Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

8.rész

Mikor vége lett a filmnek(bár nem elmékszem belőle sokra), már háromnegyed négy volt,nekünk meg négyre ott kellett lennünk a színházba. Hát,én már úgy látszik sose fogok időbe odaérni sehova...
Fölpattanunk mind a ketten és elindulunk az előszoba felé.
-Hova,hova?-hajol ki Luca az ajtóba.
-Színházba,oda kell érnünk négyre,úgyhogy most nincs időnk rád. Szia!-intek egyet és az ajtót kinyitva faképnél hagyjuk Lucát.
-Remélem végül nem a tehén jelmez lesz a darabja főszereplőjén.-szólal meg Hasi,mikor már az utcán sétálunk.
-Hát igen, én is remélem. De mondjuk a darabjait minden tanár dicsérte az egyetemen.-nevetek fel.
Mire odaérünk, már rajtunk kívül mindenki ott ült a teremben. De hozzá kell tenni,egy perc még volt a kezdésig, tehát nem késtünk. A próba pont ugyanolyan volt mint máskor. Mikor vége lett,mindenki fölállt és gyorsan készülődni kezdett hogy minél előbb hazaérjen. És viszont nem siettem,mert tudtam hogy Luca még mindig nálam van és valahogy féltem hogy milyen kupival fogad otthon. Ha alkot, akkor bármire képes...
Mire fölállok már csak Hasi van a teremben,ott áll az ajtónál és engem néz. Odasétálok.
-Jóéjt!-indulok kifelé mellette,
de Ő mefogja a csuklóm és visszahúz magához. Két égszínkék szempárral találom szembe magam. Szőke göndör haja mint mindig, most is tökéletesen áll.
-Gyönyörű vagy!-simít egy tincset a hajamból a fülem mögé. Én erre csak elpirulok és lesütöm a szemem. Ő viszont megfogja és felemeli az állam így újra a szemébe nézek. Arca egyre közeledik az enyémhez,mikor....
-Zárné.....-kezdia portás,aztán zavarában lesüti a szemét,majd inkább kimegy.
-Mennünk kéne-mondom neki.
Mire Ő csak összekulcsolja a kezem az övével és elindulunk a kijárat felé.