Wonderful /SzJG ff/ ✔

2.11

(10.11)

„Még mindig terhes vagyok.”

~Zsófi

- Hogy mivan?! Te... te... te terhes vagy??? - döbbent le.
- Igen, de erről egy szót se senkinek! Kérlek!
- Lakat a számon, de Martin tudja?
- Nem, de ezt még ő se tudhatja meg!
- Dehát ő az apja...
- Igen, de értsd meg, hogy nem tudhatja meg - néztem rá könyörgően.
- Jó, nem fogja megtudni - ölelt át.
- Köszönöm, Beni - suttogtam a fülébe. Némi jókedvvel mentünk tovább.
- Zsófi, jössz ma?
- Bocsi, de nem érek rá - feleltem és bementünk Benivel.
- Mit csinálsz ma?
- Semmit, csak nem akarok elmenni - vontam vállat.
- Aha. Oké - bólintott. Elköszöntem tőle és felmentem a szekrényemhez betenni a kabátomat, de volt benne valami.

A rózsák pirosak, az ibolyák kékek, de a te szemeid gyönyörű lilák és azt akarom, hogy az enyém légy! Anonymus

Megráztam a fejem és széttéptem a lapot. Becsaptam a szekrényem ajtaját és bementem a terembe. Bogi a helyén ült.
- Szia - köszöntem neki, de nem köszönt.
- Szia - köszöntem újra. Semmi. Sóhajtva ültem le.

A szünetben Martin odajött hozzám.
- Szia, mizu? - kérdezte vidáman.
- Na, sikerült valakit megfektetned?
- Nagyon vicces vagy - forgatta meg a szemeit.
- Ugye? Csak úgy árad belőlem a humor - feleltem.
- Senki sem olyan jó az ágyban, mint te - támaszkodott a szekrényemhez.
- Sajnálattal hallom - biggyesztettem le a számat.
- Nincs kedved... tudoood - villantott egy perverz mosolyt.
- Nem, nincs kedvem - lomboztam le azonnal.
- Miért? A múltkor is olyan ügyes voltál - suttogta a fülembe.
- Martin, ezt hagyd abba - kértem.
- Mégis micsodát? - harapta meg gyengén a fülcimpámat.
- Martin elég! - löktem el magamtól.
- Mi a baj, cica?
- Nem akarom és kész! Már semmi közöm sincs hozzád, fogadd el! - mentem be a terembe.

A nap gyorsan elrepült. Délután megláttam, hogy Bogi egy elég... különös sráccal csókolózott. Nem szóltam semmit, csak kikerültem őket. Otthon felmentem a szobába és a plafont bámultam.
- Szia, kincsem - jött be anya.
- Szia.
- Milyen napod volt? - ült le az ágyam szélére.
- Rémes.
- Miért? - erre csak úgy áradt belőlem a szó. Az elmúlt időszak sérelmei és fájdalmai. Az, hogy Karesznek barátnője van (több, mint egy hónapja), Lara és Bogi eltávolodtak tőlem és, hogy Oli haragszik rám Martin miatt. Anya csendben hallgatott és nem szólt közbe. Amikor befejeztem látszott rajta, hogy gondolkodik, majd megszólalt.
- Ezen én is átestem. Igaz a barátnőim nem távolodtak el, de apáddal voltak kisebb nagyobb vitáink a gimiben.
- De neked az lett a férjed aki felcsinált?
- Mivel akkor már kapcsolatban voltunk, igen 100% - mosolygott.
- Neee - fordultam hasra és a fejemet a párnába temetve sírtam. Ezt anya félreértette.
- Azt hitted, hogy megcsaltam apádat?
- Nehehem - sírtam.
- Akkor? Zsófi, mi a baj kicsim? - fogta meg a vállam.
- Nincs meg a diákigazolványom - sírtam. Tudta miről beszélek, mert Mesi is ezt mondta neki régen arra vonatkozóan.
- De ugye védekeztetek...? - kérdezte, de jobban rám tört a sírás.
- Hány hónapos?
- Egy, de apa úgy tudja, hogy már nem vagyok terhes. Kérlek ne mondd el neki, mert megöl engem!
- Nem fogom - ölelt magához.
- Csak te és Beni tudtok róla. Senki más.
- Még a kicsi apja se?
- Ő se, de nem is akarom.
- Jó. Voltál ultrahang vizsgálaton?
- Ühüm, elvileg június elejére vagyok kiírva - töröltem meg a szemeimet.
- Reménykedj, hogy nem ikrek lesznek, mert az feltűnőbb.
- Jó - bólintottam. Miután lenyugodtam anyu kiment én meg lefeküdtem kicsit aludni.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.