Wonderful /SzJG ff/ ✔

1.13

(09.29)

~Zsófi

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Totál kómás fejjel nyomtam ki az ébresztőt utána kikeltem az ágyból. A szekrényemhez vettem az irányt, majd kivettem belőle a mai ruhámat. Gyorsan felöltöztem, lealapozóztam a nyakamon a lila foltokat utána lementem reggelizni.
- Jó reggelt - köszöntem mosolyogva.
- Neked is.
- Zsófi, annyira szeretlek! - nézett rám mosolyogva Beni.
- Beteg vagy?
- Hülye!
- Jól van visszatért - nyugodtan meg.
- Haha... tudsz segíteni?
- Attól függ miben - ültem le mellé.
- Van egy ismerősöm akinek bejön egy csaj, de fél neki megmondani... szerinted mit csináljon, hogy a tudtára adja?
- Álljon elé és mondja a szemébe.
- És ha visszahúzódó a srác?
- Akkor küldjön neki szerelmes leveleket.
- Zsó, ez nem a középkor, hogy szerelmes leveleket írkáljunk - oltott le Beni.
- Akkor nem tudom. Kérdezd meg apától. Elvégre ők is szerencsétlenkedtek anyával anno - nevettem el magam.
- Igazad van. Kösz - állt fel és elment. Ekkor jött le Lara is.
- Alone?
- Igen - nevettem el magam ismét. Lara leült mellém és együtt reggeliztünk. Reggeli után elindultunk a suliba. Egész úton beszélgettünk, majd kint megláttam a fiúkat. Egyenesen feléjük mentünk.
- Sziasztok - köszöntünk.
- Hali - köszöntek. Mély levegőt vettem és Olihoz fordultam.
- Beszélnünk kell.
- Nahát mostmár beszélsz velem?
- Tegnap is akartam.
- Én meg nem - nézett jéghideg tekintettel a szemembe.
- Oli kérlek, hallgass meg - kérleltem, mire mélyet sóhajtott.
- Mondd.
- Négyszemközt nem lehetne?
- De - ment arrébb én meg követtem. Mikor már kellő távolságra voltunk a többiektől nekikezdtem a bocsánatkéréshez. Olivér csendben hallgatott. Egyszer sem szakított félbe, csak hallgatott.
- És nagyon sajnálom, hogy nem hallgattam rád - fejeztem be.
- Hát ez nekem inkább gyónásnak tűnt, mintsem bocsánatkérésnek.
- Pedig én bocsánatkérésnek szántam.
- Hát kicsit összejött. Nézd tegnap én kicsit ki voltam rád bukva, de... megbocsájtok - mosolyodott el, mire én a nyakába ugrottam örömömben.
- Éljen Zsólivér! - kurjantott Ottó.
- Nem járunk! - kiabáltuk vissza egyszerre, majd elnevettük magunkat. Csengetéskor bementünk a suliba és rögtön a terembe mentünk. Nyelvtannal kezdtük a napot, ahol Dió hármasra felelt. Nyelvtan után mentünk dupla tesire átöltözni.
- Annyira sajnállak, Zsófi - nézett rám tetetett sajnálattal Daniella.
- Miért is? - vontam fel kérdőn a fél szemöldökömet.
- Amiért dobtak téged. Pont a gimi egyik leghelyesebb sráca - húzta tovább az agyam.
- Miről beszélsz? - kapta fel a fejét Flóra is.
- Ó, hát Zsófi nem mondta? Végülis megértem, mert én is szégyellném, ha azért dobtak volna engem, mert szar vagyok az ágyban - vigyorodott el ördögien, majd Kittivel együtt kicsörtetett az öltözőből. Összetörten ültem a padon.
- Megtépem azt a ribit - sziszegte dühösen Flóra.
- Ne is hallgass rá! Mi tudjuk, hogy nem így történt - próbált nyugtatni Lara, de nálam ekkor tört el a mécses.
- Vigyázz - suttogta Hanna, majd arrébb tolta Larát és elvette a kezem az arcomtól. Ekkor olyan történt amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni.
- Szedd össze magad! Töröld le a könnyeidet és mutasd meg nekik, hogy te egy igenis erős lány vagy, Zsófia! - fogta meg a vállam.
- Ne hívj Zsófiának - kértem.
- Legyen ez a legnagyobb problémád! Gyerünk tedd amit mondtam és emelt fővel lépd át azt a nyavalyás küszöböt! - emelte fel a hangját, mire berohantam a mosdóba. Megmostam az arcomat és, ahogy Hanna mondta emelt fővel mentem órára. Az óra első felében suli köröket futottunk, majd bemelígettünk. A második részében pedig kidobóztunk. Dupla tesi után jött egy francia. Egész órán fordítottunk, majd óra végén odamentem Cortezhez.
- Sajnálom igazad volt Martinnal kapcsolatban - néztem rá.
- Semmi baj. Az emberek mások hibájából is tanulnak, de a legtöbbet a saját hibájukból képesek tanulni - mosolygott rám kedvesen.
- Akkor nem haragszol?
- Nem, de ígérd meg, hogy legközelebb hallgatsz ránk.
- Megígérem - mosolyogtam rá, majd kimentem a teremből. Átmentünk a saját termünkbe föcire. Felmayer tanár úr dogát íratott velünk. Volt amit tudtam, volt amit nem. Legalább görbüljön. A szünetben épp Larával beszélgettünk, amikor egy nem kívánt személy jött felénk.
- Zsófi minden oké? - fürkészett aggódva Lara.
- Itt van a kedvenc ikerpárosom - vigyorgott Martin. Teljesen le voltam sokkolódva tőle.
- Húzz innen Martin! - szólt rá Lara.
- De nagy a szája valakinek. Zsófika tanulhatnál a tesódtól - kacsintott rám.
- Takarodj már, Martin! - üvöltött rá Lara, mire a hangzavarra pár fiú kijött az osztályunkból.