Wonderful /SzJG ff/ ✔

2.13

(12.20)

~Zsófi

Az elmúlt több, mint egy hónapban nem volt életkedvem naplót írni. Röviden annyi, hogy sok dogát írtunk, feleltünk (matekból, kémiából és fizikából bukásra állok). Egyedül Gabe maradt nekem, mint barát. Volt már olyan, hogy ő jött el velem vásárolni vagy tanácsot adott valamiben. Legalább rá számíthatok anyán és Benin kívül. A múlthéten kiderült a pici neme is. Kislány lesz. Szóval gondolkodhatok lány neveken. Szuper.

Reggel kikeltem az ágyból, felöltöztem utána fogtam Miki ajándékát és lementem.
- Mehetünk? - állt az ajtóban Beni.
- Aha - vettem fel a kabátomat, de ekkor a pici rúgott egyet.
- Mi a baj? - kérdezte rémülten Beni az arcomat látva.
- Semmi, semmi. Menjünk - húztam fel a cipzárt.
- Biztos, minden oké?
- Igen, csak rúgott a kicsi - árultam el neki. Nem mondott semmit, csak bólintott. A sulihoz érve bementünk a saját termünkbe.
- Sziasztok - köszöntem a bent lévőknek.
- Hali - mosolygott Dió. Leültem a helyemre. A kicsi megint rúgott egyet. Lehajtottam a fejem a padra.
- Jól vagy?
- Aha, csak görcsölök - hazudtam Ottónak.
- Híztál? - jött hozzánk Ricsi is.
- Sok nutellát ettem, oké?! - néztem rá idegesen.
- Bocsi - ment el behúzott nyakkal Ricsi. Ekkor bejött Haller is.
- Gyerekek, átadhatjátok az ajándékaitokat - nézett körbe mire elindultam Miki felé.
- Boldog karácsonyt - adtam át neki a kis tasakot.
- Köszi - mosolygott.
- Boldog karácsonyt, Zsófi - nyújtott felém egy kék tasakot Dió.
- Köszönöm - lestem bele. Lány nevek voltak rajta egy lapon és kis lány ruhák lapultak benne. Értetlenül néztem rá.
- Honnan tudtad?
- Benitől kérdeztem. És ne aggódj, nem mondtam el senkinek - mosolygott rám, mire könnybe lábadt szemmel öleltem meg.
- Nagyon szépen köszönöm! - öleltem szorosan.
- Nincs mit - suttogta.

Miután vége lett az osztály karácsonynak a szekrényemhez mentem kivenni a kabátomat, de volt benne egy lap.

Miért ölelgetted, Diót??? 😠😠😠 Anonymus

Ez már kezd beteges lenni. Ezt is széttéptem. Hagyjon engem békén. Megvártam Benit és együtt indultunk haza.
- Beni! - kiabált hátulról egy barna hajú, alacsony lány.
- Igen?
- Mégegyszer köszi az ajándékot - mosolygott kedvesen.
- Nincs mit - biccentett, majd tovább mentünk.
- Ki volt ez a lány?
- Ööö egy osztálytársam.
- Köszi és mi a neve?
- Róza, de csak Rose-nak hívjuk. Esteleg Rosie-nak.
- Szép neve van. És illik is hozzád - néztem rá sokat sejtően.
- Ne akarj összeboronálni vele - nevetett fel.
- Jólvan öcsi, nyugi - nevettem én is. Otthon Beni készülődni kezdett az esti bulira, de én nem mentem el. Helyette inkább a ruhákat néztem. Volt köztük fehér, rózsaszín, egyszarvús, szivárványos és még pár féle. A lány neveket mosolyogva olvastam végig. Ezek voltak azok a nevek:
Laura
Petra
Jázmin
Rebeka
Olívia
Tamara
Ramóna
Kamilla
Vanda
Leila
Júlia
Szófia
Izabella
Bettina
Liza
Fruzsina
Bianka
Kinga
Dominika
Kitti
Viktória
Kíra
Brigitta
Flóra

