My Cold Bloød (befejezett)

Prológus

 Tyler 13 éves volt akkor.

Tyler kedvelte ezt a szokatlan pózt, nem volt mindennapi. Két kezével erősen szorította a faágat lábai mellett. Barnán fénylő haja bohókásan törekedett a zöld fűszálak felé, mintha minden áron el akarta volna őket érni. Piros pólója a nyakába csúszott, a világ pedig olyan zavaros képet mutatott így fejjel lefelé lógva. Tyler egy idő után óvatosan elengedte karjaival a vastag ágat és  feje mellé engedte azokat. Lehunyta barna szemeit, hogy csak azoknak a kellemes, narancs, sárga, s néha fehér színeknek táncát érezhesse és puha bőrén a cirógató sugarakat. Arra gondolt, hogy minden csepp vér a haszontalan testéből most fejébe vándorol. Később pilláit rendkívül apró résre nyitotta, hogy csak egy hangyányi kék színt eresszen szembogara felé. Ilyenkor úgy érezte egy teljesen másik világban és időben él, végre. Mintha nem is teljesen létezett volna ezekben a pillanatokban, mely oly jól esett szívének. Azonban egy különös érzés fogta el, érdekes dolog járta át. Érdeklődve nyitotta ki szemeit és kezeivel újra a fa után nyúlt. Egy fiú állt tőle nem is olyan messze és őt figyelte várakozva. 

- Szia! Mit akarsz? - kérdezte Tyler még mindig fejjel lefelé lógva.

- Szia! Ne beszélj úgy ha a fejjel lefelé vagy, mert olyankor sok vér megy a fejedbe és bajod lehet belőle - intette óvva az idegen. Tyler így hát felhúzta magát ülő helyzetbe és a másik felé fordult de még nem mászott le azért sem. Végigmérte a magaslatból a másik gyereket. Fekete pólója előtt összekulcsolt kezében egy újságot szorongatott, kissé feszengve. Göndör, barna haja össze-vissza kunkorodott fején, olyan árnyalatú volt akár csak szemei. 

- A postátokat hozzánk dobták be - mondta az ismeretlen és közelebb lépett, hogy felnyújthassa a színes újságot. Közben száján megjelent egy kedves mosoly. Tyler elvette tőle a tárgyat és végre leereszkedett a magasabb fűbe és a vele egymagas fiú elé állt.

- Köszönjük - bólintott kissé félénkebben Tyler.

- Josh Dunnak hívnak, ha esetleg nem ismersz - mutatkozott be Josh, de közben a lábát figyelte, amivel a fűszálakat rugdosta. Egyikőjük erősségei közé sem tartozott a túlzott nagy barátkozási készség, talán ezért is találtak valami közöset egymásban az első perctől fogva.

- Engem Tyler Joseph-nek - mosolygott kissé visszafogottabban. Tyler egy kis ideig elgondolkodva nézett az égre, majd úgy látszott támadt egy ötlete. Nem akarta elkergetni a másikat, azt akarta, hogy a barátja legyen.

- Akarsz látni valami nagyon király dolgot Josh? - emelte fel szemöldökeit, erre Josh bőszen bólogatni kezdett.

- Akkor gyere utánam! - Tyler erre futásnak eredt nyomában Joshsal. Megkerülték a kék kis házat és egészen egy keskenyebb erdei útig meg sem álltak. Tyler sejtelmesen fordult követője felé.

- Elég bátor vagy? - kérdezte. Josh elgondolkozott egy percre, miután szétnézett a magas fák közt.

- Nem tudom, attól függ hová megyünk?

- A vadászok lesére beszökünk, onnan lehet látni az egész világot - mesélte teljes beleéléssel a fiú. 

- És mi lesz ha észrevesznek a vadászok? - kérdezte kissé félve Josh.

- Nem tudom talán... le is lőhetnek - mondta suttogva Tyler, de aztán nevetni kezdett halkan. Intett a kissé megszeppent Joshnak, hogy kövesse, ő pedig bátornak akart tűnni így hát követte Tylert. 

Tyler eltolta a szétvágott kerítést és átlépett rajta, majd tartotta, hogy Josh is be tudjon menni a mezős területre, melyet őrzött a drót. A két fiú belépett a nagy terepre, melyen a gaz néhol a vállukig is ért, és egy-egy növényről apró, kék pillangók reppentek fel, ha felzavarták őket. A vadászles pedig láthatáron volt már, de mégis kellett egy kis idő, hogy odaérjenek. Josh nem futotta végig nem úgy, mint Tyler, ő már bőszen integetett az építmény lába alól. Josh szuszogva igyekezett a másik felé.

- Tyler - mondta csendesen Josh, de a másik fiú így nem hallotta meg, csak elszántan mászni kezdett.

- Tyler - szólt kissé hangosabban Josh, Tyler erre már megállt és lenézett az ott ácsorgóra.

- Mi az Josh?

- El kell mondanom, hogy én nem vagyok annyira bátor. Nem szeretném, ha lelőnének - vallotta be hősiesen a göndör hajú.

- Csak vicceltem, nem fognak lelőni Josh, ne félj! - nevetett Tyler és kezet nyújtott felé, amit a másik el is fogadott.

A lesről tényleg messzire el lehetett látni, a távolban zúgó hangok, melyek a színes kis házak felől érkezte, a végtelen tarka mezők, szánóföldek és erdők, mind a királykék ég gyermekeként hullámoztak és változtak az idővel. Josh mosolyogva figyelte a tájat. 

- Látod ott azt a színes erdőt? - mutatott egy folt felé Tyler.

- Aha - bólintott a másik.

- Ott van az én titkos faházam, ha akarod majd megmutathatom.

- Komolyan? - kérdezte csodálkozva Josh.

- Persze, rég voltak úgy is vendégeim. És látod ott azt a sötét fenyvest? - Tyler arca egy pillanatra elkomorodott és várt a másik kérdésére.

- Igen, mi van ott? - érdeklődött Josh.

- Oda nem szabad menni - mormogta az orra alatt. Josh érezte, hogy erről nem szabad többet kérdeznie így elcsendesedtek egy kis időre. Valami különös érzés fogta kettőjüket körbe. Egy érdekes dolog vette ez a napon kezdetét mely nem sokszor történik meg, de akkor még ezt alig lehetett észrevenni, vagyis a két fiú még nem észlelhette. 

- Nekem lassan haza kéne mennem - mondta Tyler és már el is kezdett lemászni a létrán. Aztán Josh is követte őt. 

- Holnap találkozzunk itt! - mondta komolyan a piros pólós, de mégis úgy, mintha valamilyen titkos dolgot osztana meg a másikkal, amit senki sem hallhat meg rajtuk kívül.

- Rendben, délután itt leszek - bólintott Josh és a mancsát Tyler felé nyújtotta.

-  Legyen kettő óra mondjuk - rázta meg a másik kezét és mindketten elmosolyodtak. Később egymás oldalán indultak meg hazafelé a földúton, olyan aprónak tűnt a két fiú a hatalmas földek kockái közt. Csak egy fekete és egy piros voltak az óriás világban, egymásnak mégis hatalmas dolgot jelentettek.

***

Sziasztok! Szóval igen, ismét itt lennék egy Joshlerrel. Remélem azért nem rontottam el annyira már az elejét. Ha érdekel titeket a továbbiakban is akkor nagyon megköszönném, ha egy akármilyen visszajelzést kaphatnék. Ismét visszatértem a fandomba, lehet csak nagyon sokkolt, hogy jönnek szigetre. :D

Köszönöm, hogy elolvastátok.

A következő részig pedig: Stay alive |-/