Wonderful /SzJG ff/ ✔

2.17

(01.24)

~Zsófi

Hajnalban arra keltem, hogy a pici rugdosott.
- Ahj, hagyd már abba! - suttogtam idegesen. Nem fejezte be. Kikeltem az ágyból és járkálni kezdtem. Lementem a konyhába inni egy kicsit. Kivettem a hűtőből a narancslevet és töltöttem magamnak egy pohárba. A dobozt visszatettem és megittam az üdítőt. Jól esett a hűsítő ital. Miután megittam a poharat elmostam, de már nem voltam álmos. Francba! Megnéztem a fali órát, ami 4:36-ot mutatott. Visszamentem a szobába, de a telefonom világított. Fáradtan mentem oda és felvettem.
- Mi van? - szóltam bele fáradtan.
- Felkeltettelek?
- Nem, már fent voltam - morogtam.
- Bocsi... várj mi? Mi az, hogy te már fent voltál?
- Ne értetlenkedj légyszíves! Mondd mit akartál - kértem.
- Jössz holnap suliba?
- Aha, miért?
- Tudni akarod?
- Dió, mondd már!!
- Izé, a szilveszteri eset után lesz egy ember aki keresni fog téged...
- Kicsoda?
- Szerinted?
- Dió, kurva fáradt vagyok, de nem tudok aludni szóval ne titokzatoskodj, mert amint meglátlak téged a suli előtt, ott helyben foglak megverni!!! - hadartam.
- Jó éjt, Zsófi! - csapta le a telefont. Megölöm. Visszamentem a szobába és lefeküdtem az ágyra. Végre kezdett csitulni az aktivitása a gyereknek.
- Köszönöm - hunytam le a szemeimet és elaludtam.

Reggel Lara keltett fel.
- Jó reggelt - mosolygott rám.
- Jobbat - néztem rá álmosan.
- Mi a baj?
- Dió fárasztott hajnali fél ötkor - keltem ki az ágyból. Megsimogattam az alvó Rocky fejét és a szekrényemhez mentem kivenni a mai ruháimat.
- Fél ötkor? Mit csináltatok ti akkor fent? - értetlenkedett Lara.
- Én a kicsi miatt voltam ébren, őt meg passzolom - vettem fel a pólómat. Hamar felöltöztem és együtt mentünk le. Nekem nem volt étvágyam, de megvártam őket. Reggeli után kimentünk, de egy ismerős maszkos alak állt a kapuban egy rózsával a kezében.
- Sziasztok - köszönt nekünk.
- Szia, ú Beni nekünk sietni kell - rángatta az öcsénket Lara. Értetlenül néztem utánuk.
- Szia, hercegnő - lépett hozzám a rózsával.
- Szia - köszöntem zavartan.
- Ez a tiéd - nyújtotta át a virágot.
- Köszi, de nem kellett volna - néztem rá.
- Ugyan - fogta meg a kezemet és az ujjait rákulcsolta az enyéimre. Így mentünk a suliba. Fura volt. A távolból megláttam a srácokat. Köztük Diót is.
- Dióóóó!!! - kiabáltam, mire rémülten nézett rám.
- Fogd vissza! - kiáltott a mellettem sétáló fiúnak.
- Megölöm!! - indultam felé, de Anonymus lefogott.
- Engedj el! Hallod?! Megölöm, mert fél ötkor zaklatott!
- Bocsi, Dió, de megérdemled - engedett el, mire én rohantam felé.
- Neee, Zsófiii - bújt Ottó mögé, majd Ricsi mögé.
- Valaki ölje már meg nekem! - néztem rájuk.
- Hé, nyugi - suttogta nekem Ricsi.
- Nincs nyugi!
- Csak a fáradtság beszél belőled - suttogott tovább.
- Igazad van - ismertem be.
- Suttogó! - mutatott Ricsire Dió. Ezen elnevettem magam. Hülye hangulatingadozás.

Az első szünetben Bogival mentem le a büfébe.
- Szia, Zsófi - köszönt vidáman Karesz.
- Szia - köszöntem én is.
- Mizu?
- Vicces, hogy ezt pont te kérdezed - néztem rá, de elvesztem a szemében így elkaptam róla a tekintetemet.
- Miért? Rosszat mondtam? - értetlenkedett.
- Dehooogy - legyintettem, majd kértem egy fantát és egy szendvicset.
- Akkor?
- Tudod... jobban tennéd, ha inkább a barátnőddel törődnél, nehogy féltékeny legyen, hogy holmi "nyomival" diskurálsz - néztem rá komolyan, majd felmentem a terembe. Még hallottam, hogy Bogitól megkérdezte, hogy „Ez meg mi volt?”. A teremben leültem a helyemre és néztem ki a fejemből.
- Mi lesz a neve? - kérdezte halkan Dió.
- Kinek? - kérdeztem értetlenül, mire kikerekedtek a szemei.
- A kicsinek...
- Jaaa! Bocsi, csak máshol jártak a gondolataim - fejeltem le a padot.
- Hé, ne bántsd magad - fogott le.
- Néha könnyebb lenne, ha nem lennék...
- Jól van, Pataki Zsófia ezt most rögtön hagyd abba! Senkinek se lenne jobb nélküled! Főleg a családodnak nem! Szilveszterkor ez be is bizonyosodott, hogy senkinek se lenne jobb ha nem lennél! - nézett szigorúan rám. Nem mondtam semmit, csak szorosan megöleltem.
- Köszönöm - suttogtam a könnyeimmel küszködve.
- Erre valók a barátok - suttogta a fülembe.

