettem az irányt. Kivettem a mai ruháimat, gyorsan felöltöztem utána lementem reggelizni.
- Beniék? - kérdeztem anyutól.
- Korábban elmentek - tett elém egy tál rántottát. Gyors en befaltam, elmosogattam és elindultam a suliba. Sajnos valaki a kapuban várt engem.
- Szia, drága - vigyorgott Martin.
- Húzz innen - néztem rá, majd kikerültem őt.
- Na, de hercegnő! - szólt utánam, mire megtorpantam.
- Mit akarsz?
- Visszakapni téged! Megváltoztam, csakhogy együtt legyünk - jött közelebb.
- Miért higgyem el neked?
- Kérlek, Zsófi! Csak egy esélyt adj nekem!
- Majd ha megvered az apámat fociban, akkor - vigyorogtam rá.
- Jó, mikor ér rá?
- Holnap megfelel?
- Legyen, de ha én nyerek, akkor megint együtt leszünk!
- És ha nem, akkor békén hagysz - biccentettem. Tudtam, hogy esélye sincs apával szemben. A nap unalmasan telt. Az órák szinte elrepültek, de Martin az összes szünetben a közelemben ólálkodott. Idegesített, de nem volt mit tenni.
- Miért legyeskedett körülötted, Martin?
- Mert hülye - feleltem gondolkodás nélkül. Otthon egyből apához mentem.
- Apa! Holnap délután ráérsz?
- Persze, miért?
- Mennyire szeretsz engem?
- Mi kell? - kérdezte szórakozottan.
- Fociznod kellene egy fiú ellen.
- Miért, nem te focizol vele?
- Fogadtunk, hogyha megvered fociban akkor békén hagy, de ha nem akkor... A barátnője leszek - nyögtem ki.
- HOGY MIVAN?! - akadt ki apa.
- Apa, tudom, hogy letudod győzni! Kérlek szépen, vállald el! - könyörögtem.
- Jó, de csak azért, mert nem leszel senki barátnője fogadásból!
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Ne köszönj semmit, hanem gyere gyakorolni - indult ki a kertbe. Órákon keresztül fociztunk, mígnem úgy éreztük, hogy apa készen áll. Gyorsan letusoltam utána lefeküdtem aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.