Wonderful /SzJG ff/ ✔

1.22

(12.06)

~Zsófi

„ - Pánikroham - sóhajtotta és magához ölelt. Mit csináltál, Nick? ”

Amikor kijött tőle az orvos apa rögtön kérdezgetni kezdte.
- Hogy van a lányom?!
- Valami felizgathatta és emiatt pánikrohama lett Larának. Nem tudják mi okozhatta?
- Nem. Te tudsz erről valamit? - nézett rám apa.
- Annyit tudok, hogy sírva jött haza és utána lett rohama.
- Hol volt?
- A barátnőjének, Flórának vitte át a leckét, mert beteg - hazudtam szemrebbenés nélkül. Elhitte.
- Lehetséges, hogy valami gyerekkori élmény zaklatta fel? Mert nekem is volt kamasz koromban múltbéli trauma - nézett a dokira apa.
- Nincs kizárva.
- Bemehetünk hozzá? - kérdeztem reménykedve.
- Persze, de egy darabig bent tartjuk megfigyelésen. Viszlát - ment el. Apával bementünk.
- Menj előre én még felhívom anyádat.
- Jó - mentem be. Lara álmosan nyitogatta a szemeit.
- Hogy kerültem ide?
- Pánikrohamod lett. Mi volt Nickkel?
- Megcsókolt - kezdett könnyezni.
- Dehát ez jó!
- De van barátnője - temette a kezébe az arcát. Összeszorult szívvel néztem és megöleltem.
- Sss, semmi baj! Ne sírj miatta - nyugtattam. Mire apa bejött még mindig egymást öleltük.
- Jól vagy kincsem? - kérdezte aggódva apu.
- Kicsit igen - szipogott Lara.
- Mit mondott anya?
- Azonnal jönnek Benivel - jött hozzánk közelebb. Ekkor rezegni kezdett a telefonom.
- Mindjárt jövök - mentem ki. Vártam egy kicsit utána felvettem.
- Mi történt Larával?! - kezdte köszönés nélkül Nick.
- Neked kéne tudnod! Megcsókoltad úgy, hogy van barátnőd?! Normális vagy?!
- Miattam?
- Süket vagy?! Igen miattad! Sírva ment haza és akkor pánikrohamot kapott! - hadartam dühösen.
- Zsófi, megtudom magyarázni!
- Ne kezdd! Minden srác ezzel jön, de csak hazudozik összevissza!
- Zsófi kérlek, hallgass meg! - könyörgött, mire meglágyult a szívem.
- Mondd.
- Vanessza az exem, de ő nem törődött bele, hogy szakítottam vele és mindig jelenetet rendez én meg elküldöm a búsba. Ezúttal is ez volt, de Lara meg elrohant.
- Mert már összetörték legalább egyszer a szívét. Ha jól tudom te vagy a második.
- Micsoda? Össze... mivan?! - értetlenkedett.
- Te most csak játszod a hülyét vagy tényleg az vagy?! Lara fülig beléd van esve! Vagyis már csak volt.
- Úristen, mit tettem - suttogta.
- Hát igen. Szerintem egy darabig ne keresd, de ha te is szereted TISZTA SZÍVEDBŐL akkor keresd csak fel. Érted?
- Igen és sajnálom - bontotta a vonalat. Mélyet sóhajtottam és ekkor megláttam anyuékat.
- Hogy van Lara? - kérdezte miután megölelt.
- A körülményekhez képest kicsit jól.
- Nem tudod mi történt?
- Nick és egy kis félreértés történt - feleltem szűkszavúan és bementem Laráékhoz. Lara meg apa bent beszélgettek.
- Kislányom! - ment oda anya.
- Szia - erőltetett egy hamis mosolyt magára Lara.
- Jól vagy?
- Igen - hazudta, de ezt csak mi ketten tudtuk. Mert ha az összetört szívét is figyelembe vesszük, sőt! Középpontba helyezzük, akkor Lara koránt sincs jól.

Este apa hazavitt minket Benivel, anya meg bent maradt Laránál. Az egész házra csend telepedett. Remélem hamar rendbe jön.

