Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

31.rész

-Hova a francba tetted már megint a fülbevalómat?-kiáltom az előszobából hátra Lucának, miközben már kapom is föl a kabátom, mivel késésben vagyunk. Épp színházba készülünk. Milyen meglepő. De kivételesen nem a vígbe, hanem a Madáchba.
Van valami darab amit a Luca minden áron meg akar nézni, szóval rávett hogy menjek el vele.
-Mit kell türelmetlenkedned folyamatosan? Biztos te tetted le valahova. Mondjuk nézd meg a konyhapulton.-jelenik meg az emlegetett szamár is az ajtóban, miközben épp a nyakláncát próbálja összecsatolni.
-Hagyd, segítek-fogom az ékszer kapcsát, és egy pillanat alatt bekapcsolom.
Besétálok a konyhába, és tényleg. Megtaláltam a fülbevalóm. Gyorsan betettem a fülembe, és már siettem is vissza, hogy vegyem a cipőm.
                                            ***
A darab tényleg csodálatos volt. Nem hiába zengett róla ódákat a barátnőm.
Bár az egyik ruhatáros néni nagyon mogorva volt, én nagyon élveztem az előadást.
Nagyon régen voltam már Lucával színházba. Mármint úgy színházba, hogy mi voltunk a nézők.
Erről jut eszembe, a Rómeó és Júliának öt nap múlva lesz a premierje. Már borzasztóan izgulok, de a mostani próbák már nagyon jól sikerültek, mindenki mindent beleadott. És mivel már Hasival sincs "harag", ezért a csókjelenetek is olyan romantikusak lettek. Igaz, jó sok szöveget kellett megtanulni, de szerintem megérte.
A bemutató mint mondtam öt nap múlva lesz, tehát egy nappal szilveszter előtt.
Tényleg még ki se találtuk mi lesz újévkor. Pedig kéne valami bulit szervezni. Erről még beszélnem kell Lucával, minden ilyesmit ő szokott csinálni.
Meg kéne hívni természetesen Hasit meg Márkot és a bátyámék is jöhetnének pár haverjukkal, mondta is hogy még ők se találták ki hova mennek. Emellet persze Luca is meghívná még az ikrét, Sárát. Meg jöhetne egy pár régi gimis osztálytárs is.
De ezt inkább tényleg rábízom Lucára, és az ő kivételes szervező készségére.
Majd megoldja ezt is mint mindent... többnyire.