Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

35.rész

Mára nem terveztünk sok városnézést. Inkább a pihenést választottuk. A napunk a svédasztalos reggelivel kezdődött.
Majd sietve átöltöztünk bikinibe és a köntösünk felkapva elindultunk a wellnessbe. De csak mi lányok. A fiúk inkább elmentek a tengerpartra, mivel állításuk szerint nem lehet olyan hideg a víz, hogy ne lehetne belemenni. Hát ők tudják...
Két óra fürdés, és (Luca szavaival élve) két óra valagáztatás után találkoztunk a fiúkkal a szobájukban. Mindketten négy, hangsúlyozom NÉGY pokróc alatt szürcsölgették a forró teájukat.
-Hát veletek mi történt?-kérdezem nevetve.
-Fürödtünk a tengerbe-válaszolja vacogva Dani.
-Kicsit hideg lehetett-jegyzi meg Luca, az ész.
-Mit nem mondasz-nyavalyog a bátyám.
-Csak aztán meg ne fázzatok, mert jövő héten Európa Bajnokság. Nélkületek mit ér a csapat?-mondom.
-Hát semmit-vágják rá egyszerre, és kikászálódnak az ágyból.

........

-Siessetek már ti nőszemélyek-sürget Barni engem, és Lucát-lekéssük a hajót.
Tudniillik az EB Görögország egy másik szigetén lesz, Korfun. Ezért is jöttünk ide. Na, meg persze azért, mert régóta el akarok jutni ide.
-Hajó?-kapja fel a fejét rémülten Luca-Én tengeribeteg vagyok. Nem, nem ,és nem akarok azzal a vízi izével menni.
-Azt hallottam, hogy sokat segít a stressz oldásán, ha elképzeljük a másikat pucéran-közli jelentőségteljen Dani.-Legyőzi a tengeribetegséget.
-Én nem akarok senkit elképzelni ruha nélkül-mondja undorodva Luca.-Inkább hányok a tengeribetegség miatt.

Lucát sikerült rábírni, hogy felszálljon a hajóra.  Viszont mikor kikötöttünk, leszaladt a deszkán, és a földre hasalva elkezdte puszilgatni azt, esküdözve, hogy a világ összes kincséért sem hajózna mégegyszer.