(12.19

~Zsófi

Larát csak tegnap engedték ki a kórházból, mert az egyik éjjel rémálma volt ami miatt megint rohama lett. Ma volt az osztály karácsony és holnap megyünk a dédiékhez.
Reggel kikeltem az ágyból, a szekrényhez mentem kivenni a ruhámat utána gyorsan felöltöztem. Fogtam Ricsi ajándékát (őt húztam) és lebaktattam a földszintre. Lara és Beni már lent ettek.
- Jó reggelt - ültem Lara mellé.
- Neked is.
- Biztos, hogy jó ötlet suliba menned ma?
- Nyugi, jól vagyok - mosolygott. Mindennap bementem hozzá a kórházba és napról napra azt hajtogatta, hogy jól van meg már nem fáj neki, pedig hiába hiszi azt, hogy nem ismerem ő akkor is az ikrem és látom rajta, hogy nincs rendben. Reggeli után elindultunk a suliba.
- Mondták, hogy kinek kell ajándékot vinned?
- Bálintnak - dünnyögte.
- Részvétem -veregettem meg a vállát.
- Köszi - nevette el magát. A sulihoz érve senki sem állt kint így mi is bementünk. Elköszöntünk egymástól és a saját termünkbe mentünk.
- Hoztál sütit vagy üdítőt?! - pattant hirtelen elém Hanna amitől kicsit hátrahőköltem.
- Hoztam sajtos tallért - mondtam, mire bólogatott.
- És? - várta, hogy folytassam.
- És ennyi - mentem be. Szerencsémre engem békén hagyott, de Miki szerencsétlenségére pont most jött és Hanna őt is "letámadta". Szegény. Leültem a helyemre és vettem egy mély levegőt.
- Hogy van Lara? - kérdezte Karesz.
- Valamivel jobban.
- Az jó... és te?
- Mi én?
- Te, hogy vagy? - húzta mellém a székét. Ezen elgondolkodtam.
- Nem tudom. Köztes, mert boldog vagyok, de viszont Lara miatt szomorú vagyok - sóhajtottam.
- Nem lesz semmi baj. Ha bármi van, mi a barátaid mindig melletted leszünk - ölelt meg. Szótlanul öleltem vissza.
- Köszönöm - suttogtam a pulcsijába.
- Khm - köszörülte meg valaki a torkát, mire szétrebbentünk.
- Minden oké? - guggolt le hozzám Oli.
- Mostmár igen - mosolyogtam rá. Közben Alex és Karesz kimentek a folyosóra.
- Lara?
- Jól van.
- Jött suliba?
- Ühüm - bólintottam. Még beszélgettünk egy kicsit amikor két kissé feldúlt fiú jött vissza. Még szép, hogy Alex és Karesz voltak azok. Értetlenül néztem őket. Min kaphattak össze?
- Gyerekek, odaadhatjátok az ajándékotokat - szólt Haller, mire mindenki odament a húzott személyhez.
- Tessék Ricsi! - mosolyogva nyújtottam át az ajándék tasakot. Belenézett és fülig ért a szája.
- Köszi, Zsófi! - ölelt meg hirtelen.
- Szívesen, de megfojtasz - nyöszörögtem, mire elengedett.
- Bocsi, de köszönöm az ajándékot.
- Nincs mit - mentem a helyemre, de az ajándékom a padomon pihent. Elolvastam a kísérő kártyát.
Nagyon sok boldog karácsonyt és előre boldog 16. szülinapot! A.
Mosolyogva olvastam, de honnan tudja, hogy a szünetben lesz a szülinapom? Belenéztem a tasakba, benne volt a sálam, csoki, egy szív alakú plüss és még volt alatta valami. Kivettem legalulról, de alig hittem a szememnek. Egy benevezési lap volt. Díjugratásra.
- Mit kaptál Zsófi? - kérdezte Oli, de nem tudtam megszólalni.
- Zsófi? Minden rendben? - kérdezte aggódva rám nézve. Könnyezve néztem rá.
- Hé, mi a baj? - fogta két keze közé az arcomat.
- Semmi - ráztam meg a fejem és kimentem a mosdóba. Bent leültem a földre és elővettem a telefonomat.