Hiába nélküled

1. rész

Még csak 7 éves voltam, amikor a nagybáttyám gyámsága alá kerültem. Apa meghalt egy autobalesetben, anya pedig mentálisan nem volt beszámítható ezért kerültem a nagybáttyámhoz, legalábbis ezt állította. Én nem emlékszem semmire szinte az akkori életemből, sem apára sem anyára, nem ismerhettem meg a szüleimet igazán. Shet bácsikámnak pedig jó oka volt magához fogadnia és ez nem a nagy családi szeretet miatt volt. 7 éves voltam amikor elsőnek hozzámért úgy, egy kislány aki épp elsős és semmit nem tudott még a nagyvilágról, de azóta elkezdődött a pokol. Eleinte csak azt akarta, hogy vegyem le a pólóm, aztán teljesen levetkőztetett, kisgyerek voltam, de nem hülye, tudtam, hogy ez így nem helyes és hangot is adtam ennek egyszer. Akkor az egyszer, mert utána megvert és soha többé nem mertem kinyitni a számat csak megtettem amit kért engedelmesen tűrtem 11 éven keresztűl. Mikor hazajöttem az iskolából egyből az ő szorakoztatására kellett figyelnem, megcsináltam a kajáját, mostam, főztem, takarítottam és a saját játékszere voltam azt tett velem amit akart és én hagytam. Nem tehettem mást, nem szólhattam, sosem kérdezték meg tőlem, hogy telt a napom amikor hazaértem, nekem sosem voltak szerető szüleim vagy barátaim, a karácsonyt mindig magányosan töltöttem a szobámba bezárkózva és próbáltam a zenébe menekülni, ami az egyetlen jó dolog volt az életemben. Jól tanultam, mindig kitűnő eredményeim voltak, hogyha felnövök elhúzzak innen a picsába, itt hagyom magam mögött a múltat, és egyetemre megyek. Szép álmok egy nyomorultól, aki egy ferdehajlamú nagybácsival él és hagyja, hogy minden vágyát kielégítse rajta. Hányingerem van magamtól. Hányingerem van attól a fickótól aki kint ül a rohadt TV előtt és egész nap azt bámulja, majd ha éppen kedve szottyan akkor a szexbábújaként használ engem. Szeretnék megszabadulni tőle, szeretném a föld felszínéről is kitörölni őt és elakarom felejteni ami velem történt, mintha nem is lett volna múltam. Bárcsak azt hihetném én is, hogy milyen sok minden vár még rám az élet terén, bárcsak félnék attól, hogy milyen lesz amikor apunak bemutatom majd az első fiúmat. Bárcsak odaadhattam volna a szerelmemnek az ártatlanságomat. Bárcsak lennének barátaim, akik segítenek nekem akármi is van. De nekem se család, se szerelem, se barátok nem jutottak. Egy kis garzonlakásban élünk, alig van mit felvennem és én vagyok a saját anyám és apám egyszerre. Nem volt könnyű a suli sem sajnos, igaz hogy kitünő tanuló voltam, de ezzel együtt az osztály strébere is, sosem vettek észre, nem törhettem ki semmiben, nem ismertek el soha és én sem hittem már magamban sokszor. Szar érzés volt láthatatlannak lenni vagy éppen a gyúnyolódások főcélpontjának, de nekem senkim nem volt akinek szólhattam volna, nem volt apu aki bejön és helyreteszi a srácokat amiért cikiznek, nem volt anyu akinek a vállán kisírhattam volna magamat és azt mondta volna, hogy ne foglalkozzam velük gyönyörű vagyok úgy ahogy vagyok. Az éveim így teltek keservesen az iskolapadban és otthon is, bár nem igazán lehet azt a helyet otthonnak nevezni. Szellemként keltem és feküdtem le azzal a gondolattal, hogy már nem kell sokáig kibírnom és végre megmutathatom az életnek, hogy kapja be. Délutánonként néha eljártam dolgozni, de természetesen erről Shetnek nem szóltam, mert azonnal elvette volna a pénzt amit kerestem, helyette inkább a plüssmacimba rejtettem minden megkeresett dollárt és a jövőmre gondoltam csak. Többször szöktem ki a közeli kis patakhoz esténként főleg, sosem vette észre én pedig nem féltem egyedül odakint. Mi lehetett volna a legrosszabb? Megölnek, hát igen ez nem volt rossz opció. Órákat tudtam ücsörögni a hideg pázsiton és hallgatni az erdő zajait, a békák brekegését a partról és érezni a szellő kellemes fuvalatát a csupasz karomon. Egyszerűen tökéletes volt, csak én és a színtiszta természet. Aztán elérkezett a középiskola és folytatódott a sréber életem. Hogy azt hiszed hogy abból a személyből aki abba a csoprotba tartozik, hogy 'jól nézek ki, de pont emiatt kell basztatnom a másikat' abból lesz a te nagy álmaid hercege és majd kiszemel téged a nyomi csajt a padsorok hátuljáról és beléd esik aztán a végén összejöttök na még ilyen marhaságot. Maradsz a hátsópad királynője és a stréber tábor vezetője akihez max akkor fordulnak szép szóval az ilyen fiúk ha az óra anyaga kell, vagy a házi mert természetesen ezek a fiúk nem értek rá éppen jegyzetelni a sok chateléstől a sok sok csini vékony derekú csajszikkal. De ekkor ott vagy te a tökéletes kis nyomi életeddel aki igenis látja a tanulás fontosságát és ki merne nemet mondani egy menőbbnek. Hát ezek a "menő" srácok pont ezért hagynak hidegen és messziről kerülöm a kommunikáció minden fajtáját ezekkel a fiúkkal, nem akarok semelyiknek a hálójába belezavarodni, hogy egyszer csak azon kapjam magam, hogy már minden háziát én csinálom a beadandókkal együtt azért mert flörtöl velem aztán mikor elfordul undorodva emlékezteti magát, hogy kell a jó jegy neki. Na hát csak okosan kell gondolkozni, ezért nem is voltam még sohasem szerelmes még egy srác sem tetszett meg, bár lehet hogy velem van a baj és soha nem is fogok senkivel járni amit öszintén remélek, hogy nem így lesz. Hiába is imádkoztam többször jobb életért vagy egy családért ez nekem nem adatott meg, ezért én, mint egytagú családom új életet kezdtem új lap, de ezuttal csak is jó emlékekkel.