Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

29.rész

-És hogy találkoztatok?-kérdi Hasi anyukája mosollyal az arcán.
-Az első olvasópróbáján, a Rómeó és Júliának.-mondom, miközben belekarolok a mellettem álló Hasiba.
-Dehogy, mi már az előtt is láttuk egymást, a kávézóban. Olyan édesen mosolyogtál.-vigyorodik el a barátom.
(Igen, már hivatalosan is A Barátom)
-Akárcsak egy amerikai romantikus filmben.-sóhajt Hasi unokatestvére, Liza. Aki egy idős velem. Nagyon jóban lettünk ez alatt az egy nap alatt. Borzasztóan hasonlít Lucára. Így, Lucára térve pedig csak annyit hogy állandóan a sütis asztalnál ácsorog a tányérjával, és tömi magába az ínycsiklandó édességet, amit Hasi hugai készítettek. Mellesleg ők is kimondhatatlanul aranyosak velem.
Kár volt ettől annyira félnem, mindenki olyan barátságos, hogy az már talán túl tökéletes.
Ahogy ez az elmúlt pár nap is.
Amióta kibékültem Hasival, azóta valahogy minden helyre jött.
Nem mintha minden olyan nagyon szörnyű lett volna (mondjuk tényleg rossz volt), de így teljes az életem.

Hasi szemszöge:

Emmát mindenki imádja. Aranyos kedves, segítőkész, figyelmes és még sorolhatnám. Az összes családtag hihetetlenül jól kijön vele.
-Hogy találtál ilyen édes lányt, nem csak szép, de okos is! Hasonlít anyádra!-súgja a fülembe édesapám.
-Valójában Ő talált rám.-mosolyodom el halványan Őt figyelve ahogy nevetve pördül egyet a zenére.
-Hát mit mondjak, állati szerencséd van!-ver hátba, majd felhörpinti a kezében tartott borospohár tartalmát.
-Tudom. Sose akarom többet elengedni!-komolyodom el, még mindig Őt nézve.
-Anyádra se volt egyszerű vigyázni. Annyi férfi vette mindig körül, majd' szétvetett az ideg. De látod, mégis minden jó lett.-mosolyog.

Emma szemszöge:

Már éjjel 11 óra van. Nem is vettem észre hogy így elrepült az idő. Nagyon jól érzetem magam. Szerintem azért Luca is.
-Szerintem mi lassan megyünk.-köszönök udvariasan.
-Majd hazaviszlek titeket.-ajánlkozik Hasi.
-Kocsival vagyunk.-legyintek.
-Meg egy kis vörösborral.-teszi hozzá mosolyogva és ő is elkezdi venni a kabátját.
                                  ***
-Hallájtok, nekem ma este programom van éjféltől, kitennétek a Délinél?-kérdi Luca előre hajolva a hátsó ülésről.
-Éjféltől? Programod?-húzom föl a szemöldököm.
-Jaja, megyek bulizni Márkkal. -vonja meg a vállát.-Elvileg tízre kellett volna odamenni, de úgyis csak ilyenkor indul be a buli. És persze ráparancsoltam Márkra hogy ne merjen nálam előbb odaérni. Még csak az kéne, hogy valami koktélruhás kis ribi elcsavarja a fejét...
                                 ***
-Hulla fáradt vagyok!-lépek be a lakásom ajtaján, miközben Hasi tartja a karom, nehogy elessek. Úgy tűnik ez az izgulás, nem tesz nekem jót. De lehet hogy az se segített a mostani helyzetemen, hogy tegnap este egy percet sem bírtam aludni.
Hasi bezárta az ajtót mögöttem, majd az ölébe vett és bevitt a hálószobámba. Ott befektetett az ágyba. És már indult kifelé.
-Maradj...-nyöszörgöm és az egyik karomat felé nyújtom, hátha elérem.
Megfordul, és látva a kínzott fejemet, megsajnál és befekszik mellém.