Hát lány nevekből nincs hiány, hála Diónak. Lementem anyuhoz és megmutattam neki is a neveket.
- És mi lesz a vezetékneve?
- Természetesen Pataki lesz ő is.
- Értem. Nekem két név is tetszik ezek közül - tanulmányozta a lapot.
- Melyik kettő?
- Viki és Betti.
- Pataki Viktória Bettina... áh nekem nem tetszik a hangzása. Inkább a Pataki Viktória Fruzsina tetszik.
- Te döntésed - adott egy puszit a fejemre.
- Ti, hogy döntöttetek a neveinkről?
- Hát, apád Zsófit akart én meg Larát. De ha csak egy lány lett volna akkor is Pataki Zsófia Lara lett volna a neve valamelyikőtöknek.
- Értem, köszi, hogy segítettél - mentem vissza a szobába. Leültem az ágyra és olvastam egy kicsit. Ekkor jött egy üzenetem messengeren.

Szűcs Bella képet küldött:

Szűcs Bella: Úgy tűnik Karesz kihagyja az esti bulit, mert már más programja van velem😈👌👈

A telefonomat újabban szeretem a falnak dobálni, mert ezúttal se tettem másképp. Sírva görnyedtem össze. Élvezi, ha én szenvedek. Pedig most nagyon nem kéne stresszeljek vagy bármi másnak lennem a kicsi miatt.
- DÖGÖLJETEK MEG!! - üvöltöttem fel sírva.
- Mi a baj, kicsim?! - nyitott be anyu.
- Rohadék! Megakarok halni!! - sírtam, mire meglátta a telefonomat a földön. Meglátta a képet, majd szorosan megölelt.
- Ne sírj! Nem éri meg egy fiú miatt sírni! - vigasztalt.
- Anyaaa, miért csinálja ezt velem?! Miéééért??? - zokogtam.
- Nem tudom - sóhajtotta szomorúan.
- Ááááá - hirtelen éles fájdalom nyilallt a hasamba.
- Mi a baj?!
- A hasam! Nagyon fáj!! - sírtam még jobban.
- Nenene!! - rohant ki anyu. Pár perc múlva visszajött.
- Mindjárt itt lesznek a mentősök! - jött oda hozzám.
- Nagyon fáj! - szenvedtem. Negyed órával később megérkeztek. Engem hordágyra tettek és levittek a mentőautóba. Ott kapálóztam, de belém szúrtak egy injekciós tűvel egy kis nyugtatót.
- Sss, mindjárt jobban leszel - suttogta az egyik mentős. Kezdett homályosodni a látásom, majd lehunytam a szemeimet.

Csipogásra lettem figyelmes. Megpróbáltam kinyitni a szemeimet. Hirtelen megláttam az éles fehér fényt így visszacsuktam. Másodjára sikerült kinyitnom. Körülöttem minden fehér volt. Gyógyszer és fertőtlenítőszer szag keveredett a levegőben. Kórházban voltam. Anya az ágy melletti széken ült.
- Végre felkeltél! - ölelt át.
- Mi történt?
- Felizgattad magad egy kép miatt és behoztak a mentősök.
- A kicsi?
- Szerencsére nem lett semmi baja - nyugtatott meg.
- Mikor mehetek haza? Az orvos azt mondta, hogy pár napig bent kell maradnod.
- Jó - csuktam be ismét a szemeimet.

(12.24)

~Zsófi

Szerencsére tegnap engedtek ki a kórházból, így a szülinapomat otthon tölthettem.
- Boldog karácsonyt és boldog 17. szülinapot lányok! - adott át egy egy csomagot nekünk anyu. Egyszerre nyitottuk ki és... két tündéri kiskutya mászott ki belőle.
- Jaj de édesek! - olvadoztam az enyémen. Két aranyos kis Jack Russel kölyköt kaptunk.
- Mindkettő fiú - mosolygott anyu.
- Akkor az enyémnek Rocky lesz a neve - mosolyogtam a kiskutyára.
- Az enyém Russel - felelte Lara. Az ajándékozás után Rockyval felmentem a szobába. Csináltam neki fekvőhelyet és oda tettem le. Nagyon aranyos volt!

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Bocsi a Time Jump-ért.

By: M.