Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

26.rész

Természetesen megbocsátottam neki. Mi mást tehettem volna? De ha még egyszer ilyet művel nem csak Luca fogja tökön rúgni, azt garantálom.
Már hazajöttünk a vásárlásból. Egy csodaszép fát sikerült választanunk. Annyiban változott a karácsonyi program, hogy huszonhatodikán Hasiékhoz megyünk Lucával. Ahol persze az egész családja jelen lesz. Enyhén szólva nagyon félek, még sose találkoztam a szüleivel.
Ma egy-két közeli baráttal leszünk, három körül jönnek. Holnap pedig én a családomnál leszek egész nap ahogy Luca is az övénél.
Tehát ma még rengeteg dolgunk van. Poloska mentesíteni kell a házat. Szerintem ez a legfőbb. Aztán még meg kell főzni az óriási ünnepi vacsorát meg persze calami nasikat is ki kell tenni. Ez természetesen Luca tekinti a legfontosabb feladatnak.
A fát már nagyjából feldíszítettük,egy-két dísz van csak hátra, na meg a csúcsdísz.
Szerintem meseszép lett. Luca szerint viszont  kevés rajta a szaloncukor... nem meglepő. Tutti ő fogja megenni az összeset.
Az ünnepi menü sültkacsa  krumplival és salátával. A nasik pedig chipsek. Borzasztó kreatív. (Komolyan mi mást vártam Lucától?)
Egy tepsibe teszem a pácból kiszedett kacsacombokat majd a sütőbe teszem.
Ezalatt a barátnőm már befejezte a fa díszítését. Most már ő is meg van vele elégedve, mivel még egy zacskó szaloncukrot felaggatott.
-Hány óra?-kérdi.
-Nemsokára egy.-fordulok felé, mikor besétál a konyhába.
-Akkor együnk már légysziii!
-Egy perc!
Az ebédünk pizza. Természetesen mirelit. Másra már nem lenne időnk.
-Ezt isteni-nyammog a barátnőm.
-Nem csoda, én csináltam...-vigyorgok.
Erre csak könyökkel oldalba bök. Mire persze visszalököm. Na és igen, mint mindig most sem tudjuk abba hagyni a civakodást és egy óriási háború lett belőle...