Wonderful /SzJG ff/ ✔

2.20

(02.19)

~Zsófi

Reggel egy csippanásra ébredtem.

Karesz: Szia, hogy vagy?

Me: Vigyázz a csajod féltékeny lesz...

Karesz: Hagyd már. Szóval, hogy vagy? :)

Me: Szarul, te?

Karesz: Miért vagy szarul? Beteg vagy?

Me: Nem csak... csak nem értem jól magam. Te, hogy vagy?

Karesz: Egész jól. Nincs kedved ma kutyát sétáltatni?

Me: De, szívesen :)

Karesz: Oké, akkor majd valamikor írok... szia!

Me: Szia.

Kiléptem messengerről és vigyorogtam, mint a vadalma. Lara észre is vette, hogy van valami. Jó értelemben.
- Na?
- Karesszal elmegyünk kutyát sétáltatni - vigyorogtam.
- Ennek örülök - mosolygott és belelapozott a magazinjába.

Egésznap tűkön ülve vártam, hogy hívjon, de nem történt semmi. Kezdtem aggódni, hogy van valami, amikor végre megcsörrent a telefonom.
- Szia - köszöntem bele a készülékbe.
- Szia, lent várunk - ezzel letette. Lent várnak... biztos Molly-val. Gyorsan felöltöztem, feltettem Rocky nyakörvére a pórázt és lerohantunk. Kinyitottam és ott állt a kerítésnek dőlve Karesz mellette pedig... Bella és Molly. A mosoly azonnal lerohadt az arcomról.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Hali, nagyon aranyos a kutyád - mosolygott Karesz.
- Igen, az - nézett Rocky-ra undorral Bella. Rocky megszagolta Bella lábát és megharapta. A lány fájdalmasan sikított fel.
- Jó kutya - guggoltam le hozzá és megsimogattam a fejét.
- Karesz, megharapott az a veszett dög! - visított Bella.
- Mit mondtál a kutyámra?!
- Azt, hogy egy veszett dög és ugyanolyan rühes, mint a gazdája!! - üvöltött velem, mire neki estem. Ott téptük egymás haját, mire ő felhúzta a térdét így hasba rúgott engem. A hasamat fogva estem össze. Rocky vadul ugatott. Igyekeztem visszatartani a sírást, de nem akart sikerülni.
- Mi a baj?! - térdelt elém Karesz.
- Viki... ne... nem eshet baja... mondd, hogy nem! - néztem rá könnyezve. Értetlenül meredt rám.
- Ki az a Viki? - kérdezte, mire Lara felsikított és kirohant hozzánk.
- Mi történt vele, te barom! - üvöltött Kareszre.
- Egymásnak estek, Bella hason rúgta és valami Viki miatt aggódik - magyarázta a fiú.
- Hívd a mentőket, te idióta!! - üvöltött rá.
- Miért, mi baja van? - vette elő a telefonját.
- Ne! Ne mondd el! Kérlek! - öleltem sírva Larát.
- Zsófi, mi bajod van?! - kérdezte Karesz.
- Semmi! - erősködtem, de a hasam egyre jobban fájt. Karesz ledarált minden (majdnem minden) információt.
- Mindjárt itt lesznek! - tette el a telefonját. Percekkel később megjöttek a mentősök. Betettek a kocsiba és elmentünk a kórházba.
- Mi baja van?! - kérdezte Larától Karesz.
- Zsófi, muszáj megtudnia!
- Nem! Nem tudhat róla!! - sírtam.
- Miről?! - kezdett fogyni a türelme.
- Fogd be, Károly! - üvöltöttem rá, mire elhallgatott. A kórházba beérve rögtön a vizsgálóba toltak.

- Szerencséje volt a magzatnak, mert nem érte túl erős rúgás, de az elkövetkezendő időben otthon kéne maradnod - nézett rám komolyan Németh doktor úr.
- És a suli???
- Amiatt ne izgulj! Szóltam Pósa igazgató úrnak - nyugtatott, mire értetlenül néztem rá.
- Honnan tudja, hogy ahova járok ott ő a diri?
- A gimiben osztálytársak voltunk, de lényegtelen - legyintett.
- Most sok pihenésre van szükséged - tette hozzá. Szomorúan bólintottam.

(02.20)

~Zsófi

Anya ma vitt haza a kórházból. Otthon végig az ágyamban feküdtem. Lara aggódott értem. Látszott rajta. Karesz is átjött megkérdezni, hogy hogy vagyok.
- Jól - válaszoltam kedvtelenül.
- Zsófi, mi a baj? Nekem elmondhatod...
- Nincs semmi! Csak a csajod miatt nem mehetek suliba! - néztem rá dühösen.
- Más ennek örülne...
- De én nem vagyok más! Nem vagyok más - temettem a fejem a párnámba.
- Sajnálom, Bella nevében is - állt fel a babzsák fotelből és kiment a szobából. Összetörten néztem utána. Este Larával beszélgettünk.
- Tudod milyen szar érzés, hogy miközben te vele álmodsz vagy róla álmodozol, addig ő egy ribanccal írogat? - kérdeztem kiakadva.
- Nem, de nem is akarom tudni.
- Hát, nekem már sikerült megtudnom milyen érzés... - mondtam halkan.
- Ne gondolj rá. Hidd el, hogy könnyebb lesz így. Talán mindkettőtöknek - mosolyodott el halványan.
- Talán igazad van - hunytam le a szemeimet.

<Eddig tartott>

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Bocsi, de ötlet hiány miatt többet fogok ugrálni az időben... ne haragudjatok.

By: M.