Délután, ahogy kiléptem a suliból megláttam Bellát és Kareszt, ahogy falták egymást. Két opció közül választhattam. Első: a lépcsőre vagy egy bokorba hányok. Második: berohanok és inkább a wc-be adok ki mindent. Nos, mivel a másodikhoz nem volt túl sok időm, ezért a bokor mellett döntöttem. Sokan kapták felém a fejüket a hangok hallatán, de csak Ricsi, Dió, Oli, Ottó és Alex jöttek oda hozzám. Akitől a legjobban vártam volna az nem volt képes odajönni.
- Add ki magadból, ezaz - simogatta a hátamat Dió. Miután kiadtam mindent Alex egy zsepit, Oli pedig vizet nyújtott felém.
- Köszi - néztem fel rájuk, miután lábra álltam.
- Otthon kéne maradnod - ingatta a fejét Oli.
- Jól vagyok! Tényleg - néztem rájuk.
- Most okádtál egy bokorba... Nem hiszem, hogy jól vagy.
- Én kérek elnézést, hogy ezt váltja ki belőlem Károly meg a házi ribije - dünnyögtem.
- Figyelj, gondolkodtunk a srácokkal és arra jutottunk, hogy... szeretnénk visszavenni a bandába énekesnek. Bella nem énekel olyan jól, mint te.
- Hogy mivan?!
- Visszajössz?
- Bella volt az utódom?! Ti nem vagytok normálisak!
- Karesz erősködött...
- Gondolhattam volna. Hm, oké legyen. A ribi tudja?
- Még nem.
- Remek - vigyorogtam ördögien, majd odamentem a gerlepárhoz.
- Sziasztok, tubicáim!! - vigyorogtam.
- Hali - köszöntek.
- Milyen érzés, hogy az elődödnek lettél az utódja? - néztem Bellára.
- Mivan?
- Ugyan Belluska, nem szégyen, ha szar hangod van - ráztam meg a fejem, majd hozzátettem.
- Lehet, hogy az ágyban jobb hangod van, de az éneklést hanyagold - oltottam le, mire Ottó vihogni kezdett ezen a többiek meg felszisszentek.
- Ezt nem értem - nézett a barátjára.
- Óóó, már érteeem! Karcsika nem adott neked ének órákat az ágyban nyújtott szolgáltatásaidért? Nagy hiba, pedig kellett volna. Az insta kép alapján jó kis menet lehetett a zuhany alatt - folytattam gonoszan.
- Zsófi, állj le! - szólt rám Karesz.
- Dehát még csak most jövök bele! - néztem rá, majd visszafordultam Bellához.
- Legalább kettőnk közül valaki már volt fiúval - nézett rám ördögi mosollyal.
- Ugyan, már aranyom... Nem te vagy az egyetlen - nevettem fel.
- Találtál egy csövest aki hajlandó volt veled nem kis összegért lefeküdni? - vonta fel a szemöldökét.
- Egy félistent találtam. Martin kibaszott jó az ágyban. Sőt, talán jobb, mint a te kis Karcsikád - kacsintottam rájuk.
- Zsófi, elég! Menj el! - nézett rám idegesen Karesz.
- Miért? Ne tán fáj az igazság? - kérdeztem.
- Nem, csak...
- Csak, csak... csak mi? Tehetek arról, hogy szar hangja van? Nem én nem adtam neki pénz helyett ének órákat, hogy jobb legy... - nem tudtam befejezni, mert olyan történt amire nem számítottam.

~Oli

Mind az öten döbbenten figyeltük, hogy Karesz nem csak kezet emelt(!!!) Zsófira, de még fel is pofozta!!!
- Nem lehet megérteni, hogy húzzál el?! - üvöltött a lányra.
- Te nem vagy normális! - üvöltött rá Dió, én meg odamentem Zsófihoz.
- Minden rendben? - suttogtam a szemébe nézve.
- Nincs - suttogta.
- Haza kísérlek - mondtam és ott hagytuk az ordibáló társaságot.
- Egyébként teljesen igazad volt, csak közölhetted volna finomabban is.
- Hogy lehet ezt finoman közölni? - rázta meg a fejét, majd a hasához kapott.
- Mi a baj?! - rémültem meg.
- Semmi, mehetünk - indult el a hasát fogva.
- Zsófi, tudom, hogy valami nincs rendben veled! Mondd el, hogy mi az?
- Elítélnél - könnyezett.
- De hogy foglak! Na mondd el!
- Martin teherbe ejtett - suttogta. Döbbenten figyeltem a lányt.
- Tudtam, hogy ez lesz - indult el, mire megragadtam a karját és magamhoz öleltem.
- Nem ítéllek el - suttogta a fülembe.
- Biztos?
- Igen. Tud róla?
- Nem, de csak te, Dió, Bogi, Lara, Beni és anya tudtok róla. Ne mondd el senkinek - nézett fel rám.
- Jó, nem fogom - biztosítottam. Miután elengedtem tovább mentünk. Zsófitól elköszöntem és hazamentem. Útközben csörögni kezdett a telefonom.
- Mit akarsz?
- Nem veszi fel a telefont...
- Csodálkozol?! Bazdmeg, egy kurva nagy pofont kevertél le neki! Szerinted miért nem veszi fel?!
- Nem direkt csináltam, csak felidegesített!
- Mit vársz tőlem?
- Segíts, hogy megbocsájtson. Kérlek.
- Sokkal jössz nekem - sóhajtottam és leraktam.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész!

By: M.