12 napja állandóan bőgök. Ami azért elég necces, ugyanis a színházban nem mondhatom azt,hogy már kettő hete beteg vagyok.. Ígyhát a mostani hétfőn (mivel ma szombat van) bementem a próbára. Mit mondjak szörnyen rettegtem,de igazából nem is tudom miért. Talán attól hogy ott lesz Hasi(ami szinte biztos) és vele lesz a lány aki két hete lerohanta? Mondjuk ezt kétlem mivel amikor beállított hozzánk egy hete,fogalma sem volt miért haragszunk rá. De azóta talán leesett neki.... sőt inkább biztos.
A próbákról annyit,hogy próbáltam teljesen rideg maradni. Csak annyiszor szóltam hozzá amennyiszer a darab megkívánta, csak annyiszor vetettem rá egyetlen pillantást is,amikor kötelező volt. Ezt persze Ő is észrevette. Egy-két rövidebb szünetben próbált velem beszélni,de mindig elutasítottam. Luca persze ide is velem tartott. Próbált nekem segíteni. Például ha látta hogy épp egyedül állok valahol és Hasi pont felém tart,rögtön odajött hozzám hogy a fiú ne beszélhessen velem. De természetesen a barátnőm se áldozta rám az egész életét. Sokszor lelépett egyet-egyet kajálni Márkkal. Legalább ők jól szórakoznak.
De visszatérve a mai napra. Igazából már nem nagyon sírok. Csak ha újra lejátszódik a fejemben a kép(ami azért valljuk be nem olyan ritka),ahogy a lány lerohanja, ráugrik és megcsókolja. Amit még mindig nem sikerült felfognom.
Ma Luca elrángatott az alle-ba. Mondván ma van a névnapja és nem tehetem meg vele hogy egyedül hagyom. Bár ha én nem mennék akkor se lenne egyedül hiszen ott van Márk,de hát meg kellett győznie valamivel.
Óriásit shoppingoltunk. De persze a legtöbb időt a könyvesboltban töltöttük. Mindketten imádunk olvasni. Hosszas válogatás után végre mindketten megtaláltuk a nekünk való könyvet. Beültünk egy kávéra és hosszan beszélgettünk. Mindenről.
Vele szerintem egy életen át tudnék lenni. Nagyon jól megértjük egymást és szinte minden témáról dumálhatok vele.
Kibeszéltük mindkettőnk életét. És eldöntöttük hogy véglegesen hozzám költözik. Mivel már így is szeptember óta nálam lakik,ez nem nagy újdonság. De azért az összes cucca még nincs nálam.
Fölkerekedtünk a kávézóból,ahol megjegyzem isteni volt a kávé. Elindultunk haza felé. Végignevettük az utat és hangosan énekeltük az éppen a rádióban szóló dalt. Nagyon jól szórakoztunk.
Otthon még elkezdtünk egy filmet,de az az igazság hogy már a címére sem emlékszem. Elaludtam.
ESTÁS LEYENDO
Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.
FanficAz én kis történetem egy olyan fiatal lányról szól, aki óriási rajongója Vecsei H. Miklósnak. 12 éves kora óta imádja, de még a legnagyobb álmaiban sem hitte volna, hogy egyszer ezt a szerelmet viszonozni tudja a sikeres színész. Útja addig, hogy me...
