My Cold Bloød (befejezett)

12. Mi van Jennaval?

Dr. Morris a tartott egy perc csendet, mielőtt a következő fontos kérdésre tért volna. Tyler türelmesen várta, hisz úgysem tehetett semmit.

- Mi van Jennaval, Tyler? - végre feltette. Tyler arca erre egy kicsit másabb érzelmet kezdett sugározni a nő felé.

- Semmi. Ő még nem ment el, most próbál itt lenni, hosszú idő óta először végre ezt meg is teheti. Olyan, mintha mindig is erre vágyott volna, ami különös - mesélte a fiú, míg a szőke lányra gondolt.

- És mit gondolsz miért van ez? Miért vagy most már képes jobban engedni ezt neki? - folytatta kérdéseit Dr. Morris. Tyler visszafogott egy értetlen pillantást, mert közben rájött, hogy ez nem biztos, hogy mindenkinek olyan egyértelmű. Nagy levegőt, vett egy könnyed válaszhoz.

- Ez nagyon egyszerű, mert a vörös szemű már nincs itt, már nem bánthatja őt. - A fiú szájának sarkában egy apró mosoly jelent meg erre a kijelentésre. Végre kimondhatta ezt. A doktor bólintott, de még mindig nem tűnt elragadtatottnak, valami nem stimmelt és ez zavarta Tylert. Türelmesen várt, míg a nő lefirkált pár betűt.

- Tyler szeretném, ha megint elmesélnéd nekem az erdőben történteket, azt az éjszakát - vette le gondterhelten a szemüvegét a szőke nő. Tyler összevonta a szemöldökét.

- De már elmeséltem. Már legalább háromszor elmeséltem és le is írtam. Nem értem - értetlenkedett a fiú. Dr. Morris sóhajtott egy kissé szomorkásat. Tyler arcizmai erre megremegtek.

- Igen, igen. De emlékszel még mint mondtam azokra - magyarázott tovább türelmesen és keresztbe tette harisnyával borított, vékony lábait. 

Ne, ne, ne, ne. Tyler nem emlékezett, vagyis nem jól, nem az igazságra emlékezett. De ebből tudta, hogy nem szabadott arra emlékeznie. Makacsan megrázta a fejét és ezzel egy időben össze is szorította a fogait. Már el mosta azokat, nem lehet megint felidézni, nem teheti ezt. Nincs hozzá joga, ezek csak az ő hamis emlékei, senki más nem szólhat bele. Ezek okkal születtek, okkal lettek megmásítva.

- Tudtam, hogy minden alkalommal kizárod, semmi gond. Szépen lassan haladunk és majd egyszer meg fog törni a jég.

Tyler úgy érezte könnyek mardossák szemeit.

- Azok nem voltak igazak Tyler, az a történet, nem így ment végbe.

Nem, ez nem így van. 

- Hazugság! Maga hazudik! - vágta rá ingerülten Tyler.

xxx

Tyler megérezte a másik nyugtató kezét a vállán, de nem reagált. Csak arra tudott koncentrálni, hogy szüksége van a gyógyszereire, be kell őket vennie, képtelen volt másra gondolni. A lány sóhajtott egyet és közelebb húzódott az ágy szélén barátjához. Tyler úgy érezte néha, hogy Jenna mindent tud, a fejébe lát és olvas a gondolatiban, ami egyszerre ijesztette meg és nyugtatta le. Mert ilyenkor úgy érezhette, hogy nem csak neki kell azokat a súlyos gondolatokat cipelnie. A két fiatal nem szólt semmit egy kis ideig, aztán Jenna arca hirtelen kivirágzott, ennek pedig egy ötlet volt az oka. A lány felpattant az ágyról és kiviharzott az ajtón, Tyler csak tanácstalanul figyelte. Jenna, sok időt töltött a Josehp házban, így mindennek tudta hol a helye. A nappali egyik szekrényének tetejéről lehalászott egy nagyobb, faragott ládát. Mosolyogva fújta le róla a port és visszaérve a szürke kis szobába a földre ült, a tárgyat pedig maga elé helyzete. Kipattintotta a zártat és barátjára nézett. Megpaskolta maga előtt a földet, kedvesen mosolyogva.

- Na gyere, ülj ide Ty! - biztatta a fiút Jenna. Tyler megrázta a fejét.

- Nem hiszem, hogy én képes lennék rá - makacskodott.