Wonderful /SzJG ff/ ✔

2.18

(01.25)

~Zsófi

Amit Karesz tegnap tett az nagyon rosszul esett. Lehet, hogy túl lőttem a célon, de én így gondoltam. Tegnap anya mondta, hogy mára kaptam időpontot a pszichológushoz. Izgultam. Nagyon.

- Jó napot, Dr. Lajtos Diána vagyok - mutatkozott be a pszichológus.
- Jó napot, Pataki Zsófia - mutatkoztam be én is. Leültem a fotelbe.
- Mesélj, mi nyomja a lelked?
- Hát, szilveszterkor öngyilkos akartam lenni, de pár percre meg is haltam... - meséltem. Szóba került Karesz, Lara, a családom, a traumáim és minden egyes sérelmem.
- Szóval, mindezt egy fiú miatt tetted?
- Igen, aki a legjobb barátom volt, csak sajnos beleszerettem - mondtam.
- Sajnos ez előfordul... olykor nem az ész dönt, hanem a szív hozza a legnagyobb döntést - nézett rám.
- Sajnos.

Délután anya várt engem.
- Mi volt?
- Kicsit jobban vagyok. Jó ez a nő - mosolyogtam rá.
- Örülök neki - mosolygott. A hazaút csöndben telt. Amit én törtem meg először.
- Fura, hogy apa nem lesz itt a szülinapján vagy a tiéden.
- Már megszokhattad volna. Örülök, hogy ilyen sikeres koreográfus csak... sokat utazik emiatt.
- Tudom - bólintottam. Amikor hazaértünk valaki állt a kapuban. Anya leparkolt én meg rögtön kiszálltam.
- Nézd, sajnálom ami tegnap történt - jött felém Karesz.
- Sajnálod, hogy megpofoztál?
- Meg minden mást. Azt, hogy kiabáltam veled és, hogy kevesebbet beszélgetek veled. Tavaly minden jobb volt...
- Az már biztos - dünnyögtem és beakartam menni, de megfogta a karomat.
- Tényleg sajnálom!
- Bizonyítsd be - rántottam ki a kezem és bementem. Egyenesen a szobába mentem. Rocky vidáman csóválta a farkát.
- Gyere pajti - guggoltam le hozzá, mire odarohant hozzám. Vidáman nyalogatta az arcomat.
- Jó kutyus - mosolyogtam rá, majd felfeküdtem az ágyra. Lehet, hogy elnyomott az álom.
~ Egy házban voltam. Teljesen idegen volt. A falakon képek lógtak. Egy nő, egy férfi és egy tinédzser lány volt az egyiken a másikon meg ugyanaz a két felnőtt, de egy kislánnyal.
- Anna! Elmentem, majd jövök! - robogott le egy festett lila hajú, piercinges lány.
- Nem mész sehova! - jött ki egy nő az egyik helyiségből.
- Miért akkor mi lesz? - nézett rá a lány.
- Szobafogság!
- Ne parancsolgass, nekem!
- Az anyád vagyok!
- Nem vagy az anyám! Tudod jól, hogy nem te vagy az igazi anyám!! Fogadd már el! - üvöltött.
- Idefigyelj, Viktória! Ameddig az én házamban vagy és az én kenyeremet eszed, addig azt csinálod amit mondok, megértetted?!
- Bárcsak ne halt volna meg az anyám! - üvöltött Viki, majd kirohant az ajtón. Utánamentem. Sírva rohant valahova. Fél óra múlva egy temető kapuja előtt kapkodtam a levegőt. Bementem és megláttam, hogy egy sír előtt ült és sírt. Odamentem hozzá és átöleltem, de nem reagált.
- Annyira hiányzol anya! - sírt. Rápillantottam a sírkövön szereplő névre, de nem akartam hinni a szemeimnek. Itt nyugszik Pataki Zsófia... ~
- Neee!! - sikítottam fel.
- Mi a baj?! - rontott be Lara.
- Réhmálhmom voholt - sírtam el magam. Lara szorosan magához ölelt.
- Semmi baj, itt vagyok - suttogta. Mikor lenyugodtam lementem inni.
- Jössz megsétáltatni a kutyákat? - kérdezte Lara.
- Persze - mosolyogtam rá. Megittam a vizet és fogtuk a két kutya pórázát és elmentünk sétálni.
- Rocky, gyere! Ne ugasd meg a macskát! - szóltam rá, de tovább ugatott a szomszéd néni macskájára.
- Érzi, hogy maga a sátán lakozik abban a macskában - nevetett Lara.
- Lehet - nevettem én is. Egész jól elbeszélgettünk Larával. Hosszú idő óta először.
- Sziasztok, lányok! - köszönt Dió.
- Hali.
- Nem jöttök próbálni?
- Mehetünk - egyeztem bele. Dió mosolyogva jött velünk tovább. A garázsba belépve mosolyogva néztem a fiúkra. Kivéve Kareszre. Rá nem mosolyogtam.
- Na, mindenki álljon be és akkor kezdhetjük is - állt fel a kanapéról Oli. Beálltam a mikrofon mögé.
- Broken yet holding on - nézett rám Oli.
- Rendben - bólintottam. A fiúk megadták a kezdő hangot én meg énekelni kezdtem.
- Weight of love on my shoulders
I thought that it would be easier than this
I found my heart had grown colder
But the warmth of your kiss, I can't dismiss