Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

3.rész

Reggel szó szerint kipattanok az ágyból,igaz még csak nyolc óra és vasárnap van,de valahogy annyira izgatott vagyok a holnap miatt.Egyszerűen még mindig nem fogom fel hogy megkaptam a vígbe az állást.
Úgy döntöttem a mai nap inkább áthívom Lucát a legeslegeslegeslegeslegjobb barátnőmet. Magyarul a MÖLLB-ömet.(mindig örök leges legjobb barátnők) Úgy érzem ha most magamba tartanám mindezt és nem mondhatnám el senkinek,akkor szétrobbanna a fejem,vagy az egész testem... Ha meg meghalnék, Luca megölne. És miután meghaltam a hullámat a hátára kötné és egész életében cipelne,de miutál lerohadt a csontomról a bőr,beadna a gimibe ahova jártunk a biosz tanáromnak (Kinga néninek).
Najó lehet kicsit elkalandoztam.... (De senki ne értse félre a story-t ezt már átbeszélük hogy így lesz😁😁)
Ott tartottunk hogy áthívom Lucát.(visszatérve a való életbe)Ezért fölhívom telefonon mondván vészhelyzet állt fenn. Erre persze azonnal veszi a lapot és közli hogy negyed óra múlva itt van és hogy készítsek öt tonna kaját mivel borzalmasan éhes. Emellett közli hogy ha máskor hajnali fél kilenckor többet föl merem hívni akkor egyszerűen földhöz vágja a telóját.
Hát végülis ez az Ő stílusa..... róla annyit hogy nagyon okos és velem együtt végzett az egyetemen bár ő szövegkönyv írói és rendezői szakon,de emellett anyira bolond és vicces na meg imád enni és  azon szoktunk szórakozni hogy hogyan lettünk barátnők, mert erre egyikőnk se emlékszik. Visszatérve az evésre, egyik buliba ahol eggyütt voltunk még gimiben megevett együltő helyében két tál burritót(nemtom hogy írják) utána meg két tábla csokit egy adag nutellás keksszel és utána megkérdezte van-e valakinél műzliszelet. Azóta meg persze ugyanennyit eszik, vagy többet. De mindigis csodáltam mivel emellett még mindig pálcikavékony.
Na mindegy, az élet igazságtalan...
Az alatt a negyed óra alatt amíg ideér,kipakolok úgy öt tál chips-et. Mi mást? És reménykedem hogy elég lesz...
Mire végzek a kaják kirakásával és az elmélkedésemmel,már csönget is.
Megyek ajtót nyitni. Mikor kinyílik rögtön a nyakamba ugrik  és persze feldönt. Gimi óta ezt csinálja. Aztán föltápászkodik és körbekémlel gondolom a kaját keresi.... nem meglepő. Mikor meglátja felcsillan a szeme odarohan és az egyik tálat az ölébe véve lehuppan a kanapéra.
-Még mindig nem vettél új fotelt?
-Hát,az hosszú story...
-Ráérek,de ha tovább tart mint 1 óra akkor ez a kaja kicsit kevés lesz.-ropogtatja el az első darabot.
Az elejétől a végéig mindent elmeséltem onnan hogy elindultam és végigvásároltam a fél plázát,addig amig meg nem kaptam az állást. Valami hasonló volt a reakciója mint az enyém, visítva fölpattant és a tálról az ölében megfeledlezve ugrálni kezdett. Ez által a chips kiborult de a tál valami hihetetlen oknál fogva egybe maradt. Csodatál,vagy csoda barátnő. Ezt sose tudjuk meg.
-Most csak kamuztál ugye?
-Róla tudod hogy nem szoktam.
-Jólvanna de annyira hihetetlen,emlékszel arra amikor gimibe az osztállyal megnéztük a vígbe a Pál utcai fiúk-at? És akkor kezdted el szeretni, kb. Két hét alatt elolvastad az összes interjúját és végignézted róla az összes megtalálható videót a neten...
-Persze hogy emlékszem,az agyadra mentem. Szilveszterkor azt kérted, hogy az alatt az este alatt egyszer se említsem,hát ez nem jött össze....
-Ijesztgettél engem a félmeztelen fotóival,emlékszem volt róla álmom/rémálmom. Nem tudom minek nevezzem.És bármiről beszéltünk te valahogy mindig szóbahoztad és megtaláltad az összefüggést a két dolog között.
-Az a kép amit akkor neked elküldtem még most is megvan..... akarod látni??
-Ne,ne,ne vidd innen a telefonod. Ne ijesztgess!!-kezdett el rohanni amerre látott . Én meg persze jó barátnő módjára elkezdtem kergetni,kezemben a fotóval...