Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

27.rész

-Sziaaaaaa!-ugrik a nyakamba Bori.
-Boldog Karit!-mosolygok.
-Ha még egyszer azt mered mondani hogy "kari", megöllek!-fenyegetőzik Luca az előszoba ajtajából.-Sziaaa Bori!-vált gyorsan hangnemet és egy csapásra a  mosolygós, vidám és nevetős Luca lesz belőle.
                                          ***
-Miii?!?!-kerekedik ki a szemem.-Hogy érted hogy megcsalt? Nem hiszem el! Pedig olyan kedvesnek tűnt a leírásod alapján...
-Az volt. Hangsúlyozom, csak VOLT! De mostmár egy szemétláda, egy utolsó féreg egy...-kiabál ingerülten Bori.
-Jó, jó, jó elhisszük, értjük Borikám, de ma karácsony van, úgyhogy kérlek, sőt inkább könyörgök, ma ne gondolj rá. Legyél önfeledten boldog! Nem lesz olyan nehéz... de lehet... na mindegy, a lényeg hogy ne bőgj!-zárja le Luca a témát.
-Ki ne bőgjön?-lép be az ajtón Léna.
-Hogy jöttél be? Nincs is kulcsod...-értetlenkedem.
-Nyitva hagytad.-néz rám unottan.-De nem ez a lényeg, hanem hogy ki ne bőgjön??!
-Volt egy kis incidens Bori barátjával...-kezdi Luca a földet nézve.
-A VOLT barátommal!-szól közbe Bori.
-Ááá, mindent értek. Itt rám van szükség! Egy perc és jövök.-megy a konyha felé Léna.
-Végre egy ember akinek esze is van...-sóhajt Luca arra célozva hogy neki is a konyha a kedvenc helye.
-Itt is vagyok!-tér vissza Lénus egy nagy tál gofrival, egy üveg nutellával és egy tejszínhabbal.-A megoldás!-emeli föl a kezében tartott ételeket.
                                         ***
-Szóval, melyik filmet nézzük?-kérdezem a többiektől a kanapén ülve.
-Igazábol szerelem!-kiált Luca.
-Olyan nyálat soha! Ne kényszeríts!-csóválja a fejét Léna.
-Max. a Reszkessetek betörők.-bólogat Bori, Lénával egyetértve.
-Luca? Neked az jó?-ráncolom a homlokom.
-Okés, de akkor Léna hoz nekem popcornt a konyhából, nekem nincs kedvem felállni.-adja meg magát végül Luca.
-Áll az alku!-vigyorog Bori és Léna.