Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

6.rész

-Áááááááá,egy poloskaaaa,ez ugy nem az a lény aki a múlt szilveszter óta itt van?-visít Luca és rohan felénk a nappaliba,a fürdőből. Már megint mire eszmélek rá? Igen kedd van és nekem ma is tízre a színházban kell lennem.
-Könyörgöm ne visíts-nyöszörög Léna a kanapéról enyhén fölemelve a fejét.
-Csak mondd meg hány óra!!!-szólok rá a még mindig rémült arcot vágó barátnőmre.
-Fél tíz.Ugye ma nem tízre mész?-kérdi félénken.
Én inkább mér nem is válaszolok hanem rekord gyorsasággal fölpattanok és elindulok a fürdőbe,ott tíz perc alatt letusolok három perc alatt fölkapok egy ruhát. Földobok egy laza sminket és kifésülöm a hajam. Végül felkapok egy zacskó ropit és kirohanok az ajtón. Aztán fél perc múlva visszatérek,mivel rájövök hogy ott hagytam a szövegkönyvet és a telefonomat. Mikor már ezek is megvannak végleg lerohanok a lépcsőn és meg nem állok a színházig. Kilenc óra ötvenhat perckor már ott állok a terem előtt. Úgy érzem a mai mapom egy poloska mentette meg...
A próbán mostmár ülésrend is van. És engem ki más mellé ültettek volna mint Hasi. Lényegében az alatt a két óra alatt amíg a teremben voltunk, azzal töltöttük az időt hogy egymást néztük a szemünk sarkából igyekezve hogy a másik ne vegye észre. Mikor vége lett együtt indultunk el.
-Ismerek itt nem messze egy jó hamburgerezőt. Nem jössz el velem ebédelni?-kérdezi
-Nagyon szívesen mennék veled,de sajnos nem lehet. Három barátnőm is épp otthon van nálam és félek szétszedik nekem a lakást. És megígértem nekik hogy haza megyek ebédelni. Azt mondták várnak otthon valami kajával. Nem lenne kedved inkább neked feljönni hozzám?-kérdem.-ők biztos nem bánják.-teszem hozzá egy mosollyal.
-Persze, miért ne?-feleli vigyorogva.
-De úgy vigyázz,hogy Luca állítása szerint egy élő poloska van a fürdőszoba ablakban.-indulunk el az utcán.
-Mii? De hát én rettegek a poloskáktól!-teszi az égre nézve a szívére a kezét.
Ezen muszáj elröhögnöm magam.
-Ez teljesen komoly,reggel Luca úgy ébresztett hogy visítva rohant ki azt ordibálva hogy poloskaaaaa. Tehát konkrétan egy poloskának köszönhető hogy ma beértem a próbára.-vágtam komoly fejet,vagy inkább próbáltam.
-Kemény,tehát ha nincs poloska akkor te sem lennél itt.-értelmezi a hallottakat-Akkor lehet hogy mégis barátságot kötök azzal a szörnyeteggel.-teszi végül hozzá amitől elvörösödöm,ezért inkább lehajtom a fejem.
Mire fölérünk a lakásba látom ahogy benézek a konyhába hogy már mind a hárman ott sürögnek-forognak. Na, hát ők az én barátnőim. Bár nem tudom mitől van égett szag. Mondjuk ha körbenézünk a nappalin inkább sírnék. Szanaszét dobált chipes zacsik és tálak,takarók és párnák. Na meg még sok más...
Az ajtóhoz se nézve üvöltenek ki egy sziát. Majd mind a hárman tovább csinálják a dolgukat. Észre sem veszik hogy ma nem egyedül jöttem.
Levesszük a kabátunkat és bemegyünk a lányokhoz hogy megnézzük mit csinálnak. Na hát,van rántott husi zacsis húsleves és desszertnek gofri. Nem tudom hogy találták meg a gofri sütőt és se láttam már vagy egy hónapja... érdekes. Ekkor néznek csak föl a munkájukból és meglátják Őt. Mindegyiküknek eláll a szava,de Luca kapcsol elsőként.
-Szia! Szekeres Luca.-nyújt kezet.-én igazából szövegkönyvíró vagyok-teszi hozzá.
-Vecsei H. Miklós-biccent mosolyogva.-Melyik színháznál írsz darabokat?
-Még egyenlőre sehol,én is Emmával együtt végeztem a színművészetin most nyáron. De jelentkeztem már egy pár helyre.-mosolyodik el ő is.
-Fábián Léna
-László Bori-mutatkonak be ők is,jelezve hogy vették az adást és értik hogy most ez fontos nekem.