Egy új esély | Vecsei H. Miklós ff.

34.rész

Ma ellátogattunk Heraklion-ba, Kréta szigetének fővárosába. Imádtam minden percét. Azok a csodaszép házak és a különleges növények. Hihetetlen volt.
Untathatnálak titeket még egy ideig a részletekkel, de ezt nem meghallgatni kell, hanem megnézni.
-Jajj, már megint egy lépcső!-nyávog Luca a papucsszandáljában.(én mondtam, hogy ne abba jöjjön)-Nem vinnél föl?
-Én?-néz vissza Dani Lucára, aki kiskutya szemekkel próbálja megpuhítani.-Najó, de csak két fordulóra viszlek.
-Juppiiii-visít a barátnőm és felpattan a fiú hátára.

-És te, Barni? Nem akarsz engem vinni? Ha már Dani is bevállalta...-kezdek már én is könyörögni a bátyámnak.-Tudod, mint Párizsba. Annyira jó volt!
-Neked...-dünnyögi.
-Kééérlekkk...
-Oké, nem bánom, de maximum addig viszlek amíg Dani Lucát.-csóválja a fejét.

-Imádom ezt a kilátást! Költözzünk ide!-jelentem ki, és Luca nagy egyetértéssel bólogat.
-Igaz, igaz! De te veszed meg a házat, nem én!-hangsúlyozza a bátyám.
-Az én kis színészi fizetésemből? Hagyjál már!-csapok rá a karjára.
-Akkor kénytelen lesz majd Dani megvenni! Neki van a legbiztosabb állása.-szólal meg vigyorogva Luca.
-Na na, erre nem vesztek rá!-kezd el hátrálni.
-De de, gyere csak vissza!-kezdek nevetni és elindulok utána.
Erre persze kapcsol és elkezd lefelé futni. Én meg utána. Egy pár túristát elgázol, én meg sietve bocsánatot kérek, majd futok tovább.